História 1994
1994 / 7. szám - KERTÉSZNÉ VARGA BEÁTA: Az autonóm Ukrajna
A Kronológia Ukrajna történetéhez (folytatás) 1569. augusztus 31. A Lublini Unió. A lengyel-litván közös állam, a Rzecz Pospolita Polska megalakulása. A korábbi litván közigazgatást és joggyakorlatot a lengyel váltja fel. Az ukrán területek lengyel fennhatóság alá kerülnek. 1573 Az első ukrán nyomda Lvivben Iván Fjodorov vezetésével. 1586 A lvivi Testvériség (Bratsztvo) megalakulása. A brasztvók a pravoszláv egyház működésének fenntartására alakult egyházi-világi egyesülések és közösségek. Ők rendelkeztek az egyházi vagyonnal, a befolyt pénzzel, iskolákat, nyomdákat tartottak fenn, könyvkiadással foglalkoztak. Egyre inkább nemzeti jelleget öltöttek. 1588 A harmadik Litván Statútum — a jobbágyság végleges röghöz kötése. 1591-1593 Parasztok és kozákok közös felkelése K. Koszinszkij vezetésével. 1594-96 Malivajko-Loboda vezetésével a parasztok és a kozákok közös felkelése. 1596. október A Breszti Egyházi Unió. A lublini politikai unió egyházi kiegészítése. Elősegítve az ukrán lakosság polonizálását, a helyi pravoszláv egyházat a katolikusnak rendelik alá. Létrejön a görögkatolikus felekezet. 1598-1634 Az orosz trón utódlása körül kialakult, s csaknem negyedszázadig tartó „zavaros” korszakban (a gyöngeelméjű Fjodor, Borisz Godunov, Sujszkij, ál-Dimitrijek, különféle összeesküvések, mozgalmak) Lengyelország megerősödött. A moszkvai trónért folytatott háborújához nagy számú zsoldos-kozák hadseregre volt szüksége. III. Zsigmond lengyel-svéd király 1601-ben viszszaállította a kozákok jogait, és a Moszkva ellen folytatott háborújában már több mint 30 ezer kozák vett részt. 1615 A Kijevi Társaság (Bratsztvo) megalapítása. 1616 Nyomda megnyitása a Kijev-Pesecserszki kolostorban. 1618. december 1. Deulinói egyezmény Lengyelország és Oroszország között. Lengyelország megszerezte a Csernyigov-Szeverszki-i és szmolenszki területeket. 1620 Visszaállítják a pravoszláv egyház szervezeti működését Ukrajnában. A lengyel fogságból visszatérő Filaret Nyikitics lesz a moszkvai pátriárka. 1625 Kurukovói egyezmény, hat regisztrált kozák ezred felállításáról. 1630 A kozákok és a parasztok közös lázadása Tarasz Fjodorovics (Trjaszija) vezetésével. 1634 Poljanovói béke megkötése Oroszország és Lengyelország között. Vlagyiszláv végleg lemond a moszkvai trónról. 1637-1638 Közös kozák-paraszt felkelés Pavljuk és D. Gúnya vezetésével. A mozgalomnak nemzeti és pravoszláv jellege volt. Potockij hetman húszezres sereggel verte le. 1638 A „Zaporozsjei Had Ordinációja”. Korlátozzák a regisztrált kozákság privilégiumait. Az autonóm Ukrajna Lengyel-litván fennhatóság alatt Az ukrán autonómia előtörténete a 16. század második felére nyúlik vissza, amikor az 1569. évi lublini lengyel-litván unió következtében a lengyel pánok kiterjesztették fennhatóságukat az ukrán területekre is. A lengyelek szándéka az ukrán nép „homogenizálása” (fellengyelesítés) volt. Ezért 1596-ban a breszti székesegyházban kihirdették a katolikus és a pravoszláv egyház uniója eredményeképpen létrejött unitus ( görögkatolikus) vallási felekezet megalakulását. Ugyanakkor a szlávok korábbi vallását, a pravoszláviát megszűntnek nyilvánították, követőit hamarosan üldözni kezdték. A 17. század elejétől egyre gyakoribbá váló, közös kozák-paraszt felkelések célkitűzései között ezután a Lengyelországtól való elszakadási törekvések mellett megjelent a pravoszlávia védelmének jelszava is. Ezen mozgalmak irányítását az 1640-es évek végén Bogdan Hmelnyickij vette a kezébe, aki 1647-ben — a lengyel hatóságok üldözése elől — a szabad kozákok közé, Zaporozsjébe menekült. A kozák szabadság A szabad kozák formula megértése érdekében meg kell jegyeznünk, hogy a lengyel kormány a 16. században a kozákság egy részét — 6000 főt — a déli határok védelmére állami szolgálatba állította, évenkénti zsoldfizetéssel. Ezen lajstromozott réteg többsége szolgálati földbirtokhoz és jelentős privilégiumokhoz — önkormányzat, egyházi és állami szolgáltatások alóli mentesség — jutott, míg a kozákok tömegei nem kerültek be a jegyzékbe, és számukat még a szökött parasztok és városlakók is állandóan növelték. Az utóbbiak, az ún. szabad kozákok hozták létre az 1550-es években a sűrű erdők, folyók és mocsarak által határolt, biztos védelmet nyújtó Zaporozsjei Szecset, amelyet a történetírók „kozák köztársaságnak” neveznek. A 17. századtól kezdve szinte valamennyi ukrajnai mozgalom innen indult ki. Ez a sajátos kozák autonómia nehezen volt integrálható a lengyel „nemesi köztársaság” rendszerébe. Ezzel magyarázható, hogy a lengyel-litván nemesség nyomására a lengyel uralkodók a Szecs megszüntetésére törekedtek. A „Kozák-Ukrajna” Az 1648-as felkelés kirobbantásához az ösztönzést — akaratán kívül — IV. Ulászló lengyel uralkodó adta, aki külső és belső ellenségeivel egyaránt a kozákokra támaszkodva akart leszámolni. A külső ellenség az Oszmán Birodalom és a Krími Kánság, a belső a lengyel és litván pánok voltak. Cserében az időközben megnyirbált kozák privilégiumok visszaadását és a regisztráltak számának emelését ígérte. Mindezt írásba is foglalta, és átadta a nála megjelenő kozák küldöttségnek. A terv azonban korán lelepleződött a szejm előtt, ezért a király vissza akarta vonni a kiváltságlevelet, de elkésett vele. Bogdan Hmelnyickij éppen ezt a dokumentumot használta fel a mozgalom propagandájához, amelynek kezdetét a Szecs közelében állomásozó lengyel helyőrség megtárna- A Zaporozsjei Szecs tanácsa