História 1997
1997 / 8. szám - FIGYELŐ - SZÁDECZKY-KARDOSS IRMA: Mi az igazság Báthory Erzsébet ügyében?
ahová Csejtén át vezetett az út. A helységet tehát anélkül ejthette útba, hogy érkezése gyanút keltett volna. Thurzó és Báthory Erzsébet között ekkorra már meglehetősen feszült volt a viszony, ezért a nádor nem számíthatott arra, hogy az átutazó vendégnek kijáró fogadtatásban részesül, s egyáltalán bejuthat a kastélyba. Ezért a nagyrészt megtévesztéssel rászedett Zrínyi Miklóssal embereket küldetett Nádasdynéhoz, hogy azok a kellő időben a helyszínen legyenek, s szükség esetén biztosítsák a kastélyba való bebocsáttatását. A „vacsora fölött megfogott” — tehát korántsem a kínzáson rajtakapott — Nádasdynét és gyógyító asszonyait a gyógyszolgával együtt azonnal foglyul ejtették. A Fickónak nevezett szolgát és a három „vénasszonyt”, Dórát, Ilonát és Katát, mint Nádasdyné „bűntársait”, rögvest kínvallatás alá fogták. Addig tortúrázták őket, míg ki nem verték belőlük, hogy az októberben meghaltak hová lettek „elrekkentve”. A levegős veremben lévő oszladozó tetemekkel Thurzó tervét nehezen lehetett volna megvalósítani, mert két hónapnál is hosszabb idő után már nem voltak alkalmasak a nyilvános mutogatásra. De a kiskert nyirkos, fagyos földjéből előásott hullával a vártnál is nagyobb szerencséje volt a nádornak. A körülmények a tetemet jól konzerválták, így arra is alkalmas volt, hogy a sebtiben másnapra odarendelt környékbeliek előtt egy hátborzongató holttest-bemutatási látványosságot rendezzenek vele. Kellő távolságból mutogatva el lehetett hitetni róla, hogy a nézők egy minap halálra kínzott leány tetemét látják, így a hullafoltokról is könnyű volt elhitetni, hogy azok az ütlegelés véraláfutásai és roncsolódásai. Csejte környékén csak ezután szabadult el a szóbeszéd a vérontó kegyetlenségről, a tömeggyilkos kannibalizmusról és Nádasdyné Báthory Erzsébet borzalmas szadizmusáról. A koncepciós eljárás politikai háttere így konstruált a nádor nyolc gyógyíthatatlan beteg leány halálából és egyikük holttestéből hamis bizonyítékot Nádasdyné és szerencsétlen „bűntársai” bűnösségére és sosem létezett „tettenérésükre”. A „bűntársak” kínvallatásához öszszeállított kérdésekből egyértelműen kiderül, hogy Thurzó az októberi halottak tetemének felkutatására jött, s fondorkodta be magát Csejtére. Azokat kereste, hogy belőlük megkonstruálja az alaptalan emberölési vád tárgyi bizonyítékait. A kérdések tartalma is arra utal, hogy szó se volt „tettenérésről”, erre ugyanis egyetlen kérdés se tér ki. Ma már aligha lehet pontosan megítélni, hogy mi késztethette Thurzó Györgyöt a hamis vád és „tettenérés” ördögi kimódolására. Többféle indítéka is lehetett, s az ügy adatai, belső és külső összefüggései, más eseményekkel való kapcsolatai arra utalnak, hogy leghelyesebben akkor járunk el, ha több indok együttes lehetőségében keressük a magyarázatot. Lehetséges, hogy a nádor anyagi hasznot remélt az ügyből, ugyanis a korabeli jog szerint a bűnösségben elmarasztaltak vagyonának jelentős része a bíráknak jutott. Nádasdyné és a családtagok lépéseiből arra lehet következtetni, ők maguk is számoltak azzal a lehetőséggel, hogy a nádor az eljárást vagyonszerzési szándékkal indította. Nagyobb valószínűsége van annak a magyarázatnak, ami szerint Thurzót részben hiúságból, részben valamiféle sérelemből fakadó sértődöttség ingerelte a Báthoryak, s közöttük Báthory Gábor — esetleg személyesen Báthory Erzsébet — ellen. Kortársaktól számazó feljegyzések egyes adatai alátámasztják ezt a feltevést. Más adatok arra is utalnak, hogy a nádor dinasztikus terveinek állott útjában az erdélyi fejedelemséget már több generációban viselő s arra továbbra is a legesélyesebb Báthory család és annak közeli vérrokonsága. Thurzónak ugyanis volt egy fia, akinek a pályáját, házasságát az apa úgy készítette elő, hogy ez a törekvés abból is kiolvasható. Ezenkívül a magyar királyság hivatalos Erdély-politikája a befolyás lehetőségének megszerzésére törekedett. Ezért igyekezett Bocskai István fejedelem halála után — a fejedelemjelölt Báthory Gábor ellenében — egy Magyarországon is birtokos, tehát függő helyzetű főurat „beletámogatni” a fejedelmi székbe. A királyi hatalom — és a nádor — nem szívesen látta abban a hatalmas vagyona révén önálló és független Báthory Gábort. Mindezek mellett határozott politikai jelleget kölcsönöz ennek az ügynek az a tény, hogy az ügy legelső, nyomozáselrendelő lépésétől a legutolsó mozzanatig, három esztendőn keresztül Thurzónak minden Nádasdyné elleni intézkedése szorosan egybeesett a Báthory Gáborral folytatott tárgyalások vagy az ellene Thurzó részvételével szőtt merényletek eseményeivel. Hol megelőzve, hol követve azokat, rendszerint a tömeghangulatot propagandisztikusan manipuláló célzattal és összefüggési logikával. Nádasdyné letartóztatása pedig éppen olyan időben történt, amikor a nemesekkel szemben az elrettentés, Báthory Gáborral szemben pedig egy esetleges katonai felvonulás megakadályozása volt a legaktuálisabb. Azzal, hogy a magyarországi rokonságnak a felvonulási útvonalba eső birtokait s azok támogató erejét passzivitásra kényszerítették a velük rendelkező Nádasdyné lefogásával. A jelek tehát leginkább olyan politikai célzatra vagy/és indítékra utalnak, amelyet a nádor személyes indulatai és érdekei is tápláltak. Talán lesz módja s elég feltárulkozó adata a történelemkutatásnak, hogy pontosabban is kiderítse az arányokat. Mert ennek az ügynek a dokumentumai Thurzó indítékait nem, csak a joggal visszaélő koncepciós módszereit és Báthory Erzsébet ártatlanságát leplezték le. Báthory Erzsébetet 1610. december utolsó napjaiban tartóztatták le, majd per és ítélet nélkül csejtei várában tartották fogva. Itt halt meg 54 évesen, 1614. augusztus 14-én. SZÁDECZKY-KARDOSS IRMA