História 1997
1997 / 5-6. szám - CSUKOVITS ENIKŐ: Gyermekek a középkori Magyarországon
Gyermekek a középkori Magyarországon „Mihály fiamat ostor alatt tartsátok!” Nagyfalun lakó nemes Apafi Miklós 1447 novemberében — közeledni érezvén halálát — végrendeletet tett. Birtokait gyermekeire hagyta, akik mellé gyámul osztályos atyafiát, Bethlen Antalt jelölte ki. A végrendelkező apa egyik fiáról külön pontban is rendelkezett: „Mihály fiamat ostor alatt tartsátok!” — szólt a talán legutolsó atyai kívánság. Egyéb források híján nem tudjuk, mivel érdemelte ki az ifjú Apafi a megkülönböztető fenyítést, ami nélkül a halálra készülő apa nem látta biztosítottnak, hogy fia rendes emberré váljon. Féktelen, nevelhetetlen volt-e, vagy nagyobb testvéreit is szíjjal szoktatta illendőségre az apa? A középkori forrásokból meglehetősen kevés ismeretet szerezhetünk a mindennapi életről , a családi életről, gyermeknevelésről szinte semmit. Kiragadott példánk jól mutatja, hogy a véletlenszerűen felbukkanó egy-egy adat a legalapvetőbb következtetések levonásához sem elegendő. A jogi helyzet A gyermekek jogi helyzetét viszonylag jól ismerjük. Alapja az országos szokásjogot összefoglaló Hármaskönyv, illetve a városi szokásjogot rendszerbe foglaló városkönyvek. A családokban — függetlenül a társadalmi helyzettől — a gyermekek az apa hatalma alatt álltak. Ez a hatalom olyan erős volt, hogy az apáknak jogukban állt fiaikat megfenyíteni, „ha gonoszságuk minősége úgy kívánná”, akár be is zárhatták, szükség esetén pedig — ahogy a Hármaskönyvben olvashatjuk — maguk helyett túszul adhatták őket. Az apai alárendelt A 14—16. századi magyar történelem forrásaiból kevés ismeretet meríthetünk a mindennapi életre vonatkozóan. Csak apró részletekből következtethetünk a családi élet és a gyermeknevelés szokásaira, az emberek életében elfoglalt szerepére. ségből a fiúk csak a birtokok megosztásával, a leányok pedig házasságkötésükkel szabadultak. A családon belüli helyzetükön nem változtatott a nagykorúság, az úgynevezett törvényes kor elérése sem: az apai hatalom változatlanul fennállt. A nemesek fiai az ország régi szokása szerint 14, a leányok 12 éves korukban töltötték be a törvényes kort, amitől kezdve perképesnek számítottak. A teljes kort a férfi leszármazók 24 évesen, a leányok 16 évesen nyerték el, ettől kezdve rendelkezhettek szabadon birtokaikkal. A városi jog csak nagykorúságot ismert, ezt 12, illetve 14 évesen érték el a gyermekek. Magyarországon nem volt szokás az elsőszülött kizárólagos öröklése. A nemesi birtokot valamennyi fiú, a polgári vagyont valamennyi gyermek között egyenlő részre osztották, s hasonlóképpen örököltek a jobbágy mindkét nemű gyermekei is. A nemesek lányainak csak az örökölt vagyon negyed része, az úgynevezett leánynegyed járt. Ezt azonban általában pénzben fizették, földben csak akkor adta ki a család, ha a leány lefelé házasodott, azaz nem nemeshez ment feleségül. Az egész „ősi” birtokot a lányok csak különleges királyi kegy alapján, úgynevezett fiúsítási kiváltsággal örök A Gyermekjátékok a középkorból 16 Hármaskönyv Az 1500-as évek elején Werbőczy István országbírói ítélőmester megbízást kapott az ország szokásjogának összegyűjtésére. Munkája, A nemes Magyarország szokásjogának hármaskönyve, amely a latin cím kezdőszaváról röviden csak Tripartitum, azaz Hármaskönyv néven vált ismertté, 1514-ben készült el. Az országgyűlés kiküldött bizottsága szerint Werbőczy műve megegyezett az ország szokásaival és jogaival, ezért szövegét a király is jóváhagyta. Törvényerőre ennek ellenére nem emelkedett, elmaradt ugyanis a Hármaskönyv lepecsételt, azaz hitelesített példányainak előírásos kiküldése a megyékhez. Werbőczy nem esett kétségbe: 1517-ben Bécsben kinyomtatta munkáját, amely közérthető, világos fogalmazásának köszönhetően gyorsan népszerűvé vált. A Hármaskönyv a jogi alapfogalmakat fejtegető előszó után — mint a címe is jelzi — három részből áll: az első a nemesek jogait foglalta rendszerbe, a második a törvénykezési eljárás szabályait taglalta, a harmadik részben pedig azokat a peres ügyeket vette sorra, amelyek fellebbezéssel kerültek a nagybíróságok elé. A könyv elsősorban a jogi képviselők számára szolgált gyakorlati útmutatásként, de évszázados hatást gyakorolt a nemesi tudatra is. A nemesi egyenlőség elvének, a sarkalatos nemesi jogoknak az írásba foglalásával a köznemesség érdekeit szolgálta.