História 1997
1997 / 5-6. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Korszakok játékai, játék a korszakokkal
végén is, miközben a többiek kényelmes lakásukban ülve hallgathatják saját rádiójukat. Alternatív lehetőségek A Capitalyt játszva különböző, gazdag lehetőségek között visz a játszó útja. Elsősorban a játék elején, maga dönti el, hogy a kínálkozó lehetőséggel akar-e élni, vagy jobbat remélve másra tartalékolja tőkéjét. Maga dönti el, hogy kisebb befektetés árán kíván-e kisebb (de talán gyakrabban fizető) beruházást végrehajtani, vagy nagyobb rizikót vállalva kevés, de busás haszonnal kecsegtető üzletet választ. A játékszabály szerint csak akkor lehet megkezdeni az építkezést egy adott telken, ha a játékos birtokában van valamennyi — azonos jellel ellátott — beruházási lehetőség. Ez a szabály lehetőséget ad a játéktáblától független játékra is. A játékosok elvásárolhatnak egymás elől telkeket, hogy így akadályozzák meg az építkezés beindítását, elüssék játszótársukat/ellenfelüket a nagyobb haszontól, vagy éppen azért, hogy megfelelő haszonnal eladják neki. Vagyis a résztvevők ugyan egymás ellen játszanak, végső céljuk a másik tönkretétele, mégsem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hogy bármikor egymás üzletfelei lehetnek. Az egymás ellen való küzdelmen nem uralkodhat el az indulat, hiszen önmagának is árt az, aki egy korábbi affér rossz emlékétől áthatva nem hajlandó megkötni egy számára (is) előnyös üzletet. Vagyis nemcsak küzdelemre tanít meg a játék, de arra is, hogy a múltat feledve tegnapi ellenfelemmel együttműködni tudjak. A játék ugyanakkor letagadhatatlan ötletessége mellett kissé egysíkú, az építési telkekre, illetve rájuk építhető házakra épülő versenyt alig színezi egyegy közlekedési vagy szolgáltatási részvényblokk. Innen (még) teljességgel hiányoznak a gyárak és a banki ügyletek, amelyek pedig a polgári gazdaságnak elengedhetetlen, nélkülözhetetlen részei. Hiányzik a tőzsde, ahol a játékosok által eladásra felkínált vagyontárgyak gazdát cserélhetnének. A Tervjáték során csak a játék nyitányakor, amikor a játékosok elkészítik saját gazdaságuk tervét, van lehetőség választani, innentől mindent alávetnek a kocka által megjelenített történelmi szükségszerűségnek; az egyén nem befolyásolhatja sorsát, legföljebb a parancsoló kényszert fölismerve maga is ugyanazt akarhatja, így valósítván meg szabadon önmagát. Maga a tervezés is irányított azonban (sőt igazán itt van szükség a parancsoló történelmi szükségszerűség felismerésére), hiszen a győzelemhez a terv teljesítésén túl életszínvonalpontok begyűjtése is szükséges, márpedig a játék során érhetik olyan csapások a játékost, amelyek életszínvonalának átmeneti csökkenését eredményezik (életszínvonalpontokat veszít). Jól teszi tehát, ha olyan rentábilis beruházásokat választ, amelyek aránylag nagyobb életszínvonal-növekedést (több életszínvonalpontot) eredményeznek. A játék egyik gyengéje az, hogy a nehézipari beruházások — ezek közül is a korban kurrens ágazatok: nehézgépgyártás, kohászat — sokkal eredményesebbek a játék szempontjából, mint mások. Ugyanis míg a nehézgépgyártásba befektetett 5 milliárd 15 életszínvonalpontot eredményez, addig ha ezt a pénzt valaki a faiparba fekteti, akkor csak 5 életszínvonalpontot kap érte. Ez az aránytalanság ugyanakkor összhangban van a kor gazdaságirányítási struktúrájával — sőt annak szelídített változata —, hiszen az irányítás a való életben is sokkal nagyobb súlyt fektetett az ország védelmi képességét is növelni látszó, a fejlettség kizárólagos mércéjét jelentő nehézipari beruházásokra, mint egyéb iparágakra, nem beszélve a mezőgazdaságról, ami itt a 15 iparág közül hasznosság szempontjából a kilencedik helyen áll, megelőzve a vegyipart, valamint a villamosipart és híradástechnikát. A játék ugyanazt a gazdaságirányítási modellt sugallja, ami az ország életét, soros ötéves tervét is áthatotta: minden erővel a nehézipart, ezen belül is a gépgyártást, kohászatot kell fejleszteni. Magyarország (és természetesen a többi baráti ország) a „vas és acél országa” lesz (legyen). A Gazdálkodj okosan! játékosának ugyancsak kevés a döntési lehetősége. Nem rajta múlik, hogy kifizeti-e a 400 Ft-ot az illedelmesen italboltnak nevezett kocsmában, illetve többet vagy kevesebbet fizet. Azt döntheti csak el, hogy hajlandó-e kockáztatni, és minden pénzét elköltve több háztartási gépet is megvásárol-e a Keravillban egyszerre, vagy inkább megvárja az ismételt belépést e szerencsés boltba, mezőbe. Ha kockáztat, kevesebb lehet a vesztesége, hiszen visszavásárolják tőle az árut, amennyiben nagyon megszorulna. A szabály arra nem ad lehetőséget, hogy valaki több mosógépet vegyen, és ezeket felárral árusítsa társainak. Nem is lenne különösebb értelme, hiszen inkább segítené ezzel a többieket, semmint magát. Szerencse Mindhárom játék során vannak a játékos sorsát (előmenetelét) jó vagy rossz A két világháború között népszerű Capitaly ma újból az egyik legkedveltebb társasjáték