História 1997
1997 / 5-6. szám
„A 14. század elejéig szinte minden értelmiségi munkát egyháziak végeztek, a tanult ember egyet jelentett a pappal. A 14. század közepétől azonban egyre nagyobb számban tűntek fel a magyarul deáknak nevezett írástudók, akiket már nem szenteltek pappá, hanem világi értelmiségiként tevékenykedtek. Tanulmányaikat valamennyien a káptalani, kolostori, városi vagy plébániaiskolákban kezdték, általában 6-7 éves korban. Az elemi ismeretek körébe az olvasás, írás, az alapvető latin szókincs és ragozások... elsajátítása tartozott." Városi iskola, 15. század. Lásd cikkünket a 16. oldalon! „A gyermekgondozás ügyének megreformálása a századforduló után a társadalmi jellegű gyermekgondozás nem sejtett felívelését eredményezte. A gyermekek, mindenekelőtt az itn, elzüllött gyermekek védelme a jobb körökben divatjelenséggé vált, és az aktivisták minden eszközzel igyekeztek felkelteni a közönség adakozókedvét. A korabeli sajtó azon gúnyolódott, hogy a gyűjtésekkel az utazóközönséget vagy a járókelőket zaklatják." „Az úttörővasutat a MÁV üzemeltette, a szolgálatot teljesítő úttörővasutasok a hivatásos, felnőtt vasutasok felügyelete alatt álltak. Minden pajtás felelős volt a rábízott munka előírásszerű elvégzéséért. A felnőtt, vasutas állomásfőnökök jelenléte irányító és felügyeleti jellegű volt. Ha az önálló szolgálatot ellátó úttörőnek a munkával kapcsolatban kételyei voltak, köteles volt az állomásfőnök segítségét kérni. A központban történő eligazítás után a pajtások szabályszerű tisztelgéssel jelentkeztek szolgálati helyükön, pl. »Állomásfőnök pajtás, Szász Tamás váltóőr szolgálattételre jelentkezem.«" A Zsófia gyermekszanatórium, 1900-as évek. Lásd cikkünket a 32. oldalon! Lásd cikkünket az 58. oldalon!