História 1996

1996 / 1. szám - NYÍLT TÉR - OLVASÓINK ÍRJÁK - FITOS VILMOS: Másfél évtized emékei

32 NYÍLT TÉR — Olvasóink írják Másfél évtized emlékei M­ostanában írva a visszaemlékezései­met, sokat foglal­kozom az életem különböző szakaszaival. 1931-ben érettségiztem a Lónyay utcai Református Gim­náziumban. Magyar tanárom: Kiss Sándor irodalomtörténész volt, aki gondolkodása miatt csak jóval oklevelének meg­szerzése után kapott tanári ál­lást Ravasz László református püspök segítségével. Hetedik és nyolcadik osztá­lyos koromban én voltam a gimnázium önképzőkörének if­júsági alelnöke, ill. elnöke, Kiss Sándor pedig a tanárelnö­ke, így szoros szellemi kapcso­lat alakult ki közöttünk. A köl­csönös bizalom tette lehetővé, hogy Kiss Sándor olyan könyveket adjon a kezembe, mint pl. Kodolányi János ifjú­kori írásait. Ez a szellemi be­folyás egész életemre kiha­tott, és így én a mai napig a harmadik oldal balszárnyán folytattam a harcaimat a kü­lönféle mozgalmakban, szer­vezetekben. Érettségi után felvettek az Eötvös Kollégiumba. Az Eöt­vös Kollégium nagyon nagy követelményeket támasztott, így minden időmet a tanulásra, a szaktárgyaimra (történelem­latin szakos voltam) kellett for­dítanom. Közben a kollégium­ban modern nyelveket is tanul­tam: németet, franciát és oroszt. Az orosz nyelvet Zsirai Miklós finnugor nyelvészpro­fesszor, egykori Eötvös-kollé­gista tanította. Egyszer aztán — 1932 ta­vaszán — az orosz nyelvet ta­nuló társaimat letartóztatták, és egyetemi kommunista szervez­kedés címén elítélték. Nekem nem voltak kapcsolataim a Rajk László által vezetett kom­munista szervezkedéssel, így én elkerültem a letartóztatást, de ettől kezdve a rendőrségen úgy tartottak nyilván, mint „kommunistagyanús, baloldali felforgató elemet”. Másodéves koromban kö­rülnéztem az egyetemeken, hogy ott milyen diákszerveze­tek tevékenykednek. Két nagy csúcsszervezet fogta össze a különféle irányú, különféle ér­dekköröket képviselő egyete­mi és főiskolai szervezeteket: a Magyar Nemzeti Diákszövet­ség és a MEFHOSZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallga­tók Országos Szövetsége). A Magyar Nemzeti Diákszövet­ség volt a reprezentatívabb (ide tartozott a Turul Szövetség is), a MEFHOSZ a demokratiku­sabb. A húszas évek legvégén, a gazdasági világválság kezdő időszakában, a nagy szélső­­jobboldali diákszervezetben, a Turul Szövetségben kialakult valamiféle ellenzéki mozga­lom. Ez a mozgalom a Turul hivatalos ellenforradalmi, so­viniszta, irredenta és hangsú­lyozottan antiszemita irányza­tával szemben németellenes, antifasiszta és balfelé hajló, népi irányzatú volt. Politikai szemléletét, állásfoglalásait a nagy triász, Ady, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond, valamint József Attila, s a népi írók szellemisége határozta meg. Szerepe volt ennek az ellen­zéknek a kialakulásában a Bartha Miklós Társaságnak is. A Turul-ellenzék megszer­vezői és első vezetői: Halka Sándor orvostanhallgató (már 1929-ben), Roboz Zoltán gyógyszerész, Jászai Lajos iparművész (Jászai Mari uno­kaöccse), Kovács Imre köz­gazdász hallgató (a későbbi fa­lukutató író és politikus), vala­mint Barcza Gedeon debreceni bölcsész (a későbbi sakkbaj­nok) voltak. Az ellenzék nyomására 1933 őszén a Budapesten tar­tott XIV. Követtáboron (kül­döttközgyűlésen) Roboz Zol­tánt választották meg a Kultu­rális Ügyosztály és Jászai La­jost a Nemzetvédelmi Ügyosz­tály vezetőjévé, Kovács Imre Roboz Zoltán munkáját segí­tette. Hozzátartozik az előzmé­nyekhez, hogy a harmincas évek elején a Turul-ellenzék megerősödésével egyidejűleg a kommunista párt, ill. Rajk László beléptette a kommunis­ta egyetemi hallgatókat a kü­lönféle egyetemi szervezetek­be, és különös hangsúllyal a Turulba, így lépett be akkor a Turul Szövetségbe pl. Béki Er­nő, Zöld Sándor és Kállai Gyula. A Turul-ellenzék a sze­gényparasztság és a munkás­ság felé tájékozódott, föl akarta osztani a nagybirtokot, hirdette a Duna-völgyi népek barátsá­gát, állást foglalt a népi kultúra és az abban gyökerező magas kultúra mellett, így lelkes híve volt Bartók és Kodály művé­szetének. 1933 őszén azután az Eöt­vös-kollégisták közül hatan, rajtam kívül Ablonczy György, Borsányi Károly, Borzsák Jenő, Porga Lajos és Schütz Ödön beléptünk a Turul Szövetség Budapesti Bölcsé­szek Árpád Bajtársi Egyesüle­tébe, hogy erősítsük a Turul balszárnyát. A Turul-ellenzék igen erő­teljes harcot folytatott az egye­temi és főiskolai felvételek tár­sadalmi megkülönböztetése el­len a szegényparaszt- és mun­kásszármazású fiatalok felvé­telének nagyobb arányáért, így A Turul Szövetség gyűlésén Ambrus József diákvezér beszél. A 30-as évek Gömbös Gyula az Emaricana nagygyűlésén a Vigadóban, 1932 JLn._____LAI_____1*13-1—1

Next