História 1995
1995 / 7. szám - AKTUÁLIS ÓKOR - HOFFMANN ZSUZSANNA: Prostitúció az ókori Rómában
és készültek beavattatni a titkos, erkölcstelen hírű Bacchus-szertartásokba. F. Hispala ezekről a szertartásokról hasznos információkkal szolgált a consulnak, amiért büntetlenséget nyert, sőt tiszteletet vívott ki magának. A Kr. e. 1. század elejétől már gyakori Rómában az olyan lány, aki anyjával él otthonában, ilyenkor a lány „ügyeit” anyja intézi (a kerítő helyett!), vagy pedig a lány önállóan él saját otthonában, mint pl. a költő Tibullus kedvese, Delia vagy Propertius Cynthiája. A Kr. e. 63-ban lezajlott Catilina-féle összeesküvés kapcsán említi a történetíró Sallustius Orestilla Aureliát, aki Catilina szeretője lett, de a felesége nem, később Catilina megölette. Még ismertebb Sempronia esete, akit Sallustius a következőképpen jellemez: „Képzett volt a görög és latin irodalomban, jobban énekelt és táncolt, mint azt egy tisztességes nő megengedheti magának, és még sok olyan adottsággal bírt, amelyek már a züllöttség fogalomkörébe tartoznak... Neki minden kedvesebb volt, mint a becsület és a szemérem ... akkora volt a szerelmi étvágya, hogy többször kérte ő a férfiakat, mint azok őt ... sok elragadó báj és sok kellemes szellemi tulajdonság volt benne.” Kacér múzsák közismert, egyben jellegzetes típusa a prostituáltaknak Claudia vagy Clodia, aki lesbia néven Catullus múzsájaként vonult be a római irodalomtörténetbe. Ő volt Róma első irodalmi, politikai „szalonjának” megteremtője. Még maga Cicero is gyakorta lárogatott hozzá, jóllehet a hölgyet utolsó, „négykrajcáros” szajhának tartotta. A költő, Catullus szakításuk után is képtelen lemondani imádott Lesbiájáról, mégha azt a legmélyebb erkölcsi fertőben látja is. Reménytelen és olthatatlan szerelmét a hírhedtté vált prostituált iránt a „gyűlölöm és szeretem” frappáns verssora illusztrálja. Az említett hölgyek a görög hetérákhoz hasonlóan ragaszkodtak a kultúrához és az élvezetekhez. Rómában az előkelők lakomáinak elengedhetetlen kellékei lettek a szépasszonyok vagy hetérák, akik a szellemi szórakozásokban maguk is részt vettek. Az efféle élvezetekre kapható hölgyek szinte kötelességüknek tartották, hogy értsenek a zenéhez, énekléshez, magasabb színvonalú (görög) irodalomhoz, különösképpen a költészethez (olykor maguk is írtak). Természetesen elengedhetetlen tartozéka „foglalkozásuknak” a tánc tudománya, amelyhez olykor egy-egy szépasszony is csatlakozott. Eredetileg a lakomák kulturált szórakozások voltak, csak később, főleg a császárkorban váltak hírhedt kicsapongásokká, fajtalan orgiákká, amit még csak fokozott a homoerotikus szerelem divatja. A hetérák „negyede” Rómában Az ókori Rómában, messze a város központjától található a hírhedt Subura nevű városrész, ahol hamisítatlan római élet pezseg a maga vérbő temperamentumával és összes szenvedélyével. Ez a különböző boltosok, szatócsok, kézművesek negyede is, de a prostituáltaké is. Az igazi élet itt napnyugta után kezdődik. Fellelhető itt az örömlányok valamennyi kategóriája, a sarkon ácsorgó éjszakai pillangótól az olyan előkelő hetérákig, mint pl. a költő Propertius Cynthiája volt. Estefelé az örömlányok lejöttek nyomorúságos viskóikból, és a házak között sétálva vagy magas székeken ülve, átlátszó öltözékben csábítgatták a járókelő férfiakat, szemérmetlenül felkínálva bájaikat. A gyanútlan, tapasztalatlan ifjak számára nem volt ajánlatos ez a környék. Voltak olyan lányok, akik piaci bódéhoz hasonló, lefüggönyözött helyen fogadták vendégeiket, de akadtak olyanok is, akik előkelően berendezett házaikban, ill. egyes boltok, üzletek, speciálisan e célre elkülönített helyiségeiben (pékségek, könyvesboltok stb.). Nero császár gyakran volt a Subura városnegyed éjszakai vendége inkognitóban, ilyenkor szívesen provokált utcai verekedéseket is. Rómában ezenkívül a Caelinus és Quirinalis dombokon több bordélyház volt, és ezzel együtt nagyszámban prostituáltak is. Baiae Az örömlányok nagy számban fordultak elő divatos fürdő- és üdülőhelyeken, ilyen volt pl. Baiae, ahová ők vitték a szerelmes ifjakat és nem fordítva (ahogyan tették a hetérák). Baiae hírhedt luxusüdülőhely, a leggazdagabb senatorok és lovagok kedvenc helye volt, az itt mutatkozó nőket egyenesen hetérának könyvelték el. A nápolyi öböl kies csücskében, örökzöld növényzettel borított dombok között húzódott ez a híres nyaralóhely, amely a római arisztokrácia erkölccsel mit sem törődő, hírhedt mulatozásainak színhelye lett. A gazdag aranyinak fényűző lakomákat rendeztek itt kedveseikkel, este pedig színes lampionokkal megvilágított „gondoláikon” vízre szálltak és folytatták a mulatozást. Tiberius korára az erkölcsi züllöttség már olyan fokára hágott, hogy a senatus rendelettel tiltotta meg, hogy azok a nők, akiknek nagyapja, apja, férje római lovag volt, felvetethessék magukat a hivatásos örömlányok listájára. Ugyancsak Tacitus említi egy Vistilla nevű hölgy esetét (Titidius Labeo, római lovag felesége volt), aki bejelentette gyalázatos foglalkozását az aediliseknél, később száműzték. Tiberius császár uralkodása alatt szaporodtak az efféle bejelentések. Suetonius a történetíró így ír Tiberius császárról életrajzában: „Capri magányában megtervezett egy szalont, titkos kéjelgések színhelyéül, ahol mindenhonnan felhajtott kétlányok és két fiúk csapatai, meg természetellenes közösülési módok kitalálói, akiket »spintriák«-nak hívott, hármas sorokban láncolva fajtalankodtak egymással, szeme láttára, hogy a látvány lankadó vágyát újra feltüzelje. Hálótermeiben mindenfelé a legszemérmetlenebb festmények nyomán készült képek és a legbujább alakokat ábrázoló szobrocskák voltak elhelyezve díszül, s kéznél voltak Elephantis könyvei is [szerelmi életben útmutatást nyújtó szakirodalom], nehogy valaki feladata végzése közben a ráparancsolt figurát illetőleg útmutatás nélkül maradjon.” Bordélyházak Bordélyházak szobái sötétek, rosszul szellőzőek, piszkosak és büdösek voltak. Rendszerint három bejáratuk volt. Ezek közül kettő a földszint központi helyiségébe vezetett, a harmadik pedig az emeletre, ahol egy folyosón át a szobákba lehetett jutni. A szobákban kőágyak voltak, amelyeket valamiféle matracszerű betéttel használtak. A falakon a legkülönfélébb firkálások és obszcén festmények ékeskedtek. Ajtók helyett a szobákat függönnyel választották el egymástól, vagy esetenként gyékény pótolta az ajtót. A szobák bejárata felett kis tábla hirdette lakója nevét. A házak általában egy kerítő vagy kerítőnő tulajdonában voltak. A lányok a tulajdonos rabszolgái vagy pedig Szerelmi jelenet. Lepénysütő forma Gorsiumból