História 1995

1995 / 7. szám - DOKUMENTUM - Rajk László kihallgatási jegyzőkönyve

Rajk: Azonkívül itt ülök, mint egy őri­zetes. Péter: Igen. Rajk: Ilyen vallomások után, teljesen tudom, hogy mi vár rám és mi a sorsom. Azzal megyek le innen, egy becsületes és ártatlan ember ellen tesznek sorozatosan olyan vallomásokat, ami nem felel meg a valóságnak.” (A szembesítések és a fenti szóváltás magnóról leírt szövegét Zinner Tibor közölte a Népszabadság 1992. már­cius 14-i számában.) Ezután jelent meg Farkas és Kádár az államvédelmi villában, és következett a politikai szintű kihallgatás. Miután célt nem értek, Farkas rögtön a beszélgetés után Raj­kot is megverette (úgy tűnik, első ízben), rendkívüli brutalitással, de ered­ménytelenül. Ennek ellenére folytatódott „bűntársai” letartóztatása. Rajk június 22-e után tett részkérdésekben beismerő vallomásokat, de teljesen csak akkor tört meg, mikor a per konstruálását személye­sen Belkin vette át: ekkor be kellett látnia, hogy helyzete, védekezése reménytelen és céltalan. A június 7-i beszélgetés szövege elő­ször a Társadalmi Szemle 1992. áprilisi számában jelent meg, utána közölték Franciaországban és Olaszországban is. E közlés jegyzeteit átvettük, jelen bevezetés viszont a História számára készült, miu­tán a körülményekről számos új adat ke­rült elő. A Társadalmi Szemlének készült bevezetés főleg a magnófelvétel, illetve a róla leírt szöveg előkerülésének körülmé­nyeivel, hitelességük részletes bizonyítá­sával foglalkozik, erre ma már — miután a dokumentum hitelességét senki sem próbálta vitatni azóta — nincs szükség. HAJDÚ TIBOR Részlet a kihallgatás jegyzőkönyvéből________ F.: Hagyjuk az ideológiát. Trockista vagy, trockistákat támogattál, provokatőröket támogattál. Mi ez, kommu­nista magatartás? R.: Nem az. F.: Akkor miért beszéled, hogy kommunista vagy?­­R.: Igaz, hogy néha előfordult, de honnan tudtam azt, hogy trockistákat támogatok. F.: Nem tudtad? R.: Honnan tudtam volna? R.: Rajk, idefigyelj... R.: Hát senki nem utasított engem ... K.: Rajk, te tévedésben vagy........A mi számunkra annál sokkal többről van szó. Sokkal többről van szó. Itt a mi Pártunkról van szó. R.: Nálam is. K.I­­s a munkásosztályról van szó és a magyar népről van szó. Ez az egyik. A másik Rajk. Ami kart te életedben a magyar munkásmozgalomnak tettél, azt ha itt életed volna, nem tudnád letörleszteni. R.: Mivel tettem? R.: És te erre azt mondod, hogy becsületes ember vagy. R.: Mivel tettem? Mivel tettem én ezeket a károkat? R.: Még egyet akarok neked mondani. He nézzél te minket bolondnak. R.: Teljesen megvagyok ... K.: Mondd Rajk, attól elkezdve, hogy a szerencsétlen Olt Károlynál, a nyakára te vitted a Stoltét, ahol te éle­tedben megfordultál ott a Pártban zavar volt, a Pártot dezorganizáltad. Ez így ment a felszabadulásig. A felszabadulás után, a mi Pártunk által véres harc­ban kivívott Belügyminisztériumban az ellenséget meg­­telepítetted. A Belügyminisztérium és az Államvédelem között harcot provokáltál, érezted a harcot, a Hókosz­ba a lábad beletted, szembefordítottad a Párttal a Rajk László kihallgatási jegyzőkönyve­ Budapest, 1949. június 7. K. [Kádár János]:­ Van valami monda­nivalód? R. [Rajk László]: Az a mondanivalóm, hogy szeretném tudni, hogy mi az állás­pont, mert ... K.: Neked van valami mondanivalód számunkra? R.: Én nekem van mondanivalóm. K.: Mi azért jöttünk ide, hogy módot adjunk neked, életedben utoljára a Párttal beszélhess. Kevés időm van a te részedre, ezt vedd tekintetbe, és most mondd el, mit akarsz. R.: Én röviden csak annyit tudok mon­dani, hogy sziklaszilárdan bíztam és bí­zom a Pártban. Azok a vallomások, amit itt ellenem elhangzottak és amikkel itt ezelőtt negyedórával szembesítettek, sze­­menszedett rágalmazások. A valóságnak abból semmi nem felel meg, semmi nem felel meg. K.: Miféle vallomások? R.: A Cseresnyésnek, a Boarovnak és a Szőnyinek a vallomásai.2 Hogy én az amerikai hírügynökségnek­ a főnöke va­gyok, hogy a Szőnyi utasítást kapott arra, hogy nálam jelentkezzen és a továbbiak­ban tőlem kapja az utasításokat ... F. [Farkas Mihály]: Ezt akarod mon­dani a Pártnak? R.: Nem, szóval kérdezte itt János, hogy milyen vallomásról beszélek. F.: Ezt akarod mondani a Pártnak? R.: Én azt akarom mondani a Pártnak, hogy becsületes, párthű párttag voltam. Semmiféle idegen hatalommal semmiféle kapcsolatom nem volt. És ha velem végig kell csinálni ezt a procedúrát, amit a val­lomások mondanak, ítéletet kapok, mind­egy hogy milyen ítéletet, egy párthű ártat­lan ember fogja kapni ezt az ítéletet. Nem tudok mást mondani. És természetesen én mérlegelem a dolgot, tudom, hogy nem­zetközileg is van visszhangja ennek az ügynek. Ez az egyetlenegy dilemma, ami előtt állok. F.: Milyen nemzetközi visszhangja van? R.: Hát gondolom, hogy a nemzetközi sajtó írt róla, legalábbis ilyeneket monda­nak nekem, hogy őrizetben vagyok és hát ehhez hasonló dolgot. Ez az egyetlenegy dilemma, mert ha ez a nemzetközi sajtóba kikerült, hogy én őrizetben vagyok kém­gyanú miatt, hát természetesen akkor van . A titkos magnófelvételről készített jegyzőkönyv szövege az Országos Levéltárban található. (A szerk.) egy kész helyzet és kell mérlegeljem, mi a Párt érdeke, hogy ne kerüljön nehéz hely­zetbe a Párt, amikor exponálta magát eb­ben a dologban. Én egyet tudok mondani, ha a Pártnak ez nem érdeke, hogy én bár­mi lépést is tegyek és nem hiszem, hogy érdeke legyen, hogy egy ember mártírom­­ságot vállaljon hazugságokért, akkor egy ártatlan és párthű emberrel történik mindaz, ami itt történik. Mert egy szó nem igaz abból, hogy nekem valaha, vala­milyen kapcsolatom lett volna és nagyon csodálkozom azon, hogy itt végeredmé­nyében felelős pártelvtársak vannak az AVH-n is. Nekik kell megítélniük azt, hogy a Szőnyiék mennyire önszántukból tették ezt a vallomást, vagy mennyiben nem önszántukból tették ezt a vallomást. F.: Ezt akarok mondani a Pártnak? K.: Most én mondok neked valamit. Először: a Párt a te életedet attól a perctől kezdve, hogy a munkásmozgalomba be­tetted a lábadat, eddig az óráig, amíg mi beszélünk, pontosan ismer [sic!]. Ez az egyik. A másik: a Párt a te tevékenysége­det, a te különböző tetteidet ismeri. Ez a második. A harmadik: és figyelemmel kí­sérjük azt a mesét, amit te ittléted alatt leadtál. Ez a harmadik. A negyedik: te is­mered jól a mi pártvezetőségünket. R.: Ismered a mi pártvezetőségünk cselekedeteit is. R.: Ismerem, igen. R.: Jól ismerem, igen. R.: Ismered. Tudod, hogy a mi pártve­zetőségünk kikből áll és mikből áll. R.: Tudom. K.: Elhiszed te azt, hogy a mi pártve­zetőségünk beveszi azt, amit te itt mesélsz egy hét óta? Elhiszed? R.: Hát én egyenlőre... K.: Elhiszed? R.: Én csak egyet tudok mondani... K.: Ezt mondd meg. Elhiszed? R.: Én hittem és hiszek a pártban. K.: Hogy ezt beveszi, amit te itt egy hete mesélsz? R.: Én hittem és hiszek a pártban to­vábbra is. Énnekem semmiféle közöm ezekhez a vádakhoz nincsen... K.: Állj csak. Elhiszed, hogy a párt ve­zetősége beveszi azt, amit te egy hete itt mesélsz? R.: Bocsánatot kérek, én nem mesélek semmit. K.: Elhiszed vagy nem hiszed? R.: El kell higgyem, mert az igazat mondom. K.: Hogy a párt vezetősége ezt beveszi, amit te egy hete mesélsz. R.: El kell higgye, mert az igazat mon­dom. K.: Te azt mondod, becsületes párttag vagy. Mit gondolsz, múlt év augusztusá­ban miért határozott úgy a párt, hogy te hagyd ott a belügyet? Mert becsületes párttag voltál?­ R.: Én azt hiszem, hogy azért, mert... K.: Azért, mert becsületes párttag vol­tál? R.: Olyan hibákat követtem el a Bel­ügyminisztériumban, amilyen hibákért nem lehetett ott maradni. K.: Mondd csak, tudod te azt, hogy múlt év augusztusában a mi pártvezetősé­ 19

Next