História 1995

1995 / 4. szám - FÜGEDI ERIK: Értesülések a "túloldalról"

nyék között folytatják, történjék bármi. A látszólag felesleges szertartásnak volt egy rejtett célja, amiről a világos fogalmazás ellenére csak a beavatottak tudtak: kifeje­zetten érvénytelenített mindenféle békét, amit a törökkel kötöttek, „vagy kötni fog­nak”, bárhogyan köttessék is az, legyen bár eskü alatt. Miután ez megtörtént, im­már — Cesarini véleménye szerint — nem volt akadálya a béke megkötésének. Erre augusztus 15-én került sor, de már nem Szegeden, hanem diszkrét csendben, Nagyváradon, ahol már nem lehetett had­ba vonulókat látni. Az aktusnál Ulászló is jelen volt, de esküt a törökök minden kö­vetelőzése ellenére nem tett rá. Bármint bízott is öreg lelkiatyjában, a bíborosban, azt valahogy érezte, hogy ennyi esküdözés már sok lenne. A törökök hosszan alku­doztak, de végül be kellett érniük azzal, hogy a békét magyar részről csak Hunyadi ratifikálta, a maga, a király és az ország nevében. Nyilván meggyőzték őket, hogy Hunyadi esküje van olyan jó, mint a kirá­lyé, hiszen ha ő nem fog fegyvert, nincs mitől tartaniuk. Otthon azonban nem merték bevallani, hogy engedniük kellett, a szultánnak azt állították, hogy a békére Ulászló is megesküdött. Murádnak nem volt oka, hogy ne te­kintse érvényesnek a szerződést, és au­gusztus 22-én kiürítette a szerbiai vára­kat. Brankovics birtokba vette országát, és a továbbiakban jóhiszeműen tartotta magát a megállapodáshoz. A törökök el­leni harcokban ezentúl nem vett részt, no­ha emiatt minduntalan az a vád érte ma­gyar részről, hogy kétszínű és áruló. Hu­nyadi, miután Cesarini feloldozta esküje alól, folytatta készülődéseit, és szeptem­ber 22-ére, némi késéssel, megérkezett Ulászló orsovai táborába. Érdemes volt eljönnie, mert győzelem esetére Ulászló Bulgária királyságát ígérte neki. Ám ha másképp alakul is, a Brankovicstól kapott uradalmak már a birtokában voltak. A magyar sereg tehát bizakodva indult el a Duna mentén. November 10-én azonban Várnánál szembe találta magát a teljes szultáni haderővel. Időközben ugyanis a békekötésről szállongó hírek elbizonyta­­lanították a szövetségeseket, és flottájuk nem akadályozta meg Murád és az ázsiai csapatok átkelését. A szerencsétlenül ala­kult harcban elesett a mindössze húszéves király, s ott veszett Cesarini is. Hunyadi valamiképp egérutat nyert. Másfél év múlva őt választották az urafogyott ki­rályság kormányzójává, és tizenkét év múlva, mint tudjuk, világra szóló diadallal verte vissza Murád fiát, II. Mehmed szul­tánt Nándorfehérvár alól. ENGEL PÁL A várnai csata 550. évfordulójának tiszteletére ren­dezett tudományos konferencián elhangzott előadás szövege. (A szerk.) Értesülések a „túloldalról” Egy szerb janicsár emlékiratai a 15. századból 1463 tavaszán II. Mehmed török szultán elfoglalta Boszniát, s fejét vetette az utol­só bosnyák királynak. A bosnyák várak (Jajca, Zvecsaj és Kljucs) most már a köz­vetlenül Magyarország ellen irányuló tá­madások kiindulópontjává váltak. Mátyás még ebben az évben ellentámadást indí­tott, s késő ősszel ostrom alá vette Jajcát. „Egy másik sereget küldött ágyúkkal Zve­csaj alá, hogy bevegye a várat. A várfalak olyan gyengék voltak, hogy erősen megsé­rültek, éjszakánként kellett dolgoznunk helyreállításukon. És mindaddig kitartot­tunk, amíg Jajca elesett..., akkor [Mátyás] Zvecsajnál csatlakozott [második] seregé­hez, és meg kellett hódolnunk. A jajcai és zvecsaji törökök közül kevesen tértek vissza Törökországba, mert Mátyás magá­nak akarta tartani őket. Én pedig vissza­térhettem a keresztényekhez." Az idézett sorokat Zvecsaj várának tö­rök parancsnoka írta le Török krónika, vagy Egy janicsár emlékirata című eredeti­leg cseh nyelven írt munkájában. A szer­ző, Mihály fia Konstantin a szerb Ostro­­vicában látta meg a napvilágot, 1435 kö­rül. Szüleivel költözött Novo Brdoba, a szerb ezüstbányászat virágzó központjá­ba, s amikor azt 1455-ben II. Mehmed szultán meghódította, a fiút besorozták a török hadseregbe. Konstantin részt vett Nándorfehérvár 1456. évi ostromában, a Vlad havasalföldi vajda elleni 1462. évi hadjáratban, s 1463-ban Bosznia meghó­dításában. Itt a kis Zvecsaj 50 janicsárból álló helyőrségének parancsnoka lett. Utolsó hírünk róla, hogy Budán még a török rabok között vonult fel Mátyás dia­dalmenetében. Alább a magyarok győzelmes hosszú hadjáratát (1443) és a szerencsétlen végű várnai csata (1444) leírását adjuk közre emlékiratából.* Ulászló király Murát ellen? „Az Úr születése utáni 1441. évben* Ulászló magyar király, összegyűjtve hadait, bátran Murát török császár ellen vonult, vele együtt ment Brankovics György, és megesküdtek egymásnak, hogy ütközet nélkül nem széled­nek szét. Együtt vonultak át az egész rác és bolgár földön, és Plovdiv város közelébe ér­tek, ahová Murát török császár sietett, és utolérve őket, a hegyeknél nem engedte. * Helyesen: 1443. végén. (A szerk.) hogy Plovdivhoz vonuljanak. Ezt a hegyet Zlaticának nevezik, mások pedig Vaskapu­nak hívják. És amikor a hegyek között egy fennsíkra értek, a császár janicsárjaira buk­kantak, akik nem engedték őket Plovdiv felé. Ott ugyanis teljesen sík vidék terül el. Ulászló király belátva, hogy nem törhet át, megparancsolta, hogy a kocsikkal fordulja­nak vissza, mert kár nélkül már nem mehet­tek volna tovább. Ulászló király veszteség nélkül visszafordulva Szófia városa felé nyomult, és már ősz volt, és miután nem maradhatott ott télre, fölgyújtatta a várost és a rác földre vonult vissza. Amikor pedig Pirot városához ért, Ulászló király azt a hírt kapta, hogy a török császár a fölgyújtott Szófiához vonult. Ak­kor megparancsolta a despotának, hogy maradjon hátra, és seregével lassan kövesse őt. Ő maga ütközetre várva tovább vonult, és amikor az említett Kunovica hegységhez értek, és Ulászló király már ehhez a hegyhez vonult, a despotához hír érkezett, hogy a törökök erősen üldözik őket. Akkor [a des­­pota] a törökök ellen fordult, bevárta őket, a királynak pedig hírt adott: »A törökök erősen üldöznek bennünket, hagyja minden gyalogosát a kocsiknál, ő maga pedig egész seregével siessen hozzám.« Az ütközet a tö­rökkel azonban, mielőtt még a király meg­érkezett volna, megkezdődött. A csata olyan heves volt, hogy minden török fejét betörték legfőbb parancsnokaik egy részét megölték más részét elfogták És ott ölték meg a török császár egyik barátját, aki a császár helyet- Janicsár tizedes

Next