História 1995
1995 / 7. szám - AKTUÁLIS ÓKOR - HOFFMANN ZSUZSANNA: Prostitúció az ókori Rómában
AKTUÁLIS ÓKOR Prostitúció az ókori Rómában Róma történetének korai időszakára vonatkozóan nincsenek forrásadataink a prostitúció meglétéről. A legkorábbi esetet a történetíró Livius említi, mondái hagyományra alapozva. Az általa megnevezett személy Acca Larentia, Faustulus pásztor felesége, aki a Romulus és Remus ikerpár nevelőanyja lett. Livius szerint az említett hölgyet a pásztorok lupaként (nőstényfarkas, szuka) emlegették, feslett életmódja miatt. A királyság és a korai köztársaság időszaka azonban az igazi egyszerűség, a római jellem, a kitartás, a hamisítatlan római virtus kiteljesedésének kora. Ez idő tájt nem nyílt tér a prostitúció számára. Görög gyökerek A 3. századtól kezdődően a római társadalomban alapvető változások következtek be. Az a jómódú paraszttársadalom, amely Hannibált legyőzte, és légióival megszerezte a Földközi-tenger nyugati és keleti medencéje fölötti hegemóniát, a hódítások következtében a felismerhetetlenségig átalakult. Az átalakulásban három tényezőnek volt döntő szerepe: 1. hatalmas mennyiségű hadizsákmány beözönlése; 2. fogoly rabszolgákból álló nagy tömegű munkaerő behurcolása; 3. a felhalmozott kincsek egyenlőtlen elosztása a római társadalomban. A mérhetetlen gazdasággal együtt új, kulturális hatások is érték Rómát, elsősorban a görög szokások intenzívebb behatolásával. Róma Görögországot ugyan katonai téren legyőzte, azonban kultúrájára egyértelműen kénytelen volt felnézni. A komédia volt az első műfaj, amely terjeszteni kezdte a „magasabb” kultúra értékeit Rómában. Ez a próbálkozás elsősorban Plautus és Terentius nevéhez kötődik. Darabjaikat görög minták nyomán írták, amelyekben (a görög eredetiben is!) gyakran szerepelnek örömlányok, akiket a görögöknél hetéra-nak, a rómaiaknál leggyakrabban meretrix-nak neveznek. Itáliai gyökerek A Kr. e. 3. század táján a nők zömének, jóllehet szüleik rendelkeztek római polgárjoggal, le kellett mondaniuk a törvényes házasságról, elsősorban anyagi okokból. Ebben az időszakban terjedt el Rómában és egész Itáliában a görög heterizmus divatja, amely rejtélyes módon összefonódott az ősi itáliai concubinatus (együtthálás) intézményével. Ez a kategória máig sem egészen tisztázott, a törvényes házasság mellett létezett, de sem a házassággal, sem pedig a prostitúcióval nem azonos. A patríciusok és plebejusok közötti házasságkötés törvényben való szabályozása előtt (Kr.e. 445, Lex Danuleia) a plebejusok házasságát nevezték concubinatusnak. Később is megmaradt mint egy bevett, kényelmes forma, különösen előkelő körökben maradt szokásos. Házasságokon kívüli kapcsolatok Rómában a szegénysorsú nőknek (ez a többség!) joguk volt íratlan erkölcsi törvény szerint szabadon élniük a szerelem jogával, vagyis hosszabb-rövidebb kapcsolatot fenntartani anyagi ellenszolgáltatás, ajándékok fejében. Számukra ez megélhetési forrást jelentett, amellyel a hetérák életnívójára tudtak eljutni. Ők a Mars mező parkjaiban található „éjszakai pillangók”, akik szolgálataik fejében csupán ajándékokat kapnak, de ugyancsak nekik köszönhető Rómában a szerelmi költészet felvirágoztatása is. Ők a görög műveltség, életmód, szokások, zene és tánc terjesztői is. A szerelem tárgya lehetett a kerítő (leno) tulajdonában lévő lány is, akinek az ügyeit a gazdája intézte, mintegy „menedzselte”, szerezte számára a „pénzes” vendégeket, megszabadította a kellemetlen tolakodóktól, és egyben a szolgája is volt. A korai köztársaság idején ez volt az elterjedt forma. A Kr. e. 3. századtól kezdődően egyre nyilvánvalóbb jelei észlelhetőek a hagyományos erkölcsi értékek fellazulásának, valamint a hagyományos család felbomlásának is, azaz a nők úgy ítélik, hogy ők is megengedhetnek maguknak a férfiakéhoz hasonló erkölcsi kilengéseket. Ebben a harcban végül is nem a római matrónák hagyományos erénye győz, hanem azok az „erényes” kis szajhák, akik a római matrónákat is ilyen erkölcsi szabadosságra csábítják. Az első név szerint is ismert prostituáltat a források a Kr. e. 2. század elejéről említik. Ez egy felszabadított rabszolganő, Faecenia Hispala. A nevezett hölgy kapcsolatban állt egy Rebutius nevű római lovaggal, akit a lány végrendeletében örököseként jelölt meg. Az ifjút családja, anyja, gyámja, ki akarta forgatni vagyonából. Szerelmi jelenet vázaképen Fuvoláslány egy domborművön