História 1996
1996 / 1. szám - HORDALÉKOK - CSUKOVITS ENIKŐ: Necpáli Zsófia házassága
Necpáli Zsófia házassága Lligszöktetés középkori Magyarországul A középkori forrásokban — még a késő középkoriakban is — ritka az olyan leány vagy aszszony, akinek életéről legszűkebb családi kapcsolatain (apja, férje, gyermekei neve) kívül bármit is megtudhatunk. Emiatt számít becsesnek az a néhány oklevél, amely Necpáli Balázs lányáról, Zsófiáról a Just család levéltárában fennmaradt a 15 század második feléből. Necpáli Balázs több mint egy tucat falu egyedüli, ill. félbirtokosaként a tehetősebb köznemesek közé számított. Birtokai két egymástól meglehetősen távol eső tömbben, a Felvidéken (ezek közé tartozik a névadó Necpál falu is), valamint a Tiszántúlon terültek el. Balázs nem viselt semmilyen országos tisztséget, hadjáratban sem tüntette ki magát, ily módon adományokat sem szerzett. A kezén lévő javakat kivétel nélkül apjától örökölte, s minden reménye megvolt arra, hogy halálakor fiaira örökítheti. 1465-ben azonban egy török martalóc csapat otthonát feldúlta, feleségét, György, László és Erzsébet nevű gyermekeit elhurcolta. Az egyedül maradt családfő nem tudta kiváltani őket, így néhány évnyi sikertelen próbálkozás után a töröktől nem fenyegetett felvidéki birtokaira költözött, és új házasságot kötött. Fia azonban már nem született: amikor 1479- ben meghalt, csupán egy kiskorú leány, Zsófia maradt ut. A kutató történész fiókjaiban évek alatt gyűlnek azok a cédulák, amelyekre a korszakban egyedinek számító eseményeket írja fel. Csak úgy magának, mint érdekességet. És soha nem illeszti azt monográfiáiba vagy tudományos tanulmányaiba. Annál inkább baráti és kollegiális beszélgetések tárgyai ezek a történetek kávézásoknál, teázásoknál vagy éppen borozásoknál. Szerkesztőségünk arra kérte kollégáinkat: levéltári, könyvészeti forrásaikból kihámozható ilyen történeteket bocsássanak szerkesztőségünk rendelkezésére. Az ország szokásjoga szerint az ősi birtok — és Necpáli Balázsnak csak ilyen volt — fiágon öröklődött, leányoknak csak a birtok negyedrésze, az úgynevezett leánynegyed járt. Az is bizonyos eseteket leszámítva (pl. ha nemes lány nemtelenhez ment férjhez) nem természetben, hanem pénzben. Necpáli Balázs apjának, Demeternek három fiútestvére volt, közülük egy a papi hivatást választotta, a másik kettőnek csak lányai voltak. A birtokok így a család távolabbi rokonaira szálltak volna, ha Necpáli Balázs másként nem rendelkezik. A halállal fiúörökös vigasza nélkül szembenéző nemes két okból térhetett el a szokásjog diktálta öröklési rendtől: vagy kölcsönös örökösödési szerződést kötött egy másik (általában távoli rokon) nemesi családdal, vagy megpróbálta vagyonát leányának (ill. leányainak) biztosítani. Ez utóbbira többféle legális lehetőség állt rendelkezésére: vagy szabad rendelkezési jogot kért a királytól, melynek birtokában arra hagyhatta vagyonát, akire akarta, vagy az uralkodóval fiúsíttatta leányát, aki a királyi kegy jóvoltából fiúként örökölhette az apai vagyont, vagy a leány férjét tette örökösévé. Necpáli először kölcsönös örökösödési szerződést kötött Bethlen Gergellyel és Domonkossal, egy évvel később, 1479-ben azonban megváltoztatta akaratát. Zsófia — akit a források először 1473-ban, egy-két évesen említenek — ekkor még kiskorú volt, így a halálát közeledni érző atya nem csupán birtokai átörökítéséről, hanem biztos támaszról is gondoskodni kívánt lánya számára. 1479. március 8-án a turóci konvent tanúbizonyságával fiává fogadta Végles vár urának, Just Andrásnak fiát, Jánost, és — ahogy az oklevélben is fontosnak tartották leszögezni — „a római egyház rítusa szerint” eljegyezte vele Zsófiát. Birtokait az ugyanazon a napon kiállított másik oklevél szerint 2000 aranyforintért elzálogosította Just Andrásnak, fiának, Jánosnak és János jegyesének, azaz saját leányának, Zsófiának. A zálogösszeget másnap felemelték 6000 forintra, Zsófia pedig „az ország nemeseinek szokása szerint” jövendőbelije házába került, neveléséről a továbbiakban leendő anyósa, Borbála gondoskodott. Necpáli Balázst március végén már néhaiként említik a források, özvegye pedig néhány évvel később új házasságot kötött. A kislány érdekeit ettől kezdve a Justok képviselték, ők viselték gondját a birtoknak is. 1486 augusztusában a nagykorúvá vált Zsófia megerősítette az apja által gyermekkorában kötött eljegyzést: a turóci konvent előtt Just János feleségül választotta Zsófiát, Zsófia pedig férjéül választotta Jánost. A házasságkötés azonban egyelőre elmaradt, noha a menyasszony kora ezt már lehetővé tette volna — az oklevelekben Zsófia továbbra is Necpáli Balázs hajadon leányaként szerepelt. Valószínűleg Zsófia halogatta az esküvőt, vagy azért, mert nem akarta összekötni életét a közös fedél alatt alaposan megismert Just Jánossal, vagy már akkor más jövendőbelit szemelt ki magának. Az mindenesetre tény, hogy vonakodásának híre egészen a királyi udvarig jutott. 1489. augusztus 19-én Mátyás király parancslevelet küldött Just Andráshoz, mivel tudomására jutott, hogy Zsófia apja elhatározásával szemben máshoz akar feleségül menni. Just András adja át a leányt annak a rokonának, akihez ő költözni akar.