História 1995
1995 / 4. szám - A KÁDÁR-KORSZAK TÖRTÉNETÉBŐL - SZAKÁCS SÁNDOR: Mezőgazdaság és politika
A KÁDÁR-KORSZAK TÖRTÉNETÉBŐL Mezőgazdaság és politika 1960 A Kádár-kormány 1956. november 24-én felhívást adott ki a parasztsághoz. Ebben elítélte az „előző évek hibás mezőgazdasági politikáját", az „erőszakos termelőszövetkezeti szervezést”, a „zaklatás jellegű tagosítást”, végeredményben „mindazokat a módszereket, amelyeknek alkalmazása következtében évekre visszaesett a magyar mezőgazdaság”. Kinyilvánította: „alapvető feladatának tekinti a magyar mezőgazdaság fejlesztését”, „megteremteni a mezőgazdasági termelés biztonságát, a termelők anyagi érdekeltségét és általában a mezőgazdaság belterjes irányban történő fejlesztését”. Megkülönböztetés nélkül támogatásáról biztosította a szövetkezeti és magángazdálkodókat. A parasztság szabad elhatározására bízta a „gazdálkodási mód” megválasztását. Egyidejűleg a földművelésügyi tárca utasítást adott ki a termelőszövetkezetekből való kilépés, a tsz-ek feloszlatásának szabályozására. A parasztság akaratának és törekvéseinek megnyilvánulását érzékeltette, hogy különösen 1956 végétől felgyorsult a korábban jobbára kényszereszközökkel létesített termelőszövetkezetek felbomlásának folyamata. Ennek következtében a magángazdaságok száma 1957/1958 fordulóján mindössze néhány százalékkal maradt el az 1949. évitől (igaz, a birtokok átlagterülete számottevően csökkent). Ismét a magángazdaság vált a mezőgazdasági termelés meghatározó tényezőjévé! A magán„szektor” szolgáltatta az összes mezőgazdasági termelés bruttó értékének 1956-ban 71, 1957-ben 80%-át. A magángazdák nettó teljesítménye (a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása) ugyanakkor 82-ről 87%-ra nőtt. 1957-re a tsz-ek „közös” gazdaságainak bruttó termelése 4,8%-ra, produkciójának „nettó” értéke 3,7%-ra esett vissza (hivatalos adatok szerint). Nagyjából 1958 közepére Magyarországon is újra egy lényegében korábbi „szovjet típusú" roham lett a „cselekvés" mércéje. Kimondták: a „szövetkezeti mozgalom fejlődése nem bízható a spontaneitásra”. Megfogalmazták: „A kormány ... elvárja, hogy a szocialista nagyüzemek kiépítéséhez ... a parasztság is hozzájáruljon”. Ennek megfelelően növelték a magángazdák adóterheit, s vették vissza a parasztságnak tett kényszerű engedmények egész sorát. A magángazdák adóterhe (földadóval, községfejlesztési hozzájárulással stb. emelt „közterhe”) az 1956. évi 385 Ft/kh-ról a következő évek sorrendjében 557, 585 majd 610 Ft-ra nőtt, vagyis (már az 1958. decemberi kollektivizálási „határozat”előtt) 50%-kal haladta meg a két évvel korábbit. Bizalmi jelentések is okkal tudatták, talun nagy az aggodalom, nem tér-e vissza a „régi erőszakos ... politika”. 1958 decemberében (az MSZMP KB ülésén) határoztak a kollektivizálás „meggyorsításáról". Taktikainak minősítettek korábbi felhívásokat, irányelveket és határozatokat, köztük azt az ígéretet,hogy az élelemtermelők szabadon választhatják meg életük vagy létezésük módját. „Feltárták” és „megbírálták” az 1956. november 4. és 1958. decemberi kollektivizálási határozat előtti „habozást”, „ingadozást”. Azt is, hogy a szövetkezeti kérdésben a „sajtó"„egyoldalúan ... az önkéntesség elvének feltétlen betartását követelte... ” (noha ez így nem volt igaz). Azt is, hogy „ egyes párt és állami szerveink munkájában ... ellentmondó és ... helytelen álláspontok érvényesültek”. Fenntartás és kivétel nélkül ítéltek el minden korábbi, a kollektivizálási határozattól, az 1958. december vége előtti „párt vonalától ... eltérő állásfoglalásokat”. Kimondták, hogy az 1958. decemberi (kollektivizálást elrendelő) határozatnak „ingadozás nélkül kell érvényesülnie ” az összes párt- és állami szerv munkájában, mert „ez a harc az egész párt ügye”. Ezért ezt a „harcot mindenütt a pártnak kell vezetnie”. 1958 végétől erőteljes, döntően hatalmi kényszerre alapozott átszervezési művelet bontakozott ki. Három koncentrált „szervezési” roham következményeként 1959-1961 között — nem számítva a mezőgazdasági főmunkák idejét, amikor a szervezést leállították — mintegy 15 hónap alatt végrehajtották a parasztporták tsz-be tömörítését. A korábban meghatározó jelentőségű kisüzemi rendszert egy eredetében és fő jellemzői tekintetében kolhoz típusú birtokszervezettel váltották fel. A „kollektivizálással" lényegében felszámolták az egyéni parasztságot. (Milliós nagyságrend helyett 1962 elején már csak 150 ezer magánföldművelőt tartottak számon.) Ennek következtében 1959 és 1963 között több mint félmillió kereső volt kénytelen mezőgazdaságon kívül megélhetést keresni (1950 és 1970 között pedig közel egymillió). Dokumentumokba nem foglalt, teljességében mindmáig feltáratlan emberi tragédiák, társadalmi megrázkódtatások jellemezték ezt az átalakulást. Szinte mérhetetlenek voltak a gazdasági károk is. Csupán 1959 és 1962 kő idős parasztasszony aláírja a belépési nyilatkozatot. Mérges, 1959. január 31. * Az MTA Elnöksége 1991-ben hívta létre az Akadémia Jelenkor-történeti Bizottságát az 1957 utáni korszak történelmének alaposabb feltárása céljából. Folyóiratunk ezentúl rendszeresen közöl a Bizottság által támogatott kutatások eredményeiből. (A szerk.)