História 1995
1995 / 7. szám - DOKUMENTUM - Rajk László kihallgatási jegyzőkönyve
Rajk: Azonkívül itt ülök, mint egy őrizetes. Péter: Igen. Rajk: Ilyen vallomások után, teljesen tudom, hogy mi vár rám és mi a sorsom. Azzal megyek le innen, egy becsületes és ártatlan ember ellen tesznek sorozatosan olyan vallomásokat, ami nem felel meg a valóságnak.” (A szembesítések és a fenti szóváltás magnóról leírt szövegét Zinner Tibor közölte a Népszabadság 1992. március 14-i számában.) Ezután jelent meg Farkas és Kádár az államvédelmi villában, és következett a politikai szintű kihallgatás. Miután célt nem értek, Farkas rögtön a beszélgetés után Rajkot is megverette (úgy tűnik, első ízben), rendkívüli brutalitással, de eredménytelenül. Ennek ellenére folytatódott „bűntársai” letartóztatása. Rajk június 22-e után tett részkérdésekben beismerő vallomásokat, de teljesen csak akkor tört meg, mikor a per konstruálását személyesen Belkin vette át: ekkor be kellett látnia, hogy helyzete, védekezése reménytelen és céltalan. A június 7-i beszélgetés szövege először a Társadalmi Szemle 1992. áprilisi számában jelent meg, utána közölték Franciaországban és Olaszországban is. E közlés jegyzeteit átvettük, jelen bevezetés viszont a História számára készült, miután a körülményekről számos új adat került elő. A Társadalmi Szemlének készült bevezetés főleg a magnófelvétel, illetve a róla leírt szöveg előkerülésének körülményeivel, hitelességük részletes bizonyításával foglalkozik, erre ma már — miután a dokumentum hitelességét senki sem próbálta vitatni azóta — nincs szükség. HAJDÚ TIBOR Részlet a kihallgatás jegyzőkönyvéből________ F.: Hagyjuk az ideológiát. Trockista vagy, trockistákat támogattál, provokatőröket támogattál. Mi ez, kommunista magatartás? R.: Nem az. F.: Akkor miért beszéled, hogy kommunista vagy?R.: Igaz, hogy néha előfordult, de honnan tudtam azt, hogy trockistákat támogatok. F.: Nem tudtad? R.: Honnan tudtam volna? R.: Rajk, idefigyelj... R.: Hát senki nem utasított engem ... K.: Rajk, te tévedésben vagy........A mi számunkra annál sokkal többről van szó. Sokkal többről van szó. Itt a mi Pártunkról van szó. R.: Nálam is. K.Is a munkásosztályról van szó és a magyar népről van szó. Ez az egyik. A másik Rajk. Ami kart te életedben a magyar munkásmozgalomnak tettél, azt ha itt életed volna, nem tudnád letörleszteni. R.: Mivel tettem? R.: És te erre azt mondod, hogy becsületes ember vagy. R.: Mivel tettem? Mivel tettem én ezeket a károkat? R.: Még egyet akarok neked mondani. He nézzél te minket bolondnak. R.: Teljesen megvagyok ... K.: Mondd Rajk, attól elkezdve, hogy a szerencsétlen Olt Károlynál, a nyakára te vitted a Stoltét, ahol te életedben megfordultál ott a Pártban zavar volt, a Pártot dezorganizáltad. Ez így ment a felszabadulásig. A felszabadulás után, a mi Pártunk által véres harcban kivívott Belügyminisztériumban az ellenséget megtelepítetted. A Belügyminisztérium és az Államvédelem között harcot provokáltál, érezted a harcot, a Hókoszba a lábad beletted, szembefordítottad a Párttal a Rajk László kihallgatási jegyzőkönyve Budapest, 1949. június 7. K. [Kádár János]: Van valami mondanivalód? R. [Rajk László]: Az a mondanivalóm, hogy szeretném tudni, hogy mi az álláspont, mert ... K.: Neked van valami mondanivalód számunkra? R.: Én nekem van mondanivalóm. K.: Mi azért jöttünk ide, hogy módot adjunk neked, életedben utoljára a Párttal beszélhess. Kevés időm van a te részedre, ezt vedd tekintetbe, és most mondd el, mit akarsz. R.: Én röviden csak annyit tudok mondani, hogy sziklaszilárdan bíztam és bízom a Pártban. Azok a vallomások, amit itt ellenem elhangzottak és amikkel itt ezelőtt negyedórával szembesítettek, szemenszedett rágalmazások. A valóságnak abból semmi nem felel meg, semmi nem felel meg. K.: Miféle vallomások? R.: A Cseresnyésnek, a Boarovnak és a Szőnyinek a vallomásai.2 Hogy én az amerikai hírügynökségnek a főnöke vagyok, hogy a Szőnyi utasítást kapott arra, hogy nálam jelentkezzen és a továbbiakban tőlem kapja az utasításokat ... F. [Farkas Mihály]: Ezt akarod mondani a Pártnak? R.: Nem, szóval kérdezte itt János, hogy milyen vallomásról beszélek. F.: Ezt akarod mondani a Pártnak? R.: Én azt akarom mondani a Pártnak, hogy becsületes, párthű párttag voltam. Semmiféle idegen hatalommal semmiféle kapcsolatom nem volt. És ha velem végig kell csinálni ezt a procedúrát, amit a vallomások mondanak, ítéletet kapok, mindegy hogy milyen ítéletet, egy párthű ártatlan ember fogja kapni ezt az ítéletet. Nem tudok mást mondani. És természetesen én mérlegelem a dolgot, tudom, hogy nemzetközileg is van visszhangja ennek az ügynek. Ez az egyetlenegy dilemma, ami előtt állok. F.: Milyen nemzetközi visszhangja van? R.: Hát gondolom, hogy a nemzetközi sajtó írt róla, legalábbis ilyeneket mondanak nekem, hogy őrizetben vagyok és hát ehhez hasonló dolgot. Ez az egyetlenegy dilemma, mert ha ez a nemzetközi sajtóba kikerült, hogy én őrizetben vagyok kémgyanú miatt, hát természetesen akkor van . A titkos magnófelvételről készített jegyzőkönyv szövege az Országos Levéltárban található. (A szerk.) egy kész helyzet és kell mérlegeljem, mi a Párt érdeke, hogy ne kerüljön nehéz helyzetbe a Párt, amikor exponálta magát ebben a dologban. Én egyet tudok mondani, ha a Pártnak ez nem érdeke, hogy én bármi lépést is tegyek és nem hiszem, hogy érdeke legyen, hogy egy ember mártíromságot vállaljon hazugságokért, akkor egy ártatlan és párthű emberrel történik mindaz, ami itt történik. Mert egy szó nem igaz abból, hogy nekem valaha, valamilyen kapcsolatom lett volna és nagyon csodálkozom azon, hogy itt végeredményében felelős pártelvtársak vannak az AVH-n is. Nekik kell megítélniük azt, hogy a Szőnyiék mennyire önszántukból tették ezt a vallomást, vagy mennyiben nem önszántukból tették ezt a vallomást. F.: Ezt akarok mondani a Pártnak? K.: Most én mondok neked valamit. Először: a Párt a te életedet attól a perctől kezdve, hogy a munkásmozgalomba betetted a lábadat, eddig az óráig, amíg mi beszélünk, pontosan ismer [sic!]. Ez az egyik. A másik: a Párt a te tevékenységedet, a te különböző tetteidet ismeri. Ez a második. A harmadik: és figyelemmel kísérjük azt a mesét, amit te ittléted alatt leadtál. Ez a harmadik. A negyedik: te ismered jól a mi pártvezetőségünket. R.: Ismered a mi pártvezetőségünk cselekedeteit is. R.: Ismerem, igen. R.: Jól ismerem, igen. R.: Ismered. Tudod, hogy a mi pártvezetőségünk kikből áll és mikből áll. R.: Tudom. K.: Elhiszed te azt, hogy a mi pártvezetőségünk beveszi azt, amit te itt mesélsz egy hét óta? Elhiszed? R.: Hát én egyenlőre... K.: Elhiszed? R.: Én csak egyet tudok mondani... K.: Ezt mondd meg. Elhiszed? R.: Én hittem és hiszek a pártban. K.: Hogy ezt beveszi, amit te itt egy hete mesélsz? R.: Én hittem és hiszek a pártban továbbra is. Énnekem semmiféle közöm ezekhez a vádakhoz nincsen... K.: Állj csak. Elhiszed, hogy a párt vezetősége beveszi azt, amit te egy hete itt mesélsz? R.: Bocsánatot kérek, én nem mesélek semmit. K.: Elhiszed vagy nem hiszed? R.: El kell higgyem, mert az igazat mondom. K.: Hogy a párt vezetősége ezt beveszi, amit te egy hete mesélsz. R.: El kell higgye, mert az igazat mondom. K.: Te azt mondod, becsületes párttag vagy. Mit gondolsz, múlt év augusztusában miért határozott úgy a párt, hogy te hagyd ott a belügyet? Mert becsületes párttag voltál? R.: Én azt hiszem, hogy azért, mert... K.: Azért, mert becsületes párttag voltál? R.: Olyan hibákat követtem el a Belügyminisztériumban, amilyen hibákért nem lehetett ott maradni. K.: Mondd csak, tudod te azt, hogy múlt év augusztusában a mi pártvezetősé 19