História 1995
1995 / 7. szám - EMBER ÉS KÖRNYEZET - BURUCS KORNÉLIA: Városi háztartás a századfordulón
nya számára a (maga vagy cselédjével együtt végzett) nagymosás. Jóllehet, már a 19. század utolsó évtizedeitől, a technikai tömegcikkeket gyártó, háztartási eszközöket is modernizáló korszak beköszöntével különböző alakú és működésű mosógépeket is használtak, de ezek még a 20. század első évtizedében sem voltak elterjedve. Csak az igazán modern mosókonyhák felszereléseként említik a háztartáskönyvek a kézzel forgatható mosógépet. Előnyére írják, hogy jobban, gyorsabban, olcsóbban — a ruhát, gombokat, szalagokat kímélve — lehet vele mosni, mintha mosatnának. Az egyik könyv a John-féle telített gőzű mosógépet ajánlotta, mert ezt a mosáson kívül fehérnemű, felsőruhák stb. forró gőzzel történő fertőtlenítésére is lehet használni. „A mosógép azonban még ritka, az anyagok többsége kézzel mosott, legfeljebb a kézi meghajtású facsarót segítségül híva.” De hogyan is zajlott a 4-6 hetenként elvégzett nagymosás? A gondos háziasszony már a mosás előtti napon mindent előkészített: vizet, fát, szenet, szódát, szappant, kékítőt, bóraxot, a fa nagy- és kisteknőt, mosópadot, üstöt, mosódézsát, lúgozót, vízmezőt, kosarakat, mángorlót, keféket. A ládákban, kosarakban összehajtva gyűjtött szennyest az ún. fajtázás alkalmával a szín és az anyag finomsága szerint, ill. a gyapot- és a vászonneműeket elkülönítve szétválogatta, majd lúgos, langyos esővízben a ruhákat beszappanozva beáztatta. (A férfiingeket, gallérokat, kézelőket azonban előbb hideg vízben áztatta, hogy a keményítőt kioldja belőle.) A rendszerint estétől reggelig tartó áztatás után kora reggel hozzálátott a tényleges mosáshoz. Az áztatóléből jól kicsavart ruhát ismét beszappanozta, meleg, langyos vízben dörzsölte, sulykolta vagy lábbal taposta tovább. A nehezen oldódó szennyeződést mosókefével vagy csutakkal (szalma- vagy marhaszőr köteg) dörzsölte, majd újabb langyos vízben még egyszer átmosott minden darabot. A fehér ruhaneműt (előbb az alsóneműt, majd az ágyneműt, végül a fehérneműt) a fertőtlenítés és fehérítés érdekében még ki is főzte. Hideg vízben tette fel főni szódával és szappanreszelékkel, s 25-30 percig forralta, majd a forró léből kiszedett ruhát lúgmentes meleg vízben, utána 3-4-szer langyos és hideg vízben öblítette. A többi ruhaneműt is 3-4 vízben átöblítették (sok helyen folyó vízben v. patakban), többször kicsavarva, ill. sulykolva, hogy a benne lévő lúg eltávozzon. A kiöblített ruhát indigóból és ultramarinból álló kékítővel kezelték, mely a fehér anyagot patyolatfehérré varázsolta. A vászon- és pamutanyagokat egyéb módon is, a napon, többször meglocsolva szívatták hófehérre. A fehérnemű csillogó fehér színét, fényét, keménységét a mángorolás, ill. vasalás előtt adták meg. A felforralt keményítőhöz hozzáadott glicerintől, stearintól, paraffintól a fehérnemű fényes lett, s a vasalás is könnyebb, mivel a keményített ruha nem ragadt oda a forró vasalóhoz. A rizs-, burgonya-, kukoricavagy gabonakeményítővel kezelt blúzok, ingek, csipkék, alsószoknyák jobb tartást nyertek. A félig nedves, szál mentén összehajtott ruhát mángorolták — kézzel, vagy mángorlógéppel, ill. ruhahengerekkel —, a finomabb fehérneműt pedig vasalták. (Magyarországon a szenes és a szeszes vasaló volt ismert.) A ritkán használt, s ezért állásában megsárgult fehérneműt, abroszt, ágyruhát petróleumos vízben főzték ki, vagy savanyú tejben áztatták; a vásznat fél napig, a batuszt anyagot 2-3 óráig, a sifont egész nap, majd langyos vízben szappannal átmosták. A fehérítéshez klórmeszet is használtak, bár ennek alkalmazását az anyag romlása miatt a háztartáskönyvek nem javasolták. A kényes színű és szövetű anyagokat vegyi úton tisztították: benzinnel a zsírfoltot, sósavval a tinta- és vörösbor foltot, terpentinolajjal a festékfoltot, kéngőzzel a penészfoltot. A gondos háziasszony azonban nemcsak maga mosott, ill. felügyelt a mosásra, hanem a szükséges tisztítószerekről is maga gondoskodott. A háztartáskönyvek ruhaneműt károsító marónátron és lúgkő helyett a főzés, sütés után maradó állati zsiradékokból, e célra vásárolt marhafaggyúból víz, szóda, só hozzáadásával otthon főzött szappant ajánlották. Ez a szappan kíméli a ruhát, síkossága, habja megőrzi az anyag rugalmasságát s a legtöbb szennyeződést is eltávolítja. A szappan mellett recepteket adtak a keményítő és a kékítő házi előállítására is. BURUCS KORNÉLIA Részletek az ez év karácsonyára megjelenő Magyarok Krónikája című kötetből, amely az Officina Nova Kiadó, az MTA történettudományi Intézet és a História folyóirat közös vállalkozásában készült. A képek a könyvben természetesen színesek lesznek. (A szerk.) Kísérlet a mosás forradalmasítására. „Világ csodája mosógép”, termékismertető a századelőről fehérnemű-mozgatót ki kell venni, nyutát: 'i.'. ember feiiiriiU'hii 5 petleg & «vár meiiKu r.-n'xW Ha VaU«M4yUt darakor, míg s/mnaye» Jv.-Hc.-ic mwtekiw.nak, ytcfcer caeker a kfifcaSnetttfttfctw daralmtiu «iá« #tóvetfc**5 tőit«#,«! ist«« ai kel! ««««•. A íttlú mosás sentmi ekeiben tem MKnkkéget»! Magymosás a századelőn Számolócédula a századelőről 14