História 1995

1995 / 4. szám - A KÁDÁR-KORSZAK TÖRTÉNETÉBŐL - SZAKÁCS SÁNDOR: Mezőgazdaság és politika

A KÁDÁR-KORSZAK TÖRTÉNETÉBŐL Mezőgazdaság és politika 1960 A Kádár-kormány 1956. november 24-én felhívást adott ki a parasztsághoz. Ebben elítélte az „előző évek hibás mezőgazdasági politikáját", az „erőszakos termelőszövet­kezeti szervezést”, a „zaklatás jellegű tago­sítást”, végeredményben „mindazokat a módszereket, amelyeknek alkalmazása kö­vetkeztében évekre visszaesett a magyar me­zőgazdaság”. Kinyilvánította: „alapvető fel­adatának tekinti a magyar mezőgazdaság fejlesztését”, „megteremteni a mezőgazda­­sági termelés biztonságát, a termelők anyagi érdekeltségét és általában a mezőgazdaság belterjes irányban történő fejlesztését”. Megkülönböztetés nélkül támogatásáról biztosította a szövetkezeti és magángazdál­kodókat. A parasztság szabad elhatározá­sára bízta a „gazdálkodási mód” megvá­lasztását. Egyidejűleg a földművelésügyi tárca utasítást adott ki a termelőszövetke­zetekből való kilépés, a tsz-ek feloszlatásá­nak szabályozására. A parasztság akaratának és törekvései­nek megnyilvánulását érzékeltette, hogy kü­lönösen 1956 végétől felgyorsult a korábban jobbára kényszereszközökkel létesített ter­melőszövetkezetek felbomlásának folya­mata. Ennek következtében a magángazda­ságok száma 1957/1958 fordulóján mind­össze néhány százalékkal maradt el az 1949. évitől (igaz, a birtokok átlagterülete számottevően csökkent). Ismét a magán­­gazdaság vált a mezőgazdasági termelés meghatározó tényezőjévé! A magán­­„szektor” szolgáltatta az összes mezőgazda­­sági termelés bruttó értékének 1956-ban 71, 1957-ben 80%-át. A magángazdák nettó teljesítménye (a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása) ugyanakkor 82-ről 87%-ra nőtt. 1957-re a tsz-ek „közös” gazdaságai­nak bruttó termelése 4,8%-ra, produkciójá­nak „nettó” értéke 3,7%-ra esett vissza (hi­vatalos adatok szerint). Nagyjából 1958 közepére Magyarorszá­gon is újra egy lényegében korábbi „szovjet típusú" roham lett a „cselekvés" mércéje. Kimondták: a „szövetkezeti mozgalom fej­lődése nem bízható a spontaneitásra”. Megfogalmazták: „A kormány ... elvárja, hogy a szocialista nagyüzemek kiépítéséhez ... a parasztság is hozzájáruljon”. Ennek megfelelően növelték a magángazdák adó­terheit, s vették vissza a parasztságnak tett kényszerű engedmények egész sorát. A ma­gángazdák adóterhe (földadóval, községfej­lesztési hozzájárulással stb. emelt „közter­he”) az 1956. évi 385 Ft/kh-ról a következő évek sorrendjében 557, 585 majd 610 Ft-ra nőtt, vagyis (már az 1958. decemberi kol­­lektivizálási „határozat”előtt) 50%-kal ha­ladta meg a két évvel korábbit. Bizalmi je­lentések is okkal tudatták, talun nagy az aggodalom, nem tér-e vissza a „régi erősza­kos ... politika”. 1958 decemberében (az MSZMP KB ülésén) határoztak a kollektivizálás „meg­gyorsításáról". Taktikainak minősítettek korábbi felhívásokat, irányelveket és hatá­rozatokat, köztük azt az ígéretet,hogy az éle­lemtermelők szabadon választhatják meg életük vagy létezésük módját. „Feltárták” és „megbírálták” az 1956. november 4. és 1958. decemberi kollektivizálási határozat előtti „habozást”, „ingadozást”. Azt is, hogy a szövetkezeti kérdésben a „sajtó"„egyolda­lúan ... az önkéntesség elvének feltétlen be­tartását követelte... ” (noha ez így nem volt igaz). Azt is, hogy „ egyes párt és állami szer­veink munkájában ... ellentmondó és ... helytelen álláspontok érvényesültek”. Fenn­tartás és kivétel nélkül ítéltek el minden ko­rábbi, a kollektivizálási határozattól, az 1958. december vége előtti „párt vonalától ... eltérő állásfoglalásokat”. Kimondták, hogy az 1958. decemberi (kollektivizálást elrendelő) határozatnak „ingadozás nélkül kell érvényesülnie ” az összes párt- és állami szerv munkájában, mert „ez a harc az egész párt ügye”. Ezért ezt a „harcot mindenütt a pártnak kell vezetnie”. 1958 végétől erőteljes, döntően hatalmi kényszerre alapozott átszervezési művelet bontakozott ki. Három koncentrált „szerve­zési” roham következményeként 1959-1961 között — nem számítva a mezőgazda­­sági főmunkák idejét, amikor a szervezést leállították — mintegy 15 hónap alatt vég­rehajtották a parasztporták tsz-be tömöríté­sét. A korábban meghatározó jelentőségű kisüzemi rendszert egy eredetében és fő jel­lemzői tekintetében kolhoz típusú birtok­szervezettel váltották fel. A „kollektivizálás­sal" lényegében felszámolták az egyéni pa­rasztságot. (Milliós nagyságrend helyett 1962 elején már csak 150 ezer magánföld­művelőt tartottak számon.) Ennek követ­keztében 1959 és 1963 között több mint fél­millió kereső volt kénytelen mezőgazdasá­gon kívül megélhetést keresni (1950 és 1970 között pedig közel egymillió). Dokumentu­mokba nem foglalt, teljességében mindmáig feltáratlan emberi tragédiák, társadalmi megrázkódtatások jellemezték ezt az átala­kulást. Szinte mérhetetlenek voltak a gaz­dasági károk is. Csupán 1959 és 1962 kő­ idős parasztasszony aláírja a belépési nyilatko­zatot. Mérges, 1959. január 31. * Az MTA Elnöksége 1991-ben hívta létre az Aka­démia Jelenkor-történeti Bizottságát az 1957 utáni korszak történelmének alaposabb feltárása céljából. Folyóiratunk ezentúl rendszeresen közöl a Bizottság által támogatott kutatások eredményeiből. (A szerk.)

Next