História 1995
1995 / 4. szám - FÜGEDI ERIK: Értesülések a "túloldalról"
nyék között folytatják, történjék bármi. A látszólag felesleges szertartásnak volt egy rejtett célja, amiről a világos fogalmazás ellenére csak a beavatottak tudtak: kifejezetten érvénytelenített mindenféle békét, amit a törökkel kötöttek, „vagy kötni fognak”, bárhogyan köttessék is az, legyen bár eskü alatt. Miután ez megtörtént, immár — Cesarini véleménye szerint — nem volt akadálya a béke megkötésének. Erre augusztus 15-én került sor, de már nem Szegeden, hanem diszkrét csendben, Nagyváradon, ahol már nem lehetett hadba vonulókat látni. Az aktusnál Ulászló is jelen volt, de esküt a törökök minden követelőzése ellenére nem tett rá. Bármint bízott is öreg lelkiatyjában, a bíborosban, azt valahogy érezte, hogy ennyi esküdözés már sok lenne. A törökök hosszan alkudoztak, de végül be kellett érniük azzal, hogy a békét magyar részről csak Hunyadi ratifikálta, a maga, a király és az ország nevében. Nyilván meggyőzték őket, hogy Hunyadi esküje van olyan jó, mint a királyé, hiszen ha ő nem fog fegyvert, nincs mitől tartaniuk. Otthon azonban nem merték bevallani, hogy engedniük kellett, a szultánnak azt állították, hogy a békére Ulászló is megesküdött. Murádnak nem volt oka, hogy ne tekintse érvényesnek a szerződést, és augusztus 22-én kiürítette a szerbiai várakat. Brankovics birtokba vette országát, és a továbbiakban jóhiszeműen tartotta magát a megállapodáshoz. A törökök elleni harcokban ezentúl nem vett részt, noha emiatt minduntalan az a vád érte magyar részről, hogy kétszínű és áruló. Hunyadi, miután Cesarini feloldozta esküje alól, folytatta készülődéseit, és szeptember 22-ére, némi késéssel, megérkezett Ulászló orsovai táborába. Érdemes volt eljönnie, mert győzelem esetére Ulászló Bulgária királyságát ígérte neki. Ám ha másképp alakul is, a Brankovicstól kapott uradalmak már a birtokában voltak. A magyar sereg tehát bizakodva indult el a Duna mentén. November 10-én azonban Várnánál szembe találta magát a teljes szultáni haderővel. Időközben ugyanis a békekötésről szállongó hírek elbizonytalanították a szövetségeseket, és flottájuk nem akadályozta meg Murád és az ázsiai csapatok átkelését. A szerencsétlenül alakult harcban elesett a mindössze húszéves király, s ott veszett Cesarini is. Hunyadi valamiképp egérutat nyert. Másfél év múlva őt választották az urafogyott királyság kormányzójává, és tizenkét év múlva, mint tudjuk, világra szóló diadallal verte vissza Murád fiát, II. Mehmed szultánt Nándorfehérvár alól. ENGEL PÁL A várnai csata 550. évfordulójának tiszteletére rendezett tudományos konferencián elhangzott előadás szövege. (A szerk.) Értesülések a „túloldalról” Egy szerb janicsár emlékiratai a 15. századból 1463 tavaszán II. Mehmed török szultán elfoglalta Boszniát, s fejét vetette az utolsó bosnyák királynak. A bosnyák várak (Jajca, Zvecsaj és Kljucs) most már a közvetlenül Magyarország ellen irányuló támadások kiindulópontjává váltak. Mátyás még ebben az évben ellentámadást indított, s késő ősszel ostrom alá vette Jajcát. „Egy másik sereget küldött ágyúkkal Zvecsaj alá, hogy bevegye a várat. A várfalak olyan gyengék voltak, hogy erősen megsérültek, éjszakánként kellett dolgoznunk helyreállításukon. És mindaddig kitartottunk, amíg Jajca elesett..., akkor [Mátyás] Zvecsajnál csatlakozott [második] seregéhez, és meg kellett hódolnunk. A jajcai és zvecsaji törökök közül kevesen tértek vissza Törökországba, mert Mátyás magának akarta tartani őket. Én pedig visszatérhettem a keresztényekhez." Az idézett sorokat Zvecsaj várának török parancsnoka írta le Török krónika, vagy Egy janicsár emlékirata című eredetileg cseh nyelven írt munkájában. A szerző, Mihály fia Konstantin a szerb Ostrovicában látta meg a napvilágot, 1435 körül. Szüleivel költözött Novo Brdoba, a szerb ezüstbányászat virágzó központjába, s amikor azt 1455-ben II. Mehmed szultán meghódította, a fiút besorozták a török hadseregbe. Konstantin részt vett Nándorfehérvár 1456. évi ostromában, a Vlad havasalföldi vajda elleni 1462. évi hadjáratban, s 1463-ban Bosznia meghódításában. Itt a kis Zvecsaj 50 janicsárból álló helyőrségének parancsnoka lett. Utolsó hírünk róla, hogy Budán még a török rabok között vonult fel Mátyás diadalmenetében. Alább a magyarok győzelmes hosszú hadjáratát (1443) és a szerencsétlen végű várnai csata (1444) leírását adjuk közre emlékiratából.* Ulászló király Murát ellen? „Az Úr születése utáni 1441. évben* Ulászló magyar király, összegyűjtve hadait, bátran Murát török császár ellen vonult, vele együtt ment Brankovics György, és megesküdtek egymásnak, hogy ütközet nélkül nem szélednek szét. Együtt vonultak át az egész rác és bolgár földön, és Plovdiv város közelébe értek, ahová Murát török császár sietett, és utolérve őket, a hegyeknél nem engedte. * Helyesen: 1443. végén. (A szerk.) hogy Plovdivhoz vonuljanak. Ezt a hegyet Zlaticának nevezik, mások pedig Vaskapunak hívják. És amikor a hegyek között egy fennsíkra értek, a császár janicsárjaira bukkantak, akik nem engedték őket Plovdiv felé. Ott ugyanis teljesen sík vidék terül el. Ulászló király belátva, hogy nem törhet át, megparancsolta, hogy a kocsikkal forduljanak vissza, mert kár nélkül már nem mehettek volna tovább. Ulászló király veszteség nélkül visszafordulva Szófia városa felé nyomult, és már ősz volt, és miután nem maradhatott ott télre, fölgyújtatta a várost és a rác földre vonult vissza. Amikor pedig Pirot városához ért, Ulászló király azt a hírt kapta, hogy a török császár a fölgyújtott Szófiához vonult. Akkor megparancsolta a despotának, hogy maradjon hátra, és seregével lassan kövesse őt. Ő maga ütközetre várva tovább vonult, és amikor az említett Kunovica hegységhez értek, és Ulászló király már ehhez a hegyhez vonult, a despotához hír érkezett, hogy a törökök erősen üldözik őket. Akkor [a despota] a törökök ellen fordult, bevárta őket, a királynak pedig hírt adott: »A törökök erősen üldöznek bennünket, hagyja minden gyalogosát a kocsiknál, ő maga pedig egész seregével siessen hozzám.« Az ütközet a törökkel azonban, mielőtt még a király megérkezett volna, megkezdődött. A csata olyan heves volt, hogy minden török fejét betörték legfőbb parancsnokaik egy részét megölték más részét elfogták És ott ölték meg a török császár egyik barátját, aki a császár helyet- Janicsár tizedes