História 1995

1995 / 8. szám - KÖZÖS DOLGAINK - SIPOS PÉTER: Rákosi Mátyás és a kisebbségi magyarok

nem tudtuk megvalósítani, mert azok az elvtársak, akiket ezzel meghatunk [...] nem kaptak beutazási engedélyt, még azután sem, hogy közvetlenül Gottwald elvtárshoz fordultunk [...] A cseh elvtársak bojkottálnak bennün­ket Pártkongresszusukra nem hívtak meg minket. Mi nem zavartattuk ezzel magun­kat és múlt év őszén tartott kongresszusunk­ra meghívtuk őket. Nem jöttek el, és üdvöz­lő levelet sem küldtek. A szociáldemokra­ták kihasználják ezt a helyzetet. Valósággal tobzódnak a testvériségben [...] Romániá­ban, a helyes nemzetiségi politika következ­tében a magyar kisebbség a demokrácia egyik legfontosabb támasza lett. Ezt Szlová­kiában is elérhettük volna az ottani magya­rokkal Ehelyett egy olyan fekély keletkezett, amely azzal fenyeget, hogy megmérgezi az egész Duna-medence légkörét A jugoszláv elvtársak, akik helyesen értékelték az ame­rikai beavatkozás jelentőségét, megpróbál­nak beavatkozni a kérdésbe. Nagyon hálá­sak vagyunk nekik, de intervencióik eddig hajótörést szenvedtek a szlovákiai soviniz­muson. Az ott elkövetett hibák egyre nehe­zebbé teszik számunkra, hogy ebben a kér­désben is betartsuk a következetes demok­ratikus irányvonalat[...­” 1947. június végén Rákosi Mátyás és Farkas Mihály (ez időben főtitkárhelyet­tes) Prágába utaztak, hogy — július 8-án kelt tájékoztatásuk szerint — felvessék a kérdést: „...nincs-e itt az ideje, hogy a cseh Kommunista Párt változtasson a szlovákiai magyarsággal szemben eddig követett poli­tikáján[...] Ezt a revideálást szükségessé te­szik az utolsó hetekben Magyarországon is beállott politikai változások. A csehszlovákiai elvtársak elismerték, hogy a helyzet ma egészen más, mint 1945- ben, és hogy Magyarországon is a demokrá­cia előnyére változtak meg a viszonyok. En­nek dacára semmi néven nevezendő változ­tatást abban a tervükben, hogy a magyaro­kat, úgy mint a németeket, eltávolítják az országból, nem tartottak szükségesnek[...] A magyar kisebbséggel szemben folytatott helytelen politika rendkívül sokat árt a Ma­gyar Kommunista Párt befolyásának is, és ugyanakkor lehetőséget nyújt arra, hogy Amerika és Anglia beleavatkozzanak és int­rikáljanak a két ország viszonyába. ” 1948 elején Csehszlovákiában lezaj­lott a „februári fordulat”: a Csehszlovák Kommunista Párt a felfegyverzett mun­kásmilíciákra és a szakszervezetekre tá­maszkodva február 20-25. között végre­hajtott puccsal átvette a teljhatalmat az országban. Éppen az államcsíny napjai­ban tárgyaltak Budapesten az MKP és a CSKP képviselői a vitás kérdésekről. Feb­ruár 24-én a magyar fél beleegyezett a la­kosságcsere folytatásába, és ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben esedékes cseh­szlovákiai választásokig nem vetik fel az ottani magyarság kérdését. A csehszlovák fél viszont kilátásba helyezte, hogy a vá­lasztásokig nem romlik tovább a magya­rok helyzete, legalább a status quo meg­marad. Az MKP Külügyi Bizottsága azonban már április 14-i ülésén megállapította, hogy „a Csehszlovákiában beállott fordu­lat óta a magyar lakosság helyzete rosz­­szabbodott. A vagyonelkobzások, erősza­kos úton való kitelepítések, a helyi akció­bizottságok túlkapásai erősödtek.” A tes­tület, amelynek értekezletén jelen volt, többek között, Farkas Mihály és Révai Jó­zsef (ez időben a Politikai Bizottság tagja, a Szabad Nép főszerkesztője), elhatároz­ta, hogy a csehszlovák kormányhoz inté­zendő magyar jegyzék nyomatékosítása ér­dekében pártvonalon is megkeresi Prágát Rákosi Mátyás 1948. április 20-án a következőket írta a Csehszlovák Kommu­nista Párt Politikai Bizottságának szóló levelében: „[...] le kell szögeznünk, hogy a KPDS nem tartotta be azt a magától érte­tődő megállapodást, hogy a szlovákiai ma­gyarok helyzetében a választásokig legalább a status quo tartandó fenn. Ellenkezőleg a tények azt mutatják, hogy a magyar kérdés felvetésének elhalasztását a választások utánig Csehszlovákia arra akarja felhasz­nálni, hogy a szlovákiai magyarok dolgá­ban befejezett tényeket teremt]...] A MKP Politikai Bizottsága hangsú­lyozza, hogy semmilyen körülmények között nem fog belenyugodni a befejezett tények politikájába és nem lesz hajlandó elismerni a szlovákiai magyarok helyzetének szabá­lyozásáról folytatandó tárgyalásokon]...] az erőszakos »reszlovalizálás« által teremtett helyzetet. A MKP Politikai Bizottsága nem titkolja azt a véleményét sem, hogy a szlo­vákiai magyarsággal szemben folytatott po­litikát, de különösen a »reszlovalizálás«po­litikáját, mely a szlovákiai magyarság mai jogtalan helyzetében nem lehet más, mint erőszakos, a lenini-sztálini nemzetiségi po­litika alapelveivel összeegyeztethetetlennek. Új lakó költözött a kitelepített svábok helyére, 1946. február Kárpátaljai magyar kisebbség Kárpátalja a csehszlovák-szovjet államközi szerződés alapján 1945-ben Szovjet-Ukraj­­na része lett. A világháború utolsó hónapja­iban a munkaképes lakosság soraiból közel húszezer embert hurcoltak el munkatábo­rokba. A szovjet adminisztráció felszámolta a vidék többségi ruszin nemzetiségének gö­rög katolikus egyházát és nem tették lehe­tővé a szovjet típusú autonóm terület kiala­kítását sem. Jogfosztottak A szomszédországi magyar kisebbségek el­ső 75 esztendeje alatt egyedül a csehszlová­kiai magyarság teljes felszámolása vált hiva­talos kormányprogrammá: az 1945. áprilisi kassai kormányprogram szerint Csehszlová­kia, az állampolgári jogok megvonásával, vagyonfosztással, tömeges kitoloncolások­kal és kitelepítésekkel akart megszabadulni a három és félmilliós szudétanémet és a 600 ezres szlovákiai magyar kisebbségtől. Csehszlovákia azonban a potsdami konferencián nem kapott nagyhatalmi en­gedélyt arra, hogy a németekhez hasonlóan a magyar kisebbséget is kitelepítse. Ekkor Beneš köztársasági elnök, valamint a kom­munista Gustáv Husák vezette szlovák megbízotti testület új módszerekkel igyeke­zett likvidálni a dél-szlovákiai magyar ki­sebbséget. Belső (csehországi) kény­szertelepítéseket, a vagyonvesztés és kitelepítés alól mentességet jelentő ún. re­­szlovakizációt hajtottak végre és erővel ki­kényszerítették Magyarországtól a lakos­ságcsere-egyezményt. A magyarok cseh­országi és magyarországi telepítési veszte­ségei együttesen meghaladták a százezret. A maradás esélyét egyedül a reszlovákizá­­ció kínálta. Több mint háromszázezren „kérelmezték” reszlovakizálásukat. 23

Next