História 1994
1994 / 1. szám - HÁBORÚS BŰNÖK ÉS PEREK - BORUS JÓZSEF: A búvárhajó-háború, 1939-1945
oka pedig az volt, hogy Churchill tengerészeti miniszternek, a későbbi miniszterelnöknek eltökélt szándéka volt a háború megnyerése. Dönitz biztosan többet kapott volna tíz évnél — írja Taylor —, ha végül a szövetséges tengerészeti tisztek nem léptek volna közbe, és elsősorban Nimitz tengernagy, az Egyesült Államok csendes-óceáni flottájának parancsnoka nem töltötte volna ki azt a kérdőívet, amelyet Dönitz ügyvédje készített. Nimitz kijelentette, hogy az Egyesült Államok tengeralattjárói a csendes-óceáni konfliktus legelső napjától figyelmeztetés nélkül süllyesztették el a japán hajókat. Nimitz állítása szerint az amerikai tengeralattjárók nem mentették ki a túlélőket, „ha ez a tengeralattjárót veszélyeztette, vagy emiatt képtelen lett volna teljesíteni további küldetését”. Az egyik lenyűgöző részben Taylor elmondta, hogyan válaszolt Dönitz kitűnő védőügyvédje, Otto Kranzbühler a vádnak arra az érvelésére, hogy azért, mert az amerikaiak figyelmeztetés nélkül senyesztettek el japán kereskedelmi hajókat, az nem jelenti azt, hogy a németeket ugyanazért a bűnért nem lehet felelősségre vonni. Végső soron Nürnbergben nem az amerikaiak álltak a bíróság előtt, hanem a németek. A brit ügyész, David Maxwell Fyfe érvelése szerint a vádlottat nem mentesíti az a tény, hogy bűncselekményét mások, sőt a vádlók is elkövették. Kranzbühler azt felelte, hogy ellenkezőleg, sem az amerikaiak, sem a németek nem bűnösök, mivel mindketten a nemzetközi jog szerint jártak el. Terrorbombázások Sok címe és pozíciója közül Göring a Luftwaffének, a német légierőnek is a parancsnoka volt. Logikus lett volna, hogy Varsó, Rotterdam, Belgrád és a brit városok terrorbombázásával vádolják. Azonban sem őt, sem más vádlottat nem vontak felelősségre törvénytelen bombázások miatt. Taylor szerint: „Ha Göring szerepe a Harmadik Birodalomban a Luftwaffe parancsnoki tisztére korlátozódott volna, sokkal kevesebb félnivalója lett volna Nürnbergben”. Ennek az volt az oka — Taylor szavaival —, hogy a német légitámadások Anglia és más célok ellen „elhalványultak összehasonlítva” a szövetségesek légitámadásaival, a „szőnyegbombázással”, vagyis a nem katonai, hanem olyan célpontok elleni bombázással, ahol civilek laktak. A statisztikák valóban megdöbbentőek. Körülbelül félmillió német, főleg civilek haltak meg a szövetséges bombázások következtében, továbbá kb. egy millió ember súlyos sérülést szenvedett, három millió otthont pedig leromboltak. Mivel az amerikaiak főleg ipari és katonai célpontok nappali bombázására koncentráltak, míg az angolok specialitása a német városok éjszakai szőnyegbombázása volt, a britek okozták a legtöbb polgári áldozatot, így pl. 1943. július 27-én egy súlyos brit bombatámadás következtében Hamburg központi részének négy négyzetmérföldje vált egy olyan tűzvihar martalékává, melynek hurrikán erősségű szele fákat és teljes épületeket szippantott be. Harminc-negyvenezer ember halt meg két óra leforgása alatt. A legvitathatóbb a Drezda ellen végrehajtott támadás volt, 1945. február 13-án. Két hullámban érkeztek a brit Lancaster típusú bombázók, és ezt a következő két napon amerikai légicsapások követték. A drezdai halottak számát 35 ezer és 200 ezer között becsülik. A nagyszerű barokk városnak igen kevés stratégiai vagy taktikai jelentősége volt a háborúnak ebben a kései szakaszában, a halottak főleg a keletről érkezett menekültek soraiból kerültek ki, akik a város közepén levő nyílt tereken zsúfolódtak össze. Összehasonlítva a szövetséges támadások félmillió német áldozatával, a német blitz 40 ezer brit polgári lakos áldozatot követelt 1940 őszén és 1941 tavaszán. (Ehhez azonban hozzáadandó a V-1 szárnyasbomba és a V-2 rakéta által a háború utolsó évében megölt vagy megsebesített 32 ezer brit polgári lakos.) Ismert tény, hogy a német fegyvergyártás a bombatámadások ellenére évről évre nőtt, és a német morál nem omlott össze. De senki sem mondhatja meg egyértelműen, hogy ugyanebben az időszakban mennyivel nőtt volna a német termelés, ha nem lett volna szőnyegbombázás. Ki (folytatás all. oldalon) : A nürnbergi fogház, 1945. december 15. A háborús főbűnösök, 1946. szeptember. Első sor balról: Göring, Hess, Ribbentrop, Keitel, Kaltenbrunner, Rosenberg. Második sor: Dönitz, Raeder, von Schirach, Sauckel