História 1996
1996 / 1. szám - NYÍLT TÉR - OLVASÓINK ÍRJÁK - FITOS VILMOS: Másfél évtized emékei
32 NYÍLT TÉR — Olvasóink írják Másfél évtized emlékei Mostanában írva a visszaemlékezéseimet, sokat foglalkozom az életem különböző szakaszaival. 1931-ben érettségiztem a Lónyay utcai Református Gimnáziumban. Magyar tanárom: Kiss Sándor irodalomtörténész volt, aki gondolkodása miatt csak jóval oklevelének megszerzése után kapott tanári állást Ravasz László református püspök segítségével. Hetedik és nyolcadik osztályos koromban én voltam a gimnázium önképzőkörének ifjúsági alelnöke, ill. elnöke, Kiss Sándor pedig a tanárelnöke, így szoros szellemi kapcsolat alakult ki közöttünk. A kölcsönös bizalom tette lehetővé, hogy Kiss Sándor olyan könyveket adjon a kezembe, mint pl. Kodolányi János ifjúkori írásait. Ez a szellemi befolyás egész életemre kihatott, és így én a mai napig a harmadik oldal balszárnyán folytattam a harcaimat a különféle mozgalmakban, szervezetekben. Érettségi után felvettek az Eötvös Kollégiumba. Az Eötvös Kollégium nagyon nagy követelményeket támasztott, így minden időmet a tanulásra, a szaktárgyaimra (történelemlatin szakos voltam) kellett fordítanom. Közben a kollégiumban modern nyelveket is tanultam: németet, franciát és oroszt. Az orosz nyelvet Zsirai Miklós finnugor nyelvészprofesszor, egykori Eötvös-kollégista tanította. Egyszer aztán — 1932 tavaszán — az orosz nyelvet tanuló társaimat letartóztatták, és egyetemi kommunista szervezkedés címén elítélték. Nekem nem voltak kapcsolataim a Rajk László által vezetett kommunista szervezkedéssel, így én elkerültem a letartóztatást, de ettől kezdve a rendőrségen úgy tartottak nyilván, mint „kommunistagyanús, baloldali felforgató elemet”. Másodéves koromban körülnéztem az egyetemeken, hogy ott milyen diákszervezetek tevékenykednek. Két nagy csúcsszervezet fogta össze a különféle irányú, különféle érdekköröket képviselő egyetemi és főiskolai szervezeteket: a Magyar Nemzeti Diákszövetség és a MEFHOSZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége). A Magyar Nemzeti Diákszövetség volt a reprezentatívabb (ide tartozott a Turul Szövetség is), a MEFHOSZ a demokratikusabb. A húszas évek legvégén, a gazdasági világválság kezdő időszakában, a nagy szélsőjobboldali diákszervezetben, a Turul Szövetségben kialakult valamiféle ellenzéki mozgalom. Ez a mozgalom a Turul hivatalos ellenforradalmi, soviniszta, irredenta és hangsúlyozottan antiszemita irányzatával szemben németellenes, antifasiszta és balfelé hajló, népi irányzatú volt. Politikai szemléletét, állásfoglalásait a nagy triász, Ady, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond, valamint József Attila, s a népi írók szellemisége határozta meg. Szerepe volt ennek az ellenzéknek a kialakulásában a Bartha Miklós Társaságnak is. A Turul-ellenzék megszervezői és első vezetői: Halka Sándor orvostanhallgató (már 1929-ben), Roboz Zoltán gyógyszerész, Jászai Lajos iparművész (Jászai Mari unokaöccse), Kovács Imre közgazdász hallgató (a későbbi falukutató író és politikus), valamint Barcza Gedeon debreceni bölcsész (a későbbi sakkbajnok) voltak. Az ellenzék nyomására 1933 őszén a Budapesten tartott XIV. Követtáboron (küldöttközgyűlésen) Roboz Zoltánt választották meg a Kulturális Ügyosztály és Jászai Lajost a Nemzetvédelmi Ügyosztály vezetőjévé, Kovács Imre Roboz Zoltán munkáját segítette. Hozzátartozik az előzményekhez, hogy a harmincas évek elején a Turul-ellenzék megerősödésével egyidejűleg a kommunista párt, ill. Rajk László beléptette a kommunista egyetemi hallgatókat a különféle egyetemi szervezetekbe, és különös hangsúllyal a Turulba, így lépett be akkor a Turul Szövetségbe pl. Béki Ernő, Zöld Sándor és Kállai Gyula. A Turul-ellenzék a szegényparasztság és a munkásság felé tájékozódott, föl akarta osztani a nagybirtokot, hirdette a Duna-völgyi népek barátságát, állást foglalt a népi kultúra és az abban gyökerező magas kultúra mellett, így lelkes híve volt Bartók és Kodály művészetének. 1933 őszén azután az Eötvös-kollégisták közül hatan, rajtam kívül Ablonczy György, Borsányi Károly, Borzsák Jenő, Porga Lajos és Schütz Ödön beléptünk a Turul Szövetség Budapesti Bölcsészek Árpád Bajtársi Egyesületébe, hogy erősítsük a Turul balszárnyát. A Turul-ellenzék igen erőteljes harcot folytatott az egyetemi és főiskolai felvételek társadalmi megkülönböztetése ellen a szegényparaszt- és munkásszármazású fiatalok felvételének nagyobb arányáért, így A Turul Szövetség gyűlésén Ambrus József diákvezér beszél. A 30-as évek Gömbös Gyula az Emaricana nagygyűlésén a Vigadóban, 1932 JLn._____LAI_____1*13-1—1