História 1997

1997 / 5-6. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Korszakok játékai, játék a korszakokkal

Korszakok játékai, játék a korszakokkal „Teljesítsd a tervet!", „Gazdálkodj okosán!” „Capitaly", „Teljesítsd a tervet­.", „Gaz­dálkodj okosan!” — három korszak já­tékai, amelyek különböző történelmi ko­rokat tükröznek. Időrendben első a Capitaly, a két világháború közti (és napjaink) Magyarországának, a polgári társadalom, a tőkés, egyéni vállalkozás­ra épülő gazdaság játéka. Ennek mintá­jára születhetett (1950-ben) a Teljesítsd a tervet!, amely — már csak címéből, és a keletkezés dátumából is könnyen kikö­­vetkeztethetően — a Rákosi-kort segít játszva megismerni, míg a ’60-as (sőt a ’70-es) évek népszerű társasa, a Gazdál­kodj okosan! a kádári konszolidáció tár­sadalmáról, értékszemléletéről ad képet. (A játék nyújtotta szórakozáson túl.) Célok és elvek A Capitaly játszói beruházni kívánó üz­letemberek, akiknek célja minél több telket megvásárolva, azokra építve mi­nél nagyobb haszonhoz jutni, hogy ele­get tehessenek a maguk fizetési köteles­ségeinek, miközben a játszótársak, a konkurensek tönkremennek. A Capitalyt a játékosok egymás ellen játsszák, egyi­kük nyeresége szükségképpen veszteség a másik számára. A játék egyik lehetsé­ges célja valamennyi befektetési lehető­ség megszerzése, ezzel a többiek kibuk­tatása, leradírozása­­ az üzleti életből vagy a tábláról. Az igazi, vérre menő játék során egymás után mondanak búcsút a küzdők. Vagyis a három közül a Capitaly az egyetlen olyan társas játék, ahol a játé­kosok nem együtt, egyszerre, hanem egy­mással, egymás ellen játszanak. A játék mostohagyermeke (bár itt in­kább a gyermek tagadta meg szülejét) a Teljesítsd a tervet!. Ebben a játékban a résztvevők egy-egy szocialista államot képviselnek, akik igyekeznek teljesíteni a játék elején eltervezett beruházásaikat, és ezek arányában szorgalmasan gyűjtö­getik a készítők által kitalált ún. életszín-A Kiscelli Múzeum Régi idők karácsonya című ki­állításán a míves baba­szekrények, játékvonatok és más tárgyak között üveg mögé zárva bújt meg egy nem is olyan régi tár­sasjáték, a „ Teljesítsd a tervet!". Az első pillantás­ra felébredt gyanút igazol­ta az alaposabb szemrevé­telezés: íme a hiányzó láncszem, mégsem a „Capitaly"-ből született a „ Gazdálkodj okosan!", lé­tezett ennek a társasnak közbülső, rákosista válto­zata is, vonalpontokat. Ezekből kereken száz kell a győzelemhez, no és természetesen teljesíteni kell a beruházási tervet is. Ma ez tekinthető a legkevésbé is­mertnek, úgy hozta a történelem, hogy csak nagyon rövid ideig lehetett forga­lomban. Itt a játékosok egy-egy szocia­lista tervországot személyesítenek meg. A játék elején mindenki elkészíti a maga beruházási tervét, amit a játék során megkísérel teljesíteni, szorgalmasan egybegyűjtögetve az életszínvonalpon­tokat. A játékosok — mivel lehetetlen, hogy egy baráti ország a másik kárára próbáljon előnyhöz jutni — egymás mellett, néha egymást segítve törnek ter­vük teljesítésére, gazdaságuk és a szoci­alizmus felvirágoztatására. Következés­képpen a játékosok sem egymással (egy­más ellen) játszanak, győzelmüket leg­följebb a nyitány okos tervmunkájával tudják befolyásolni. Ellenfélre azonban mindegyik játék­ban szükség van — itt sem lehetett ez másként. Ellenfelekben, sőt ellenségek­ben pedig a kor igazán bővelkedett: a kulákok, szabat­órák, imperialisták, sőt a hanyag dolgozók, a rontó hatalom kép­viselői, akik a terv teljesítéséért küzdőt igyekeznek elgáncsolni. Természetesen egyetlen becsületes, szocializmust építe­ni akaró úttörőt sem lehetett volna kény­szeríteni ilyen megalázó szerepre, így a rontást mindenkire a sors hozza, ha sze­rencsétlen mezőre téved, vagy rossz kár­tyát húz. A Gazdálkodj okosan! célja okos gazdálkodással, takarékoskodással meg­szerezni és berendezni az áhított lakást, és némi takarékbetétet felhalmozni eset­legesen adódó gondok kivédésére, or­voslására. Itt sem egymás ellen játsza­nak a játékosok, a szocialista ember nem a másik rovására kíván érvényesülni. Párhuzamosan törnek céljuk elérésére, a győzelem felé, de itt már segítésről sincs szó. Az elődökhöz képest változott az ellenfél, ellenség is. Nem játszótárs, mint a Capitalyben, de a megállapodott, a békés egymás mellett élést hirdető vi­lágban már nem is a Tervjáték ördögi hatalmai, hanem a mindennapi igény, szükség, valamint a bennünk lévő haj­lam a rosszra. A kiadással járó veszte­séget az esetek egy részében indokolja a mindennapi tapasztalat, hiszen enni, ru­­házkodni kell, szükségszerű tehát, hogy valaki otthagy a Mézesmackóban 40, a Corvin Áruházban 300 Ft-ot. Az esetek egy másik részében a veszteség kelle­mes vagy kellemesnek vélt üzenettel kapcsolódik, hiszen mit számít az a 300 Ft egy siófoki nyaralásért, vagy a 40 Ft, ha ennek révén negyed évig olvashatja a párt központi lapját, a Népszabadságot. Igazi ellenséggel, ártó hatalommal csak akkor találkozik a játékos, ha szem­bekerül a benne magában lakozó rossz hajlammal, és kocsmában, mulatóban veri el azt a pénzt, amiből családját kel­lene lakáshoz juttatnia. Az italboltban tízszer annyit kell otthagynia, mintha vendéglőben vacsoráznának, a legsúlyo­sabb veszteséget jelentő mulató pedig 800 Ft-ot rabol el a családtól, ennyi pénzből már majdnem porszívót (1400 Ft) lehet venni. De a játék készítői arra is ügyeltek, hogy mégse legyen súlyos csapás egy­­egy ilyen kilengés, egyszer-egyszer le­het botlani, de ha valakin elhatalmaso­dik a szenvedély, és minden körben kocsmázik, mulatozik, és a tetejébe még dohányzik is (100 Ft), könnyen albérlet­ben vagy munkásszálláson (a játszó kép­zeletére van bízva) találja magát a játék

Next