História 1995

1995 / 7. szám - AKTUÁLIS ÓKOR - HOFFMANN ZSUZSANNA: Prostitúció az ókori Rómában

és készültek beavattatni a titkos, erkölcs­telen hírű Bacchus-szertartásokba. F. His­­pala ezekről a szertartásokról hasznos in­formációkkal szolgált a consulnak, amiért büntetlenséget nyert, sőt tiszteletet vívott ki magának. A Kr. e. 1. század elejétől már gyakori Rómában az olyan lány, aki anyjával él otthonában, ilyenkor a lány „ügyeit” anyja intézi (a kerítő helyett!), vagy pedig a lány önállóan él saját otthonában, mint pl. a költő Tibullus kedvese, Delia vagy Proper­tius Cynthiája. A Kr. e. 63-ban lezajlott Catilina-féle összeesküvés kapcsán említi a történetíró Sallustius Orestilla Aureliát, aki Catilina szeretője lett, de a felesége nem, később Catilina megölette. Még ismertebb Sem­­pronia esete, akit Sallustius a következő­képpen jellemez: „Képzett volt a görög és latin irodalomban, jobban énekelt és tán­colt, mint azt egy tisztességes nő megen­gedheti magának, és még sok olyan adott­sággal bírt, amelyek már a züllöttség foga­lomkörébe tartoznak... Neki minden ked­vesebb volt, mint a becsület és a szemérem ... akkora volt a szerelmi étvá­gya, hogy többször kérte ő a férfiakat, mint azok őt ... sok elragadó báj és sok kellemes szellemi tulajdonság volt ben­ne.” Kacér múzsák közismert, egyben jellegzetes típusa a prostituáltaknak Claudia vagy Clodia, aki lesbia néven Catullus múzsájaként vonult be a római irodalomtörténetbe. Ő volt Róma első irodalmi, politikai „szalonjá­nak” megteremtője. Még maga Cicero is gyakorta lárogatott hozzá, jóllehet a höl­gyet utolsó, „négykrajcáros” szajhának tartotta. A költő, Catullus szakításuk után is képtelen lemondani imádott Lesbiájá­­ról, mégha azt a legmélyebb erkölcsi fer­tőben látja is. Reménytelen és olthatatlan szerelmét a hírhedtté vált prostituált iránt a „gyűlölöm és szeretem” frappáns vers­sora illusztrálja. Az említett hölgyek a görög hetérák­­hoz hasonlóan ragaszkodtak a kultúrához és az élvezetekhez. Rómában az előkelők lakomáinak elengedhetetlen kellékei let­tek a szépasszonyok vagy hetérák, akik a szellemi szórakozásokban maguk is részt vettek. Az efféle élvezetekre kapható höl­gyek szinte kötelességüknek tartották, hogy értsenek a zenéhez, énekléshez, ma­gasabb színvonalú (görög) irodalomhoz, különösképpen a költészethez (olykor maguk is írtak). Természetesen elenged­hetetlen tartozéka „foglalkozásuknak” a tánc tudománya, amelyhez olykor egy-egy szépasszony is csatlakozott. Eredetileg a lakomák kulturált szórakozások voltak, csak később, főleg a császárkorban váltak hírhedt kicsapongásokká, fajtalan orgiák­ká, amit még csak fokozott a homoeroti­­kus szerelem divatja. A hetérák „negyede” Rómában Az ókori Rómában, messze a város köz­pontjától található a hírhedt Subura nevű városrész, ahol hamisítatlan római élet pezseg a maga vérbő temperamentumával és összes szenvedélyével. Ez a különböző boltosok, szatócsok, kézművesek negyede is, de a prostituáltaké is. Az igazi élet itt napnyugta után kezdődik. Fellelhető itt az örömlányok valamennyi kategóriája, a sarkon ácsorgó éjszakai pillangótól az olyan előkelő hetérákig, mint pl. a költő Propertius Cynthiája volt. Estefelé az örömlányok lejöttek nyomorúságos vis­kóikból, és a házak között sétálva vagy magas székeken ülve, átlátszó öltözékben csábítgatták a járókelő férfiakat, szemér­metlenül felkínálva bájaikat. A gyanútlan, tapasztalatlan ifjak számára nem volt ajánlatos ez a környék. Voltak olyan lá­nyok, akik piaci bódéhoz hasonló, lefüg­gönyözött helyen fogadták vendégeiket, de akadtak olyanok is, akik előkelően be­rendezett házaikban, ill. egyes boltok, üz­letek, speciálisan e célre elkülönített he­lyiségeiben (pékségek, könyvesboltok stb.). Nero császár gyakran volt a Subura városnegyed éjszakai vendége inkognitó­ban, ilyenkor szívesen provokált utcai ve­rekedéseket is. Rómában ezenkívül a Caelinus és Quirinalis dombokon több bordélyház volt, és ezzel együtt nagyszám­ban prostituáltak is. Baiae Az örömlányok nagy számban fordultak elő divatos fürdő- és üdülőhelyeken, ilyen volt pl. Baiae, ahová ők vitték a szerelmes ifjakat és nem fordítva (ahogyan tették a hetérák). Baiae hírhedt luxusüdülőhely, a leggazdagabb senatorok és lovagok ked­venc helye volt, az itt mutatkozó nőket egyenesen hetérának könyvelték el. A ná­polyi öböl kies csücskében, örökzöld nö­vényzettel borított dombok között húzó­dott ez a híres nyaralóhely, amely a római arisztokrácia erkölccsel mit sem törődő, hírhedt mulatozásainak színhelye lett. A gazdag aranyinak fényűző lakomákat ren­deztek itt kedveseikkel, este pedig színes lampionokkal megvilágított „gondolái­kon” vízre szálltak és folytatták a mulato­zást. Tiberius korára az erkölcsi züllöttség már olyan fokára hágott, hogy a senatus rendelettel tiltotta meg, hogy azok a nők, akiknek nagyapja, apja, férje római lovag volt, felvetethessék magukat a hivatásos örömlányok listájára. Ugyancsak Tacitus említi egy Vistilla nevű hölgy esetét (Titi­­dius Labeo, római lovag felesége volt), aki bejelentette gyalázatos foglalkozását az aediliseknél, később száműzték. Tiberius császár uralkodása alatt szaporodtak az efféle bejelentések. Suetonius a törté­netíró így ír Tiberius császárról élet­rajzában: „Capri magányában megterve­zett egy szalont, titkos kéjelgések színhe­lyéül, ahol mindenhonnan felhajtott két­lányok és két fiúk csapatai, meg természetellenes közösülési módok kita­lálói, akiket »spintriák«-nak hívott, hár­mas sorokban láncolva fajtalankodtak egymással, szeme láttára, hogy a látvány lankadó vágyát újra feltüzelje. Hálóter­meiben mindenfelé a legszemérmetle­nebb festmények nyomán készült képek és a legbujább alakokat ábrázoló szob­rocskák voltak elhelyezve díszül, s kéznél voltak Elephantis könyvei is [szerelmi életben útmutatást nyújtó szakirodalom], nehogy valaki feladata végzése közben a ráparancsolt figurát illetőleg útmutatás nélkül maradjon.” Bordélyházak Bordélyházak szobái sötétek, rosszul szel­­lőzőek, piszkosak és büdösek voltak. Rendszerint három bejáratuk volt. Ezek közül kettő a földszint központi helyisé­gébe vezetett, a harmadik pedig az eme­letre, ahol egy folyosón át a szobákba le­hetett jutni. A szobákban kőágyak voltak, amelyeket valamiféle matracszerű betét­tel használtak. A falakon a legkülönfélébb firkálások és obszcén festmények ékes­kedtek. Ajtók helyett a szobákat füg­gönnyel választották el egymástól, vagy esetenként gyékény pótolta az ajtót. A szobák bejárata felett kis tábla hirdette lakója nevét. A házak általában egy kerítő vagy kerítőnő tulajdonában voltak. A lá­nyok a tulajdonos rabszolgái vagy pedig Szerelmi jelenet. Lepénysütő forma Gorsiumból

Next