História 1995

1995 / 7. szám - AKTUÁLIS ÓKOR - HOFFMANN ZSUZSANNA: Prostitúció az ókori Rómában

AKTUÁLIS ÓKOR Prostitúció az ókori Rómában Róma történetének korai időszakára vo­natkozóan nincsenek forrásadataink a prostitúció meglétéről. A legkorábbi ese­tet a történetíró Livius említi, mondái ha­gyományra alapozva. Az általa megneve­zett személy Acca Larentia, Faustulus pásztor felesége, aki a Romulus és Remus ikerpár nevelőanyja lett. Livius szerint az említett hölgyet a pásztorok lupa­ként (nőstényfarkas, szuka) emlegették, feslett életmódja miatt. A királyság és a korai köztársaság időszaka azonban az igazi egyszerűség, a római jellem, a kitartás, a hamisítatlan római virtus kiteljesedésé­nek kora. Ez idő tájt nem nyílt tér a pros­titúció számára. Görög gyökerek A 3. századtól kezdődően a római társa­dalomban alapvető változások következ­tek be. Az a jómódú paraszttársadalom, amely Hannibált legyőzte, és légióival megszerezte a Földközi-tenger nyugati és keleti medencéje fölötti hegemóniát, a hódítások következtében a felismerhetet­­lenségig átalakult. Az átalakulásban há­rom tényezőnek volt döntő szerepe: 1. ha­talmas mennyiségű hadizsákmány be­­özönlése; 2. fogoly rabszolgákból álló nagy tömegű munkaerő behurcolása; 3. a felhalmozott kincsek egyenlőtlen elosztá­sa a római társadalomban. A mérhetetlen gazdasággal együtt új, kulturális hatások is érték Rómát, elsősorban a görög szoká­sok intenzívebb behatolásával. Róma Gö­rögországot ugyan katonai téren legyőzte, azonban kultúrájára egyértelműen kény­telen volt felnézni. A komédia volt az első műfaj, amely terjeszteni kezdte a „magasabb” kultúra értékeit Rómában. Ez a próbálkozás első­sorban Plautus és Terentius nevéhez kö­tődik. Darabjaikat görög minták nyomán írták, amelyekben (a görög eredetiben is!) gyakran szerepelnek örömlányok, akiket a görögöknél hetéra-nak, a rómaiaknál leggyakrabban meretrix-nak­ neveznek. Itáliai gyökerek A Kr. e. 3. század táján a nők zömének, jóllehet szüleik rendelkeztek római pol­gárjoggal, le kellett mondaniuk a törvény­es házasságról, elsősorban anyagi okok­ból. Ebben az időszakban terjedt el Ró­mában és egész Itáliában a görög heteriz­­mus divatja, amely rejtélyes módon összefonódott az ősi itáliai concubinatus (együtthálás) intézményével. Ez a kategó­ria máig sem egészen tisztázott, a törvény­es házasság mellett létezett, de sem a há­zassággal, sem pedig a prostitúcióval nem azonos. A patríciusok és plebejusok kö­zötti házasságkötés törvényben való sza­bályozása előtt (Kr.e. 445, Lex Danuleia) a plebejusok házasságát nevezték concu­­binatusnak. Később is megmaradt mint egy bevett, kényelmes forma, különösen előkelő körökben maradt szokásos. Házasságokon kívüli kapcsolatok Rómában a szegénysorsú nőknek (ez a többség!) joguk volt íratlan erkölcsi tör­vény szerint szabadon élniük a szerelem jogával, vagyis hosszabb-rövidebb kapcso­latot fenntartani anyagi ellenszolgáltatás, ajándékok fejében. Számukra ez megélhe­tési forrást jelentett, amellyel a hetérák életnívójára tudtak eljutni. Ők a Mars mező parkjaiban található „éjszakai pil­langók”, akik szolgálataik fejében csupán ajándékokat kapnak, de ugyancsak nekik köszönhető Rómában a szerelmi költé­szet felvirágoztatása is. Ők a görög mű­veltség, életmód, szokások, zene és tánc terjesztői is. A szerelem tárgya lehetett a kerítő (le­­no) tulajdonában lévő lány is, akinek az ügyeit a gazdája intézte, mintegy „mene­dzselte”, szerezte számára a „pénzes” ven­dégeket, megszabadította a kellemetlen tolakodóktól, és egyben a szolgája is volt. A korai köztársaság idején ez volt az el­terjedt forma. A Kr. e. 3. századtól kezdődően egyre nyilvánvalóbb jelei észlelhetőek a hagyo­mányos erkölcsi értékek fellazulásának, valamint a hagyományos család felbomlá­sának is, azaz a nők úgy ítélik, hogy ők is megengedhetnek maguknak a férfiakéhoz hasonló erkölcsi kilengéseket. Ebben a harcban végül is nem a római matrónák hagyományos erénye győz, hanem azok az „erényes” kis szajhák, akik a római mat­rónákat is ilyen erkölcsi szabadosságra csábítják. Az első név szerint is ismert prostitu­áltat a források a Kr. e. 2. század elejéről említik. Ez egy felszabadított rabszolga­nő, Faecenia Hispala. A nevezett hölgy kapcsolatban állt egy Rebutius nevű római lovaggal, akit a lány végrendeletében örö­köseként jelölt meg. Az ifjút családja, any­ja, gyámja, ki akarta forgatni vagyonából. Szerelmi jelenet vázaképen Fuvoláslány egy domborművön

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék