História 1997
1997 / 5-6. szám - TÁTRAI ZSUZSANNA: Falusi gyermekélet Magyarországon
Gyermekágyban Az első fürdővízhez rendkívül sok hiedelem, varázslat, mágikus cselekmény fűződött, melyekkel az újszülött szerencséjét, boldogságát igyekeztek megalapozni. A vízbe különféle tárgyakat tettek: pl. Göcsejben tejet vagy bort öntöttek a fürdővízbe, hogy a gyermek bőre szép fehér legyen. Kalotaszegen a kislányoknak virágot tettek bele, hogy szépek legyenek, betegségek ellen gyógyfüveket, hogy gazdag legyen pénzt, hogy ügyes legyen különféle szerszámokat tettek a vízbe. Fürdetés után felöltöztették, bepólyálták az újszülöttet. A ruháját fonákul adták rá, nyakára, kezére piros pántlikát kötöttek, homlokát benyálazták vagy bekormozták az ártó, rontó erők elhárítására. Az anyja mellé fektették, hogy a boszorkányok, rossz szellemeket ne cserélhessék. Az újszülöttet nem merték egyetlen percre sem magára hagyni a keresztelőig. A gyermekágyas ágyát Boldogasszony ágyának, sátornak is nevezték. Helye a ház legrangosabb helyén volt, az első helyiségben. Ha itt a szülők laktak volna, akkor erre az időre kiköltöztek. Tiszta szalmát lepedővel borítottak le, és az ágy fölé rudak segítségével lepedőt feszítettek ki. Az ágyban különféle tárgyakat helyeztek el mágikus, óvó céllal. Úgy vélték, hogy a keresztelőig az újszülött és az édesanyja különösen védtelen az ártó hatalmakkal szemben. A Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat Nógrád megyét bemutató kötetében olvashatjuk: „Ha már mellette a gyerek, akkor az asszony sátort fekszik, vagyis átmegy a tornyos nyoszolyába, s fölibe fehér lepedőből sátor alakú firhangot csinálnak, melynek lelógó csücskeibe fokhagymát és pénzt kötnek. A sátor és a fokhagyma a boszorkányok ellen való, mert ezeknek kedvük telik a gyerek szemmel való megverésében, sőt nagyon sokszor »ki is váltják a gyereket«, s valami félkegyelmű »mamajt« csempésznek a helyére.” Az újszülöttet féltették a betegségektől, a szemveréstől, attól, hogy az egészséges gyermeket kicserélik idétlenre, betegre. Rontás elhárítására szolgált a fokhagyma mellett a paprika, bors vagy különleges erővel feluházott tárgyak (pl. tükör, kés, balta, mángorló, seprű), egyházi szentelmények (pl. szenteltvíz, tömjén, szentelt gyertya), egyéb vallással összefüggő tárgyak (pl. imakönyv, rózsafüzér). Palóc vidéken az 1920-as években már megszűnőben volt a gyermekágyas ágyának a leírtak alapján való elkészítése. Századfordulós, göcseji megfigyelés szerint mielőtt a gyermekágyas belefekszik az ágyába a bábaasszony háromszor locsolja meg a háromkirályok vizével, és azt kérdi tőle: „Hová megy?”, mire a felelet: „A Boldogasszony ágyába!” A gyermekágyas asszony, amíg ebben az ágyban fekszik, az ingét a visszáján viseli a rontás elhárítására. A komaasszony A gyermekágyas asszony ellátásáról a komaasszonya vagy komaasszonyai gondoskodtak. Megfelelő edényekben az ún. komakosárban, komaszilkében, komavékában, komatálban vitték az ételt, italt szépen elrendezve és feldíszítve, s gyakran csak erre a célra tartogatott díszes kendővel takarták le. A komák és rokonok által hozott ételekkel ellátták a gyerekágyas egész családját. Általában nem kímélő, hanem inkább nehéz és tartalmas ételeket vittek. A gyermekágyas anyák hat hét helyett gyakran már egy hét múlva felkeltek, különösen többszöri szülés után. A házból azonban nem mehettek ki az avatásig, mely legkorábban egy, de általában két, három hét múlva történt. A gyermekágyas a bábával a templomba ment, ahol a pap felszabadította a tilalmak alól. Ezután már dolgozhatott, nem tartották tisztátlannak, és a szemveréssel, rontással szemben sem volt védtelen. A bölcsőben Az avatás után szétszedték a gyermekágyas asszony ágyát, a szalmát elégették (pl. Szegeden), vagy az istállóba (pl. Göcsej) vitték. A gyermeket ekkor tették először bölcsőbe. Késő Ensel Sándor népszokásgyűjteményében (1867) olvashatjuk Agárdról: „Avatás után az ágy körül függött lepedők levétetnek, mi jeléül szolgál a gyermekágyasnak, hogy a rossz szellem hatalmat fölötte nem gyakorolhat, így szabadon, félelem nélkül járhat, kelhet, s járnia-kelnie ugyancsak kell; mert kivált mezei munka idejében, azonnal veszi gyermekét, ringafáit, s a mezőre dolgozni megy. Ott a csecsemőt, kezeit, lábait több hétig bepólyálva, ringafák közé kötött lepedőbe fekteti, s ha van nagyobb, olyan 5-6 éves gyermek a családban, azzal ringattatja; ellenkező esetben magára hagyja, s hozzá többnyire csak akkor megy, midőn elrekedésig kisírta magát.” Az idézett megfigyelés a múlt század közepéről származik, de akár a századforduló után, sőt még később is lejegyezhettek ehhez hasonlót. Fakutyázók a Balaton jegén, 1909 Asszony gyermekével, 1920-as évek 41