História 1997
1997 / 5-6. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Korszakok játékai, játék a korszakokkal
Korszakok játékai, játék a korszakokkal „Teljesítsd a tervet!", „Gazdálkodj okosán!” „Capitaly", „Teljesítsd a tervet.", „Gazdálkodj okosan!” — három korszak játékai, amelyek különböző történelmi korokat tükröznek. Időrendben első a Capitaly, a két világháború közti (és napjaink) Magyarországának, a polgári társadalom, a tőkés, egyéni vállalkozásra épülő gazdaság játéka. Ennek mintájára születhetett (1950-ben) a Teljesítsd a tervet!, amely — már csak címéből, és a keletkezés dátumából is könnyen kikövetkeztethetően — a Rákosi-kort segít játszva megismerni, míg a ’60-as (sőt a ’70-es) évek népszerű társasa, a Gazdálkodj okosan! a kádári konszolidáció társadalmáról, értékszemléletéről ad képet. (A játék nyújtotta szórakozáson túl.) Célok és elvek A Capitaly játszói beruházni kívánó üzletemberek, akiknek célja minél több telket megvásárolva, azokra építve minél nagyobb haszonhoz jutni, hogy eleget tehessenek a maguk fizetési kötelességeinek, miközben a játszótársak, a konkurensek tönkremennek. A Capitalyt a játékosok egymás ellen játsszák, egyikük nyeresége szükségképpen veszteség a másik számára. A játék egyik lehetséges célja valamennyi befektetési lehetőség megszerzése, ezzel a többiek kibuktatása, leradírozása az üzleti életből vagy a tábláról. Az igazi, vérre menő játék során egymás után mondanak búcsút a küzdők. Vagyis a három közül a Capitaly az egyetlen olyan társas játék, ahol a játékosok nem együtt, egyszerre, hanem egymással, egymás ellen játszanak. A játék mostohagyermeke (bár itt inkább a gyermek tagadta meg szülejét) a Teljesítsd a tervet!. Ebben a játékban a résztvevők egy-egy szocialista államot képviselnek, akik igyekeznek teljesíteni a játék elején eltervezett beruházásaikat, és ezek arányában szorgalmasan gyűjtögetik a készítők által kitalált ún. életszín-A Kiscelli Múzeum Régi idők karácsonya című kiállításán a míves babaszekrények, játékvonatok és más tárgyak között üveg mögé zárva bújt meg egy nem is olyan régi társasjáték, a „ Teljesítsd a tervet!". Az első pillantásra felébredt gyanút igazolta az alaposabb szemrevételezés: íme a hiányzó láncszem, mégsem a „Capitaly"-ből született a „ Gazdálkodj okosan!", létezett ennek a társasnak közbülső, rákosista változata is, vonalpontokat. Ezekből kereken száz kell a győzelemhez, no és természetesen teljesíteni kell a beruházási tervet is. Ma ez tekinthető a legkevésbé ismertnek, úgy hozta a történelem, hogy csak nagyon rövid ideig lehetett forgalomban. Itt a játékosok egy-egy szocialista tervországot személyesítenek meg. A játék elején mindenki elkészíti a maga beruházási tervét, amit a játék során megkísérel teljesíteni, szorgalmasan egybegyűjtögetve az életszínvonalpontokat. A játékosok — mivel lehetetlen, hogy egy baráti ország a másik kárára próbáljon előnyhöz jutni — egymás mellett, néha egymást segítve törnek tervük teljesítésére, gazdaságuk és a szocializmus felvirágoztatására. Következésképpen a játékosok sem egymással (egymás ellen) játszanak, győzelmüket legföljebb a nyitány okos tervmunkájával tudják befolyásolni. Ellenfélre azonban mindegyik játékban szükség van — itt sem lehetett ez másként. Ellenfelekben, sőt ellenségekben pedig a kor igazán bővelkedett: a kulákok, szabatórák, imperialisták, sőt a hanyag dolgozók, a rontó hatalom képviselői, akik a terv teljesítéséért küzdőt igyekeznek elgáncsolni. Természetesen egyetlen becsületes, szocializmust építeni akaró úttörőt sem lehetett volna kényszeríteni ilyen megalázó szerepre, így a rontást mindenkire a sors hozza, ha szerencsétlen mezőre téved, vagy rossz kártyát húz. A Gazdálkodj okosan! célja okos gazdálkodással, takarékoskodással megszerezni és berendezni az áhított lakást, és némi takarékbetétet felhalmozni esetlegesen adódó gondok kivédésére, orvoslására. Itt sem egymás ellen játszanak a játékosok, a szocialista ember nem a másik rovására kíván érvényesülni. Párhuzamosan törnek céljuk elérésére, a győzelem felé, de itt már segítésről sincs szó. Az elődökhöz képest változott az ellenfél, ellenség is. Nem játszótárs, mint a Capitalyben, de a megállapodott, a békés egymás mellett élést hirdető világban már nem is a Tervjáték ördögi hatalmai, hanem a mindennapi igény, szükség, valamint a bennünk lévő hajlam a rosszra. A kiadással járó veszteséget az esetek egy részében indokolja a mindennapi tapasztalat, hiszen enni, ruházkodni kell, szükségszerű tehát, hogy valaki otthagy a Mézesmackóban 40, a Corvin Áruházban 300 Ft-ot. Az esetek egy másik részében a veszteség kellemes vagy kellemesnek vélt üzenettel kapcsolódik, hiszen mit számít az a 300 Ft egy siófoki nyaralásért, vagy a 40 Ft, ha ennek révén negyed évig olvashatja a párt központi lapját, a Népszabadságot. Igazi ellenséggel, ártó hatalommal csak akkor találkozik a játékos, ha szembekerül a benne magában lakozó rossz hajlammal, és kocsmában, mulatóban veri el azt a pénzt, amiből családját kellene lakáshoz juttatnia. Az italboltban tízszer annyit kell otthagynia, mintha vendéglőben vacsoráznának, a legsúlyosabb veszteséget jelentő mulató pedig 800 Ft-ot rabol el a családtól, ennyi pénzből már majdnem porszívót (1400 Ft) lehet venni. De a játék készítői arra is ügyeltek, hogy mégse legyen súlyos csapás egyegy ilyen kilengés, egyszer-egyszer lehet botlani, de ha valakin elhatalmasodik a szenvedély, és minden körben kocsmázik, mulatozik, és a tetejébe még dohányzik is (100 Ft), könnyen albérletben vagy munkásszálláson (a játszó képzeletére van bízva) találja magát a játék