História 1997

1997 / 5-6. szám

„A 14. század elejéig szinte minden értelmiségi munkát egyháziak végeztek, a tanult ember egyet jelentett a pappal. A 14. század közepétől azonban egyre nagyobb számban tűntek fel a magyarul deáknak nevezett írástudók, akiket már nem szenteltek pappá, hanem világi értel­miségiként tevékenykedtek. Tanulmányaikat va­lamennyien a káptalani, kolostori, városi vagy plébániaiskolákban kezdték, általában 6-7 éves korban. Az elemi ismeretek körébe az olvasás, írás, az alapvető latin szókincs és ragozások... elsajátítása tartozott." Városi iskola, 15. század. Lásd cikkünket a 16. oldalon! „A gyermekgondozás ügyé­nek megreformálása a század­­forduló után a társadalmi jel­legű gyermekgondozás nem sejtett felívelését eredményez­te. A gyermekek, mindenek­előtt az itn, elzüllött gyerme­kek védelme a jobb körökben divatjelenséggé vált, és az ak­tivisták minden eszközzel igyekeztek felkelteni a közön­ség adakozókedvét. A korabe­li sajtó azon gúnyolódott, hogy a gyűjtésekkel az uta­zóközönséget vagy a járóke­lőket zaklatják." „Az úttörővasutat a MÁV üzemeltette, a szolgálatot teljesí­tő úttörővasutasok a hivatásos, felnőtt vasutasok felügyele­te alatt álltak. Minden pajtás felelős volt a rábízott munka előírásszerű elvégzéséért. A felnőtt, vasutas állomásfőnökök jelenléte irányító és felügyeleti jellegű volt. Ha az önálló szolgálatot ellátó úttörőnek a munkával kapcsolatban kéte­lyei voltak, köteles volt az állomásfőnök segítségét kérni. A központban történő eligazítás után a pajtások szabályszerű tisztelgéssel jelentkeztek szolgálati helyükön, pl. »Állomásfő­nök pajtás, Szász Tamás váltóőr szolgálattételre jelentkezem.«" A Zsófia gyermekszanatórium, 1900-as évek. Lásd cikkünket a 32. oldalon! Lásd cikkünket az 58. oldalon!

Next