História 1997

1997 / 5-6. szám - ZSOLDOS ATTILA: Az Árpádok gyermekei

V. István és Erzsébet házasságából egy­aránt hét gyermek született. IV. Béla fe­lesége, Mária pedig két évtized leforgá­sa alatt tíz gyermeknek adott életet (ma­ga a házasság egyébként éppen ötven évig tartott). Születés és neveltetés Ha a várva várt gyermek megszületett, az esemény feletti öröm háttérbe szorí­tott minden más — elsősorban persze politikai — megfontolást. A későbbi IV. László születésekor, 1262 őszén, IV. Bé­la és idősebb fia, István kapcsolata már erősen megromlott, ám a kis herceg vi­lágra jöttét hírül adó követet az öreg ki­rály épp oly bőkezűen megjutalmazta, mint maga a boldog apa. Arra vonatkozóan, hogy az Árpádok gyermekeit mi módon készítették fel a felnőtt életre, kevés ismerettel rendelke­zünk. Az mindenesetre okkal feltételez­hető, hogy más neveltetésben részesül­tek a leányok, mint a fiúk. Az utóbbiak esetében alighanem jóval nagyobb hang­súly esett a lovaglás, a vadászat, a fegy­verforgatás testi erőt és ügyességet igénylő mesterfogásainak elsajátítására, mint az elméleti jellegű ismeretekre. Az egyetlen kivétel e tekintetben Kálmán ese­te, akiből nagybátyja, Szent László püspö­köt akart faragni — fel is szentelték —, ám Kálmán végül mégis követte nagy­bátyját a trónon. (Egyházi neveltetése kö­vetkeztében azonban műveltsége messze a kortárs uralkodók átlaga fölött állt.) Mindazonáltal nincs ok kételkedni abban, hogy a többi Árpád-fi mellett is tevékenykedtek hosszabb-rövidebb ide­ig egyházi nevelők, akik képességeik és felkészültségük szerint oktatták a rájuk bízott hercegeket. Ha alkalom nyílott ar­ra, hogy valamely kiemelkedő tudású egyházi férfiút állítsanak mesterül fiuk mellé, a királyok nem haboztak élni a lehetőséggel, így tette meg fia, Imre her­ceg nevelőjének Szent István a velencei Gellértet, miként III. Béla is az I. László szentté avatásakor az országba érkező Perugiai Bernátot, a kor egyik neves egyházjogászát választotta ki idősebb fia mesterének. Az Árpád-házi hercegek elméleti ne­velésének kiemelkedő jelentőségű doku­mentuma a ma többnyire „Intelmek” cí­men ismert irat. A Szent István nevében megfogalmazott munka — a Karoling­­kor egy sajátos irodalmi műfaját alkotó ún. királytükrök mintáit követve — a király fia és kijelölt örököse, Imre her­ceg számára foglalja össze a helyes kor­mányzás alapelveit. Az Intelmek mind­azonáltal önálló alkotás, ami a leginkább abban jut kifejezésre, hogy a műfaj sza­bályaival ellentétben sokkal nagyobb te­ret szentel az uralkodás gyakorlati kér­déseinek, mint az általános erkölcsi ta­nításoknak. A gyakorlati képzést világi előkelők­től kapták a hercegek. A 12. század kö­zepétől kezdődően adatok sora igazolja ezt a gyakorlatot, miként azt is, hogy gyakran a hercegekkel együtt nevelked­tek a királyi kegyet élvező előkelő csa­ládok fiai is. Számukra ez értékes kap­csolatokat jelentett a jövőre nézve. Nyil­ván nem véletlen, hogy a későbbi IV. Béla tanulótársaként ismert Tomaj nem­beli Dénes, aki — mint IV. Béla egyik oklevele írja — „közös gyermekkorunk óta ragaszkodik hozzánk, méltán tette magát számunkra kedvessé szíves szere­­tetével és kellemes társaságával”, a leg­magasabb világi méltóságig, a nádorsá­gig vitte. A 15 évesen megkoronázott II. István. Miniatúra a Képes Krónikából A gyermekkor vége Arra vonatkozóan nincsenek egyértelmű adataink, hogy rendes körülmények kö­zött az Árpád-korban mely életév eléré­séhez kötötték a mai fogalmaink szerinti nagykorúságot. IV. László még nem volt 15 éves, amikor 1277-ben törvényes korúnak nyilvánították, kezébe adva az ország kormányzatát. A szintén gyer­mekfejjel királlyá koronázott II. Gézát viszont 16 éves korában övezték fel ün­nepélyesen karddal, ami okkal gondol­ható szintén egyfajta „nagykorúsító” szertartásnak. Még nagyobb szóródást mutatnak azok az adatok, amelyek a her­cegnek az apja életében történő megko­ronázására, illetve területi hatalomban részesítésére vonatkoznak, feltéve per­sze, hogy egyáltalán bármelyik megtör­tént. Mindent egybevetve aligha téve­dünk nagyot, ha az Árpádok fiúgyerme­kei esetében a gyermekkor végét — füg­getlenül az évek számától — a politiká­val való találkozáshoz kötjük. Az Árpád-ház királlyá nem koroná­zott férfitagjait születésüktől fogva meg­illette a herceg (dux) cím, amelynek ma­gyar megfelelője eredetileg az úr szó le­hetett. 13. századi adataink szerint a her­ceg körül már kisgyermek korában kü­lön, a királyit utánzó udvartartás szerve­ződött: IV. Béla kétéves István fiának tárnokmesterét, egy nemzedékkel ké­sőbb a hasonló korú László hercegnek asztalnokmesterét említik forrásaink. A hercegek személye körül forgolódó elő­kelők jobb esetben azok közül kerültek ki, akiknek pillanatnyilag nem jutott méltóság a királyi udvarban, gyakran azonban olyan hatalmasok igyekeztek Álmos herceg és fia, Béla megvakítása. Miniatúra a Képes Krónikából III. László megkoronázásakor 5 éves volt, de meglett férfiként ábrázolják. Miniatúra a Képes Krónikából 14

Next