História 1997

1997 / 5-6. szám - Gyermek a szovjet rendszerben, 1945-1971

1948. ősze A budapesti Szent László Kórházban beállítják az első „vas­tüdőt”, mely a gyermekparalízisben (gyermekhűdés, -bénulás) légzésbénult gyermekeken segített. november Mátraszele, Zabár és Homokterenye községekben típusóvo­dát avatnak. 1949. augusztus 20. Kihirdetik az 1949:XX. törvényt, az ország Alkotmá­nyát. 51. §: ,A Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézmé­nyét.” 52. §:,A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság neve­lésére, következetesen védelmezi az if­júság érdekeit.” az év folyamán A szovjet Komszo­­mol Színház mintájára magalakul az If­júsági Színház, az Állami Bábszínház, ősszel pedig Fábri Zoltán igazgatása mellett Budapesten megnyitja kapuit az Úttörő Színház, mely 1952-ig működött ezen a néven. 1950. május 18. A helyi tanácsokról szóló 1950:1. törvény megszünteti az ár­vaszékeket. Gyermekvédelmi feladat­körük a tanácsok végrehajtó bizottsága mellett működő gyámhatóságokhoz ke­rült, míg jogvitás ügyekben hatáskörü­ket a bíróságok vették át. az év folyamán Szovjet mintára zászlót bont az Ifjú Turista Mozgalom. A tanulók 8 napos túrákon tanulmányoz­zák az ország történelmi, földrajzi, geoló­giai, növénytani kincseit, gyűjtéseikkel gazdagítva az iskolai szertárakat. — Meg­alakul az Ifjúsági (1952-től: Móra Ferenc) Könyvkiadó, mely a gyermekkönyvek döntő többségét jelenteti meg. —» 1950 k. Több szovjet ifjúsági filmet mutatnak be a mozik (Timur és csapata, Vörös nyakkendő, Ifjú gárda, Távol Moszkvától). 1951. március 8. Kihirdetik a sok­­gyermekes anyák jutalmazására alapí­tott, az Anyasági Érdemrend és Érdem­érem adományozása tárgyában született 1951:9. számú törvényerejű rendeletet. A kitüntetéseket a 6 vagy több gyerme­ket nevelő anyák kaphatják, akik ,ezzel hozzájárultak népességünk gyarapodá­sához és államunk megerősítéséhez”. május 19. A Minisztertanács 1011/1951. számú határozata a növekvő munkaerő-szükséglet fedezésére a nők fokozott ütemű munkába vonásáról dönt. —» Az úttörtsmozgalom 1946. június. Az úttörőmozgalom két szervezeti formában fogta össze a 6-14 éves korú gyermekeket: a 6-10 évesek a pajtás­ család tagjai (24 tag), míg a 10-14 évesek az úttörőőrsben tömörülnek (10 fő). Az úttörők ideológiai és nevelési eszményét tükröző 12 pontjából: „1. Az úttörő szabad hazában, szabad emberek között, szabad emberként akar élni! 2. Az úttörő szereti hazáját, népét, küzd és dolgozik érte!... 5. Az úttörő ismeri és lelkiismeretesen teljesíti kötelességeit! 6. Az úttörő mindig kész segíteni másokon. 7. Az úttörő bátor és fegyelmezett!... 9. Az úttörő önként aláveti magát a közérdeknek! 10. Az úttörő őrzi egészségét és fejleszti tudását.” 1947 őszén az úttörőmozgalom és a cserkészet egyesülésével létrejön az egységes általános iskolai gyermekmozgalom. Az 1950-es években az úttörőmozgalmi munka köz­pontjában a tanulás segítése („Tanulj jobban”-mozgalom), valamint a népgazdasági feladatokba való bekapcsolódás állt. 1957. február 18-19-én, országos értekezletén újjáalakul az úttörőmozgalom, s felveszi a Magyar Úttörők Szövetsége nevet. A munka súlypontja változik: homlokterébe az öntevékenységre, közéletiségre, a sza­bad idő hasznos eltöltésére nevelés kerül. 1963-tól indulnak az úttörőolimpiák és a Pajtás Kupa-versenyek; az 1960-as években kezdik meg működésüket az úttörő önkormányzatok,­­tanácsok. Dolgozó nő és a gyermek 1951. május 19. A nők 1945 utáni közéleti és munkaerőpiaci előretörését a politika ösztönözte. Előfeltétele volt azonban a bölcsődei, óvodai és napközi hálózat szélesí­tése is. A szoptatós anyák munkalehetőségének biztosítása érdekében az 1951. évi rendelet kimondja: minden olyan üzemben, hivatalban, ahol műszakonként legalább 250 nő dolgozik, a 9 hónaposnál fiatalabb gyermekek részére kisbölcsődét kell létesíteni; az állandó bölcsődei férőhelyek számát 9000-re kell emelni; a gyermek­­intézmények nyitvatartásának igazodnia kell a dolgozók műszakbeosztásához.­­Ko­moly problémát okozott azonban, hogy az üzemi és a területi gyermekintézmények fejlesztését nem hangolták össze. Állandó problémát jelentett a gyermekintézmé­nyek zsúfoltsága is, amelyek sokszor a legelemibb egészségügyi feltételeket is nélkülözték. A falvakban az idény­bölcsődék, -óvodák, -napközik felállítá­sától vártak eredményt. Ám ha meg is kezdték működésüket a mindössze 2-3 hónapig üzemelő gyermekintézmények, a felszerelési, nevelési hiányosságok, az egyhangú élelmezés stb. miatt a gyerme­kes anyák alig vették igénybe.) Csecsemőotthon, Sztálinváros, 1953 A Csillebérci Úttörő Nagytábor ünnepélyes megnyitása, 1948 53

Next