História 1999
1999 / 7. szám - CSALÁD ÉS TÁRSADALOM - KUBINYI ANDRÁS: Törvénytelen gyermekek a magyar középkorban
király alkancellárjáról és személynökéről van szó. Budai, Ötvös utcai házának felét már korábban Anderkó budai polgárnak, feleségének, Borbálának és fiának, Jánosnak adta, majd halála előtt a másik felét is Borbálára és fiára hagyta, de csak szóbeli végrendeletben. Mivel a káptalan igényt tartott prépostja örökségére, perre került sor. A budai Nagyboldogasszony-templom plébánosa, a híres csillagász, Ilkus Márton a perben azt vallotta, hogy amikor Kárai betegen feküdt, javasolta neki, hogy hagyja írásban is a házat Borbálára. A prépost azt válaszolta, hogy Ilkus - mint legkedvesebb barátja - ismeri az összes titkát, és szó szerint így folytatta: „jól tudod, hogy Borbála asszonnyal barátilag éltem együtt”. Mint végrendeletének végrehajtójára rábízta Ilkusra, hogy intézze el szóbeli kívánságának teljesítését, írásba azonban nem foglalta - becsületére tekintettel -, még sok ezer forintért sem. A teljes ház birtokába az aszszonyt még halála előtt beiktattatta a budai tanáccsal. Az iktatást végző Kalmár Demeter budai esküdt azt vallotta, hogy bement a haldokló préposthoz, aki Borbála jelenlétében megköszönte azt, és szó szerint azt mondta: „íme, ez az asszony nagyon sok szolgálatot tett nekem.” A budai tanács meg is ítélte a ház felét az asszonynak, másik felét a fiának (közben meghalt a férj), az ítéletet a budai káptalan fellebbezése után a tárnokszék is megerősítette. Úgy vélem, ez nem igényel hosszas magyarázatot. A férjes asszony Borbála a prépost élettársa volt, és ebből a viszonyból egy fiú, az említett János született, írásba azonban Kárai nem óhajtotta foglalni, hiszen az sértette volna becsületét. Igaz, mindezt valószínűleg mindenki tudta a városban. Királyok, arisztokraták Teljesen valószínűtlen, hogy középkori királyaink közül csak négynek lett volna törvénytelen fia. Az első I. András király (1046-1060), akinek a krónikák szerint egy Marót falusi ágyasától György nevű fia született. A következő I. Károly (1308-1342). Az ő fattya, Kálmán herceg, győri püspök lett. Mátyás királynak (1458-1490) Edelpeck Borbála steini (Ausztria) polgárnőtől született fia, Corvin János, akit - miután kiderült, hogy Aragóniai Beatrix királynétól nem születhet gyermeke - eredménytelenül akart utódjává tenni. Végül II. Lajosnak (1516-1526) is volt egy - a jelek szerint elmebeteg - János nevű fia egy pozsonyi polgárnőtől. Erről csak azért tudunk, mert nagynénje férje, I. Ferdinánd életjáradékkal támogatta. Még ritkábban mutathatók ki fattyúk az arisztokráciánál, és ha mégis, véletlenül. Először Kőszegi Miklós győri püspökről (1308-1336), Kálmán herceg közvetlen elődjéről van szó. A kinevezést felmentéssel nyerte el mint nem házas állapotú férfi és nő házasságon kívül született fia. 1325-ben (!) fordult új felmentésért a pápához, ugyanis kiderült, hogy noha anyja valóban nem volt házas, apja, Kőszegi Henrik bán nős volt mással, amikor nemzette. Az alább következő arisztokrata példánk az egyetlen, amikor törvényesítésre került sor. Bélteki Drágfi János, aki országbíróként esett el a mohácsi csatában, és több törvényes fia is született, törvényesíttette Ferenc nevű fiát, neki adva a szilágycsehi uradalmat. Két magyar nyelvű végrendeletében (1524, 1525) is megerősítette ezen a „fattyúságból kiemelt” fia számára történt adományt. (Megjegyzem, hogy a törvényes fiakra nagyobb vagyon maradt.) Nemesi fattyak A közép- és kisnemesség törvénytelen gyermekeiről valamivel több adat maradt fenn. Például 1394-ben Velikamelléki János fiait törvényesítik. 1412- ben örökösödési ügyben kiderül, hogy Kisdobronyi János öt fia közül kettő volt törvényes, három törvénytelen. Ugyancsak örökösödési igény miatt derült ki 1416-ban a Verőce megyei Losonci Tamás négy, ágyasától született gyermeke ügye. Itt az az érdekes, hogy a megyei nemesek vallomása szerint az apa csak az előző évben vette feleségül akkor már nagykorú gyermekei anyját. E szerint csak kiskorú gyermekek esetében ismerték el az utólagos házassággal való törvényesítést. Az adatokból kiderül, hogy a valóságban létezett az élettársi kapcsolat is (több testvér születik belőle), az ügy akkor válik problematikussá, ha más örökösjelöltek is vannak, akik szellőztetve az esetet, ki akarják túrni a fatulyakat az örökségből. A legnehezebb a házasságon kívüli kapcsolatoknak a nyomára jutni, noha ez valószínűleg a gyakori esetek közé tartozik. Különösen, ha olyasmi történik, mint Kárai prépost esetében, azaz, ha az ágyast férjhez adták, vagy amennyiben egy férj elnézte - nyilván ellenszolgáltatás fejében - neje félrelépéseit. Talán ez is hozzájárult a külföldhöz képest oly kevés hazai adathoz. Ha azonban rejtélyes karriereket találunk, akkor olykor elég valószínűen következtethetünk nem törvényes apa-fiú kapcsolatokra. Ez természetesen ingoványos terület, konkrét adat híján nem állíthatunk biztosan ilyesmit. Az azonban nem zárható ki, hogy hasonló esetek ismeretében az egykori közvélemény ilyesmit tételezett fel, alaptalanul. „Törvénytelen” karrierek Feltehetően alaptalan a legismertebb példa, miszerint Hunyadi János Zsigmond király törvénytelen fia lett volna, amit egy évszázad múlva Heltai Gáspár írásba is foglalt. Az szól ellene, hogy Mátyás, aki saját törvénytelen fiát örökösévé akarta tenni, sohasem élt ezzel az aduval. Akár a cseh, akár később a német trón megszerzésére irányuló törekvéseinél használt volna a Luxemburgi-dinasztiából való származása. A Hunyadiak után a legnagyobb, szédületesen gyors karriert a Szapolyaiak futották be. A Pozsega megyei közepes birtokos Szapolyai László három fia közül a legidősebb, Imre deák nagyba Corvin János képmása