História 1998

1998 / 7. szám - ÉLETUTAK - NIEDERHAUSER EMIL: Erzsébet királyné élete és halála

Erzsébet királyné élete és halála 1837-1898 P­ontosan száz éve, 1898. szeptem­ber 10-én, délután fél kettő után Genfben a kikötő felé igyekvő Erzsébet királynét egy vele szemberoha­nó fiatalember fellökte, aztán továbbfu­tott. Erzsébet udvarhölgyével együtt még elérte a 13 óra 40-kor induló hajót, de az indulás után rosszul lett, vissza kellett vinni a szállodába, és jóformán perceken belül meghalt. A fiatalember nem csak fellökte , egy vésővel átszúr­ta a szívét. A támadót Luigi Lucheninak hívták, olasz szabadkőműves és anar­chista volt, aki tanai értelmében meg akart gyilkolni valamilyen koronás főt. A korszakban már gyakoriak voltak a merényletek, ha nem is annyira, mint manapság. Erzsébet már fiatalabb korá­ban szembenézett a támadás lehetőségé­vel, amikor úgy kellett férje oldalán a hintóban ülnie, hogy a merénylő fegyve­re először őt érte. Akkor nem történt ilyesmi. Most, 61 évesen belehalt a királyné az értelmetlen merényletbe. A felháborodás Európa-szerte óriási volt, a gyász is. A magyarok körében különö­sen népszerű királynét ebben az ország­ban talán még jobban gyászolták, mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyéb országaiban. Volt rá okuk a magyarok­nak? Minden bizonnyal volt. A bajor her­cegkisasszony az 1860-as években nem jelentéktelen módon avatkozott be Ma­gyarország sorsába, előrelendítve az or­szágot. De nézzük sorra az eseményeket. Családi háttér A tragikusan elhunyt királynénak szüle­tésekor sok boldogságot és szerencsét jósoltak a hozzáértők. Hiszen karácsony ünnepén, december 25-én született, amely 1837-ben éppen vasárnap is volt. A bajor dinasztia, a Wittelsbachok mel­lékágából származott az atya, Miksa királyi herceg. Nem volt igazán királyi vér, úgy tűnt, szeretett lovagolni, azt is mondogatta, hogy műlovarként is meg­keresné a kenyerét. A bajor népdalokat is szerette, citeraszó mellett, meg a nőket. Házassága ezért nem is lehetett nagyon boldog, bár nyolc gyermek szü­letett belőle. Erzsébet a nagyobbak közé tartozott. Anyja, Ludovika sem rajon­gott különösebben az udvari szokáso­kért, nem is szeretett odajárni. Ezért nem a müncheni palotában, hanem az egyik bajor tó partján fekvő Possenhofen kas­télyában töltötték inkább az időt, szinte polgári körülmények között. Erzsébet életét ez a környezet is meghatározta. 1853. augusztus 16-án Ludovika két leányával, Helennel és Erzsébettel a tiroli Ischl-be indult, hogy találkozzék nővérével, Zsófiával, és annak fiával, aki Ferenc József néven ekkor már öt éve ült a Habsburg Birodalom trónján. Nem egyszerű rokoni látogatásról volt szó. A császár már betöltötte 23. évét, ideje császárné után nézni. A „válasz­ték” nem volt nagy, hiszen egy Habs­burg csak uralkodó dinasztia tagját vehette el, aki persze hozzá még katoli­kus is. Helent éppen azért vitték Ischl­­be, hogy Ferenc József benne láthassa meg eljövendő nejét. Hogy a kiszemel­tek elsőfokú unokatestvérek voltak, az ilyen magas körökben nem számított. Csakhogy közbeszólt a véletlen. A császárnak nem Helen, hanem a nem egészen 16 éves Erzsébet tetszett meg, olyannyira, hogy augusztus 19-én már meg is történt az eljegyzés. Erzsébetnek is tetszett az akkor valóban daliás vőle­gény, bár egyre azt emlegette, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha csak egy­szerű szabólegény volna. Az eljegyzett pár időnként kikocsizott a környékre, szigorú felügyelet alatt. Aztán hamaro­san ennek is vége szakadt: Ferenc Józse­fet az államügyek Bécsbe szólították, Erzsébetet a mama visszavitte Possen­­hofenbe. Meg kellett kezdeni a felkészü­lést az országanyai szerepre. Nem volt könnyű. Rendbe kellett hozni a fogait, ápolatlanok voltak (Bécs­­ben az udvarban is sokat emlegetik majd ezt). Anyanyelvén kívül csak angolul tudott, ami éppen Miksa herceg extrava­ganciáját mutatja, mert ekkoriban az angol még nem volt különösebben elő­kelő nyelv, üzletemberek érdeklődtek iránta, nem arisztokraták. Meg kellett tanulnia franciául, hiszen ebben a kor­ban ez a diplomácia nyelve, meg ola­szul, hiszen a császárnak Észak-Itáliá­­ban igen sok olasz alattvalója volt. Meg meg kellett ismerkednie a birodalom tör­ténetével is. A magyar fejlődéssel Mai­­láth János gróf ismertette meg, aki való­jában a republikánus erényekről tartott neki előadásokat. (Erzsébet még évtize­dek múlva is emlegeti, hogy lélekben voltaképpen köztársaságpárti.) Királyné — 17 évesen Az esküvőre 1854. április 24-én került sor. Az út nagy részét Bécsbe hajón tette meg, a vőlegény Linzig ölébe ment. Az egyházi szertartást a bécsi hercegérsek tartotta, aki hírhedt volt bőbeszédűségé­ről. Azután ebéd, udvari bál, reprezentá­ció. A kissé vadóc császárné az elsőpil- Emléklap a császári pár magyarországi látogatására, 1857

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék