História 1999

1999 / 7. szám - CSALÁD ÉS TÁRSADALOM - KUBINYI ANDRÁS: Törvénytelen gyermekek a magyar középkorban

király alkancellárjáról és személynöké­­ről van szó. Budai, Ötvös utcai házának felét már korábban Anderkó budai pol­gárnak, feleségének, Borbálának és fiá­nak, Jánosnak adta, majd halála előtt a másik felét is Borbálára és fiára hagyta, de csak szóbeli végrendeletben. Mivel a káptalan igényt tartott prépostja öröksé­gére, perre került sor. A budai Nagybol­­dogasszony-templom plébánosa, a híres csillagász, Ilkus Márton a perben azt vallotta, hogy amikor Kárai betegen feküdt, javasolta neki, hogy hagyja írás­ban is a házat Borbálára. A prépost azt válaszolta, hogy Ilkus - mint legkedve­sebb barátja - ismeri az összes titkát, és szó szerint így folytatta: „jól tudod, hogy Borbála asszonnyal barátilag éltem együtt”. Mint végrendeletének végrehaj­tójára rábízta Ilkusra, hogy intézze el szóbeli kívánságának teljesítését, írásba azonban nem foglalta - becsü­letére tekintettel -, még sok ezer forin­tért sem. A teljes ház birtokába az asz­­szonyt még halála előtt beiktattatta a budai tanáccsal. Az iktatást végző Kal­már Demeter budai esküdt azt vallotta, hogy bement a haldokló préposthoz, aki Borbála jelenlétében megköszönte azt, és szó szerint azt mondta: „íme, ez az asszony nagyon sok szolgálatot tett nekem.” A budai tanács meg is ítélte a ház felét az asszonynak, másik felét a fiának (közben meghalt a férj), az ítéle­tet a budai káptalan fellebbezése után a tárnokszék is megerősítette. Úgy vélem, ez nem igényel hosszas magyarázatot. A férjes asszony Borbála a prépost élettársa volt, és ebből a viszonyból egy fiú, az említett János született, írásba azonban Kárai nem óhajtotta foglalni, hiszen az sértette volna becsületét. Igaz, mindezt valószí­nűleg mindenki tudta a városban. Királyok, arisztokraták Teljesen valószínűtlen, hogy középkori királyaink közül csak négynek lett volna törvénytelen fia. Az első I. András király (1046-1060), akinek a krónikák szerint egy Marót falusi ágyasától György nevű fia született. A következő I. Károly (1308-1342). Az ő fattya, Kálmán her­ceg, győri püspök lett. Mátyás királynak (1458-1490) Edelpeck Borbála steini (Ausztria) polgárnőtől született fia, Cor­vin János, akit - miután kiderült, hogy Aragóniai Beatrix királynétól nem szü­lethet gyermeke - eredménytelenül akart utódjává tenni. Végül II. Lajosnak (1516-1526) is volt egy - a jelek szerint elmebeteg - János nevű fia egy pozsonyi polgárnőtől. Erről csak azért tudunk, mert nagynénje férje, I. Ferdinánd élet­járadékkal támogatta. Még ritkábban mutathatók ki fattyúk az arisztokráciánál, és ha mégis, véletle­nül. Először Kőszegi Miklós győri püs­pökről (1308-1336), Kálmán herceg közvetlen elődjéről van szó. A kineve­zést felmentéssel nyerte el mint nem házas állapotú férfi és nő házasságon kívül született fia. 1325-ben (!) fordult új felmentésért a pápához, ugyanis kide­rült, hogy noha anyja valóban nem volt házas, apja, Kőszegi Henrik bán nős volt mással, amikor nemzette. Az alább következő arisztokrata pél­dánk az egyetlen, amikor törvényesítés­­re került sor. Bélteki Drágfi János, aki országbíróként esett el a mohácsi csatá­ban, és több törvényes fia is született, törvényesíttette Ferenc nevű fiát, neki adva a szilágycsehi uradalmat. Két magyar nyelvű végrendeletében (1524, 1525) is megerősítette ezen a „fattyú­­ságból kiemelt” fia számára történt ado­mányt. (Megjegyzem, hogy a törvényes fiakra nagyobb vagyon maradt.) Nemesi fattyak A közép- és kisnemesség törvénytelen gyermekeiről valamivel több adat maradt fenn. Például 1394-ben Velika­melléki János fiait törvényesítik. 1412- ben örökösödési ügyben kiderül, hogy Kisdobronyi János öt fia közül kettő volt törvényes, három törvénytelen. Ugyan­csak örökösödési igény miatt derült ki 1416-ban a Verőce megyei Losonci Tamás négy, ágyasától született gyerme­ke ügye. Itt az az érdekes, hogy a megyei nemesek vallomása szerint az apa csak az előző évben vette feleségül akkor már nagykorú gyermekei anyját. E szerint csak kiskorú gyermekek esetében ismer­ték el az utólagos házassággal való tör­­vényesítést. Az adatokból kiderül, hogy a valóságban létezett az élettársi kapcso­lat is (több testvér születik belőle), az ügy akkor válik problematikussá, ha más örökösjelöltek is vannak, akik szel­lőztetve az esetet, ki akarják túrni a fatu­­lyakat az örökségből. A legnehezebb a házasságon kívüli kapcsolatoknak a nyomára jutni, noha ez valószínűleg a gyakori esetek közé tar­tozik. Különösen, ha olyasmi történik, mint Kárai prépost esetében, azaz, ha az ágyast férjhez adták, vagy amennyiben egy férj elnézte - nyilván ellenszolgál­tatás fejében - neje félrelépéseit. Talán ez is hozzájárult a külföldhöz képest oly kevés hazai adathoz. Ha azonban rejté­lyes karriereket találunk, akkor olykor elég valószínűen következtethetünk nem törvényes apa-fiú kapcsolatokra. Ez ter­mészetesen ingoványos terület, konkrét adat híján nem állíthatunk biztosan ilyesmit. Az azonban nem zárható ki, hogy hasonló esetek ismeretében az egy­kori közvélemény ilyesmit tételezett fel, alaptalanul. „Törvénytelen” karrierek Feltehetően alaptalan a legismertebb példa, miszerint Hunyadi János Zsig­­mond király törvénytelen fia lett volna, amit egy évszázad múlva Heltai Gáspár írásba is foglalt. Az szól ellene, hogy Mátyás, aki saját törvénytelen fiát örö­kösévé akarta tenni, sohasem élt ezzel az aduval. Akár a cseh, akár később a német trón megszerzésére irányuló törekvéseinél használt volna a Luxem­burgi-dinasztiából való származása. A Hunyadiak után a legnagyobb, szé­dületesen gyors karriert a Szapolyaiak futották be. A Pozsega megyei közepes birtokos Szapolyai László három fia közül a legidősebb, Imre deák nagyba­ Corvin János képmása

Next