História 1997

1997 / 5-6. szám - CSUKOVITS ENIKŐ: Gyermekek a középkori Magyarországon

Gyermekek a középkori Magyarországon „Mihály fiamat ostor alatt tartsátok!” Nagyfalun lakó nemes Apafi Miklós 1447 novemberében — közeledni érezvén halálát — végrendeletet tett. Birtokait gyermekeire hagyta, akik mellé gyámul osztályos atyafiát, Bethlen Antalt jelölte ki. A végrendelkező apa egyik fiáról külön pontban is rendelkezett: „Mihály fiamat ostor alatt tartsátok!” — szólt a talán legutolsó atyai kívánság. Egyéb források híján nem tudjuk, mivel érdemelte ki az ifjú Apafi a megkülönböztető fenyítést, ami nélkül a halálra készülő apa nem látta biztosítottnak, hogy fia rendes em­berré váljon. Féktelen, nevelhetetlen volt-e, vagy nagyobb testvéreit is szíjjal szoktatta illendőségre az apa? A közép­kori forrásokból meglehetősen kevés is­meretet szerezhetünk a mindennapi élet­ről , a családi életről, gyermeknevelés­ről szinte semmit. Kiragadott példánk jól mutatja, hogy a véletlenszerűen fel­bukkanó egy-egy adat a legalapvetőbb következtetések levonásához sem ele­gendő. A jogi helyzet A gyermekek jogi helyzetét viszonylag jól ismerjük. Alapja az országos szokás­jogot összefoglaló Hármaskönyv, illetve a városi szokásjogot rendszerbe foglaló városkönyvek. A családokban — füg­getlenül a társadalmi helyzettől — a gyermekek az apa hatalma alatt álltak. Ez a hatalom olyan erős volt, hogy az apáknak jogukban állt fiaikat megfenyí­teni, „ha gonoszságuk minősége úgy kí­vánná”, akár be is zárhatták, szükség esetén pedig — ahogy a Hármas­­könyvben olvashatjuk — maguk helyett túszul adhatták őket. Az apai alárendelt­ A 14—16. századi magyar történelem forrásaiból ke­vés ismeretet meríthetünk a mindennapi életre vonat­kozóan. Csak apró részletekből következtethe­tünk a családi élet és a gyermeknevelés szokásai­ra, az emberek életében el­foglalt szerepére.­ ségből a fiúk csak a birtokok megosztá­sával, a leányok pedig házasságkötésük­kel szabadultak. A családon belüli helyzetükön nem változtatott a nagykorúság, az úgyneve­zett törvényes kor elérése sem: az apai hatalom változatlanul fennállt. A neme­sek fiai az ország régi szokása szerint 14, a leányok 12 éves korukban töltötték be a törvényes kort, amitől kezdve per­képesnek számítottak. A teljes kort a fér­fi leszármazók 24 évesen, a leányok 16 évesen nyerték el, ettől kezdve rendel­kezhettek szabadon birtokaikkal. A vá­rosi jog csak nagykorúságot ismert, ezt 12, illetve 14 évesen érték el a gyerme­kek. Magyarországon nem volt szokás az elsőszülött kizárólagos öröklése. A nemesi birtokot valamennyi fiú, a polgá­ri vagyont valamennyi gyermek között egyenlő részre osztották, s hasonlókép­pen örököltek a jobbágy mindkét nemű gyermekei is. A nemesek lányainak csak az örökölt vagyon negyed része, az úgy­nevezett leánynegyed járt. Ezt azonban általában pénzben fizették, földben csak akkor adta ki a család, ha a leány lefelé házasodott, azaz nem nemeshez ment fe­leségül. Az egész „ősi” birtokot a lányok csak különleges királyi kegy alapján, úgynevezett fiúsítási kiváltsággal örök A Gyermekjátékok a középkorból 16 Hármaskönyv Az 1500-as évek elején Werbőczy Ist­ván országbírói ítélőmester megbízást kapott az ország szokásjogának össze­gyűjtésére. Munkája, A nemes Ma­gyarország szokásjogának hármas­könyve, amely a latin cím kezdő­szaváról röviden csak Tripartitum, az­az Hármaskönyv néven vált ismertté, 1514-ben készült el. Az országgyűlés kiküldött bizottsága szerint Werbőczy műve megegyezett az ország szokása­ival és jogaival, ezért szövegét a király is jóváhagyta. Törvényerőre ennek el­lenére nem emelkedett, elmaradt ugyanis a Hármaskönyv lepecsételt, azaz hitelesített példányainak előírásos kiküldése a megyékhez. Werbőczy nem esett kétségbe: 1517-ben Bécsben kinyomtatta munkáját, amely köz­érthető, világos fogalmazásának kö­szönhetően gyorsan népszerűvé vált. A Hármaskönyv a jogi alapfogalmakat fejtegető előszó után — mint a címe is jelzi — három részből áll: az első a nemesek jogait foglalta rendszerbe, a második a törvénykezési eljárás szabá­lyait taglalta, a harmadik részben pedig azokat a peres ügyeket vette sorra, ame­lyek fellebbezéssel kerültek a nagybíró­ságok elé. A könyv elsősorban a jogi képviselők számára szolgált gyakorlati útmutatásként, de évszázados hatást gyakorolt a nemesi tudatra is. A nemesi egyenlőség elvének, a sarkalatos nemesi jogoknak az írásba foglalásával a köz­nemesség érdekeit szolgálta.

Next