História 1994
1994 / 1. szám - HÁBORÚS BŰNÖK ÉS PEREK - DEÁK ISTVÁN: A nürnbergi perek anatómiája
A nürnbergi perek anatómiája Telford Taylor visszaemlékezéséről Telford Taylor a nürnbergi perek egyik utolsó élő tanúja, aki kiemelkedő karriert futott be jogászként és az első és legfontosabb nürnbergi per egyik amerikai főügyészeként. Érdemeiért dandártábornokká léptették elő, majd ezután tizenkét másik nürnbergi per főügyésze volt. Az elmúlt negyven-egynéhány évben New York városában gyakorolta és tanította a jogot. A Nürnbergi perek anatómiájat egyrészt Taylor nürnbergi tartózkodásáról, másrészt az ottani szövetséges kontingenst alkotó bírákról, ügyészekről, ügyvédekről, kutatókról, riporterekről, tolmácsokról, gyorsírókról, titkárokról és lógósokról szól. A megszállt, lerombolt Németországban Taylor szerint egy kellemes, „félgyarmati életstílust” alakítottak ki maguknak, amelyre bizonyos nosztalgiával emlékezik vissza. Taylor emlékiratai közel azonos hangsúlyt fektetnek a vád nehézségeire, ill. a vádlottak bűneire és személyiségvonásaira. Élénk jellemrajzot tár elénk Robert H. Jacksonról és Francis Biddle-ről, az amerikai főügyészről, ill. főbíráról, a tekintélyes brit Geoffrey Lawrence, Lord Justiceról, aki a bíróság elnöke volt; és a szovjet képviselőkről, akik sztálinista klisékben beszéltek, és igencsak kényelmetlenül érezték magukat nyugatiak társaságában. Taylor könyvének egyik legérdekesebb része a per előkészületeiről szóló leírás. Az a néhány brit, ill. az amerikai jogászok, akik a bíróság eljárásait kidolgozták, általában jól képzettek voltak, és mindannyian szerettek volna igazságosak lenni a vádlottakhoz, miközben egy új világ alapjait akarták lerakni, amelyet a nemzetközi jog és az igazságosság kormányoz. Ugyanakkor ezek a jogászok gyakran meghökkentően tájékozatlanok voltak a nemzetiszocialista Németországról. Telford Taylor, aki valószínűleg az egyik legintelligensebb lehetett közülük, bevallja, hogy semmit sem tudott a Holocaustról, amíg a per során elé nem tárultak annak tényei. A nürnbergi bírósági eljárás egyes kommentátoraival szemben Taylor nem tekinti a háborús pereket elfecsérelt erőfeszítésnek vagy erkölcsi és politikai kudarcnak. Ehelyett úgy véli, hogy „erkölcsi és jogi kinyilvánításként, jogi precedenssel és az ENSZ elismerésével felruházva a nürnbergi elvek olyan nemzetközi jogi erőként jelennek meg, amellyel számolni kell. Nemzetiszocialista pártgyűlés Nürnbergben, 1937