História 1995
1995 / 8. szám - KÖZÖS DOLGAINK - SIPOS PÉTER: Rákosi Mátyás és a kisebbségi magyarok
nem tudtuk megvalósítani, mert azok az elvtársak, akiket ezzel meghatunk [...] nem kaptak beutazási engedélyt, még azután sem, hogy közvetlenül Gottwald elvtárshoz fordultunk [...] A cseh elvtársak bojkottálnak bennünket Pártkongresszusukra nem hívtak meg minket. Mi nem zavartattuk ezzel magunkat és múlt év őszén tartott kongresszusunkra meghívtuk őket. Nem jöttek el, és üdvözlő levelet sem küldtek. A szociáldemokraták kihasználják ezt a helyzetet. Valósággal tobzódnak a testvériségben [...] Romániában, a helyes nemzetiségi politika következtében a magyar kisebbség a demokrácia egyik legfontosabb támasza lett. Ezt Szlovákiában is elérhettük volna az ottani magyarokkal Ehelyett egy olyan fekély keletkezett, amely azzal fenyeget, hogy megmérgezi az egész Duna-medence légkörét A jugoszláv elvtársak, akik helyesen értékelték az amerikai beavatkozás jelentőségét, megpróbálnak beavatkozni a kérdésbe. Nagyon hálásak vagyunk nekik, de intervencióik eddig hajótörést szenvedtek a szlovákiai sovinizmuson. Az ott elkövetett hibák egyre nehezebbé teszik számunkra, hogy ebben a kérdésben is betartsuk a következetes demokratikus irányvonalat[...” 1947. június végén Rákosi Mátyás és Farkas Mihály (ez időben főtitkárhelyettes) Prágába utaztak, hogy — július 8-án kelt tájékoztatásuk szerint — felvessék a kérdést: „...nincs-e itt az ideje, hogy a cseh Kommunista Párt változtasson a szlovákiai magyarsággal szemben eddig követett politikáján[...] Ezt a revideálást szükségessé teszik az utolsó hetekben Magyarországon is beállott politikai változások. A csehszlovákiai elvtársak elismerték, hogy a helyzet ma egészen más, mint 1945- ben, és hogy Magyarországon is a demokrácia előnyére változtak meg a viszonyok. Ennek dacára semmi néven nevezendő változtatást abban a tervükben, hogy a magyarokat, úgy mint a németeket, eltávolítják az országból, nem tartottak szükségesnek[...] A magyar kisebbséggel szemben folytatott helytelen politika rendkívül sokat árt a Magyar Kommunista Párt befolyásának is, és ugyanakkor lehetőséget nyújt arra, hogy Amerika és Anglia beleavatkozzanak és intrikáljanak a két ország viszonyába. ” 1948 elején Csehszlovákiában lezajlott a „februári fordulat”: a Csehszlovák Kommunista Párt a felfegyverzett munkásmilíciákra és a szakszervezetekre támaszkodva február 20-25. között végrehajtott puccsal átvette a teljhatalmat az országban. Éppen az államcsíny napjaiban tárgyaltak Budapesten az MKP és a CSKP képviselői a vitás kérdésekről. Február 24-én a magyar fél beleegyezett a lakosságcsere folytatásába, és ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben esedékes csehszlovákiai választásokig nem vetik fel az ottani magyarság kérdését. A csehszlovák fél viszont kilátásba helyezte, hogy a választásokig nem romlik tovább a magyarok helyzete, legalább a status quo megmarad. Az MKP Külügyi Bizottsága azonban már április 14-i ülésén megállapította, hogy „a Csehszlovákiában beállott fordulat óta a magyar lakosság helyzete roszszabbodott. A vagyonelkobzások, erőszakos úton való kitelepítések, a helyi akcióbizottságok túlkapásai erősödtek.” A testület, amelynek értekezletén jelen volt, többek között, Farkas Mihály és Révai József (ez időben a Politikai Bizottság tagja, a Szabad Nép főszerkesztője), elhatározta, hogy a csehszlovák kormányhoz intézendő magyar jegyzék nyomatékosítása érdekében pártvonalon is megkeresi Prágát Rákosi Mátyás 1948. április 20-án a következőket írta a Csehszlovák Kommunista Párt Politikai Bizottságának szóló levelében: „[...] le kell szögeznünk, hogy a KPDS nem tartotta be azt a magától értetődő megállapodást, hogy a szlovákiai magyarok helyzetében a választásokig legalább a status quo tartandó fenn. Ellenkezőleg a tények azt mutatják, hogy a magyar kérdés felvetésének elhalasztását a választások utánig Csehszlovákia arra akarja felhasználni, hogy a szlovákiai magyarok dolgában befejezett tényeket teremt]...] A MKP Politikai Bizottsága hangsúlyozza, hogy semmilyen körülmények között nem fog belenyugodni a befejezett tények politikájába és nem lesz hajlandó elismerni a szlovákiai magyarok helyzetének szabályozásáról folytatandó tárgyalásokon]...] az erőszakos »reszlovalizálás« által teremtett helyzetet. A MKP Politikai Bizottsága nem titkolja azt a véleményét sem, hogy a szlovákiai magyarsággal szemben folytatott politikát, de különösen a »reszlovalizálás«politikáját, mely a szlovákiai magyarság mai jogtalan helyzetében nem lehet más, mint erőszakos, a lenini-sztálini nemzetiségi politika alapelveivel összeegyeztethetetlennek. Új lakó költözött a kitelepített svábok helyére, 1946. február Kárpátaljai magyar kisebbség Kárpátalja a csehszlovák-szovjet államközi szerződés alapján 1945-ben Szovjet-Ukrajna része lett. A világháború utolsó hónapjaiban a munkaképes lakosság soraiból közel húszezer embert hurcoltak el munkatáborokba. A szovjet adminisztráció felszámolta a vidék többségi ruszin nemzetiségének görög katolikus egyházát és nem tették lehetővé a szovjet típusú autonóm terület kialakítását sem. Jogfosztottak A szomszédországi magyar kisebbségek első 75 esztendeje alatt egyedül a csehszlovákiai magyarság teljes felszámolása vált hivatalos kormányprogrammá: az 1945. áprilisi kassai kormányprogram szerint Csehszlovákia, az állampolgári jogok megvonásával, vagyonfosztással, tömeges kitoloncolásokkal és kitelepítésekkel akart megszabadulni a három és félmilliós szudétanémet és a 600 ezres szlovákiai magyar kisebbségtől. Csehszlovákia azonban a potsdami konferencián nem kapott nagyhatalmi engedélyt arra, hogy a németekhez hasonlóan a magyar kisebbséget is kitelepítse. Ekkor Beneš köztársasági elnök, valamint a kommunista Gustáv Husák vezette szlovák megbízotti testület új módszerekkel igyekezett likvidálni a dél-szlovákiai magyar kisebbséget. Belső (csehországi) kényszertelepítéseket, a vagyonvesztés és kitelepítés alól mentességet jelentő ún. reszlovakizációt hajtottak végre és erővel kikényszerítették Magyarországtól a lakosságcsere-egyezményt. A magyarok csehországi és magyarországi telepítési veszteségei együttesen meghaladták a százezret. A maradás esélyét egyedül a reszlovákizáció kínálta. Több mint háromszázezren „kérelmezték” reszlovakizálásukat. 23