História 1997
1997 / 5-6. szám - ZSOLDOS ATTILA: Az Árpádok gyermekei
V. István és Erzsébet házasságából egyaránt hét gyermek született. IV. Béla felesége, Mária pedig két évtized leforgása alatt tíz gyermeknek adott életet (maga a házasság egyébként éppen ötven évig tartott). Születés és neveltetés Ha a várva várt gyermek megszületett, az esemény feletti öröm háttérbe szorított minden más — elsősorban persze politikai — megfontolást. A későbbi IV. László születésekor, 1262 őszén, IV. Béla és idősebb fia, István kapcsolata már erősen megromlott, ám a kis herceg világra jöttét hírül adó követet az öreg király épp oly bőkezűen megjutalmazta, mint maga a boldog apa. Arra vonatkozóan, hogy az Árpádok gyermekeit mi módon készítették fel a felnőtt életre, kevés ismerettel rendelkezünk. Az mindenesetre okkal feltételezhető, hogy más neveltetésben részesültek a leányok, mint a fiúk. Az utóbbiak esetében alighanem jóval nagyobb hangsúly esett a lovaglás, a vadászat, a fegyverforgatás testi erőt és ügyességet igénylő mesterfogásainak elsajátítására, mint az elméleti jellegű ismeretekre. Az egyetlen kivétel e tekintetben Kálmán esete, akiből nagybátyja, Szent László püspököt akart faragni — fel is szentelték —, ám Kálmán végül mégis követte nagybátyját a trónon. (Egyházi neveltetése következtében azonban műveltsége messze a kortárs uralkodók átlaga fölött állt.) Mindazonáltal nincs ok kételkedni abban, hogy a többi Árpád-fi mellett is tevékenykedtek hosszabb-rövidebb ideig egyházi nevelők, akik képességeik és felkészültségük szerint oktatták a rájuk bízott hercegeket. Ha alkalom nyílott arra, hogy valamely kiemelkedő tudású egyházi férfiút állítsanak mesterül fiuk mellé, a királyok nem haboztak élni a lehetőséggel, így tette meg fia, Imre herceg nevelőjének Szent István a velencei Gellértet, miként III. Béla is az I. László szentté avatásakor az országba érkező Perugiai Bernátot, a kor egyik neves egyházjogászát választotta ki idősebb fia mesterének. Az Árpád-házi hercegek elméleti nevelésének kiemelkedő jelentőségű dokumentuma a ma többnyire „Intelmek” címen ismert irat. A Szent István nevében megfogalmazott munka — a Karolingkor egy sajátos irodalmi műfaját alkotó ún. királytükrök mintáit követve — a király fia és kijelölt örököse, Imre herceg számára foglalja össze a helyes kormányzás alapelveit. Az Intelmek mindazonáltal önálló alkotás, ami a leginkább abban jut kifejezésre, hogy a műfaj szabályaival ellentétben sokkal nagyobb teret szentel az uralkodás gyakorlati kérdéseinek, mint az általános erkölcsi tanításoknak. A gyakorlati képzést világi előkelőktől kapták a hercegek. A 12. század közepétől kezdődően adatok sora igazolja ezt a gyakorlatot, miként azt is, hogy gyakran a hercegekkel együtt nevelkedtek a királyi kegyet élvező előkelő családok fiai is. Számukra ez értékes kapcsolatokat jelentett a jövőre nézve. Nyilván nem véletlen, hogy a későbbi IV. Béla tanulótársaként ismert Tomaj nembeli Dénes, aki — mint IV. Béla egyik oklevele írja — „közös gyermekkorunk óta ragaszkodik hozzánk, méltán tette magát számunkra kedvessé szíves szeretetével és kellemes társaságával”, a legmagasabb világi méltóságig, a nádorságig vitte. A 15 évesen megkoronázott II. István. Miniatúra a Képes Krónikából A gyermekkor vége Arra vonatkozóan nincsenek egyértelmű adataink, hogy rendes körülmények között az Árpád-korban mely életév eléréséhez kötötték a mai fogalmaink szerinti nagykorúságot. IV. László még nem volt 15 éves, amikor 1277-ben törvényes korúnak nyilvánították, kezébe adva az ország kormányzatát. A szintén gyermekfejjel királlyá koronázott II. Gézát viszont 16 éves korában övezték fel ünnepélyesen karddal, ami okkal gondolható szintén egyfajta „nagykorúsító” szertartásnak. Még nagyobb szóródást mutatnak azok az adatok, amelyek a hercegnek az apja életében történő megkoronázására, illetve területi hatalomban részesítésére vonatkoznak, feltéve persze, hogy egyáltalán bármelyik megtörtént. Mindent egybevetve aligha tévedünk nagyot, ha az Árpádok fiúgyermekei esetében a gyermekkor végét — függetlenül az évek számától — a politikával való találkozáshoz kötjük. Az Árpád-ház királlyá nem koronázott férfitagjait születésüktől fogva megillette a herceg (dux) cím, amelynek magyar megfelelője eredetileg az úr szó lehetett. 13. századi adataink szerint a herceg körül már kisgyermek korában külön, a királyit utánzó udvartartás szerveződött: IV. Béla kétéves István fiának tárnokmesterét, egy nemzedékkel később a hasonló korú László hercegnek asztalnokmesterét említik forrásaink. A hercegek személye körül forgolódó előkelők jobb esetben azok közül kerültek ki, akiknek pillanatnyilag nem jutott méltóság a királyi udvarban, gyakran azonban olyan hatalmasok igyekeztek Álmos herceg és fia, Béla megvakítása. Miniatúra a Képes Krónikából III. László megkoronázásakor 5 éves volt, de meglett férfiként ábrázolják. Miniatúra a Képes Krónikából 14