História 1997
1997 / 2. szám - FIGYELŐ - PÉTER KATALIN: Így fogantak...
vélben megjelölt hazatéréstől számítva tényleg kilenc hónapra, december 31-én született meg az a gyermek, akinek a várható születési idejét számítgatták. A fogantatás A viszontlátás örömében vagy felajzott hangulatban ugyanis bizonyosan sok gyermek fogant, de úgy tűnik, megszokottnak a rendszeres házaséletet lehet tekinteni. Zrínyi Kata például, aki tizenhét és huszonnégy éves kora között, 1565- től 1571-ig élt első férjével, Thurzó Ferenccel, először még az esküvő évében, attól kezdve pedig egyre rövidebb időközökben, huszonhárom, tizennyolc, tizenhét és tizenkét hónaponként lett várandós. Második férjével, Forgách Imrével harminc és harmincnyolc éves kora között élt együtt, 1577-től 1585-ig, és fogantatásainak ritmusa hasonló volt. Második esküvőjét követően is már az első évben áldott állapotba került, aztán huszonkilenc, huszonnégy, tizenkét, tizenhárom és tizennégy hónapos időközökben fogant élve megszületett gyermeket. Ezt az utóbbi megszorítást, miszerint élve született gyermekek fogantatásának adatairól van szó, azért kell hozzátenni, mert azokon a feljegyzéseken, amelyeket egyes családok a gyermekeikről vezettek, a vetélések nincsenek rajta, és a halva született gyermekekről is csak nagyon ritkán tájékoztatnak, így általában csak az élve születések alapján lehet a házaspárok házaséletének rendszerességére vagy rendszertelenségére utaló tényeket öszszeszedni. A ritka kivételek közé tartozik a Csákyak családi feljegyzése. Ez az országbíró, Csáky István egy halva született kislányát is feltünteti. Az ő három feleségénél tehát a vetéléssel végződötteken kívül valószínűleg minden terhesség ténye kiderül, bár az utolsó asszonynál, Barkóczi Máriánál, aki 1689-től, a férj ötvennégy éves korától volt Csáky felesége, már eléggé nehéz a sok bejegyzés miatt zavarossá váló adatok között eligazodni. Az első feleségnél, Lónyay Margitnál azonban világos, hogy 1654 és 1669 között először a lakodalom után egy hónappal lett várandós anya, majd tizenhét, tizenkilenc, tizenöt, tizenöt, huszonnyolc, tizenhét, huszonegy, huszonkettő és tizenöt hónaponként követték egymást a terhességei. Csáky második felesége, Melith Klára pedig először 1672 telén, az esküvő után három hónappal esett teherbe, majd tizenkét, tizenöt, tizenkét, kilenc, tizenkét és tizenegy hónapos időközökben jöttek a várandós állapotai. A férj, Csáky István első gyermeke fogantatása idején tizenkilenc éves volt, első felesége sem lehetett lényegesen fiatalabb, mert Lónyay Margit a Csákyval kötött házassága előtt már volt egyszer férjnél. Ugyanígy Melith Klárának is második férje volt Csáky, vagyis nyilván nem túl fiatalon fogant férjének harminchét és negyvenöt éves kora között mind gyorsuló ritmusban tíz gyermeket. A szülések ritmusa A rendszeres adatsorokkal dokumentált házaspároknál általában ez volt a helyzet: az esküvő után nagyon hamar, majd egymást követően szinte mindig két éven belül, csak rendkívül ritkán két éven valamivel túl jöttek az áldott állapotok. Az utóbbiaknál, az egymást huszonnyolc, huszonkilenc hónappal követő terhességeknél valószínűleg közbeeső vetélést, halva született gyermeket kell feltételezni, bár kifejezetten vetélésről tudósító adatok egyelőre nincsenek. Nem lehet ugyanis a kortársaknak a betegségekkel kapcsolatosan homályos szóhasználatából az esetleges vetélésre vonatkozó utalásokat kihámozni. Az viszont bizonyos, hogy a magzat halála nem feltétlenül okozta az anya halálát is, sőt még terméketlenség sem volt mindig a következménye. Bizonyos példái ennek Kun Ilona és Rhédey Júlia, Bethlen Miklós két felesége. Ők ketten együtt tizenhét élő gyermeket hoztak a világra, és egyikük sem vetélés vagy halott gyermek szülése miatt halt meg, férjük azonban kifejezetten leírta, hogy két felesége több gyermeket „vesztett el”. Ezek szerint a vetéléseiknek élve született gyermekek fogantatásai közé kellett esniük, és egyik sem volt végzetes az anyára. Vagyis minden összefüggés arra utal, hogy a kor előkelőinél szokásos vagy megszokott a rendszeres és — a fogantatások ritmusából következtethetően — általában védekezés nélküli házasélet volt. A terhességek bekövetkeztének gyakorisága nem függött sem a férjek, sem a feleségek életkorától. A rendszeres és általában védekezés nélküli házasélet szokásában a 16. század és a 17. század között nem kell változást feltételezni. Az esetek többségében, vagyis ott, ahol a fogantatások szabályos ritmusa kialakult, a nők biológiai teljesítőképessége szabályozta a gyermekáldás alakulását. A szabályozás legradikálisabb módja a halál volt; sok asszony halt meg még termékeny korában, esetleg éppen szülés közben vagy gyermekágyban, így történt az eddig név szerint említett aszszonyok közül Csáky István két feleségével és Zrínyi Katával. Thököly Istvánná Thurzó Kata azonban nyolc terhességet élt túl, majd még tizenöt éven át, harminckét éves korától negyvenhét éves koráig élt tovább a férjével, akit akkor özvegyen hagyott. És hasonló életútja még sok asszonynak volt, így Czobor Erzsébet például, Thurzó György felesége, kilenc szülés után huszonöt éves korától még tizenhárom esztendeig, vagyis harmincnyolc éves koráig élt a férjével, csak akkor maradt hosszú időre özvegyen. Vagy Thököly Éva, Esterházy Pál második felesége hét szülést élt túl, harminckét éves korában fogant utoljára, majd még huszonnégy évig élt újabb gyermek nélkül, a férje halála után három évig még özvegyen is. PÉTER KATALIN Esterházy Orsicska és Pál esküvői képe, 1652