História 1999
1999 / 1. szám - FIGYELŐ - BENKŐ LORÁND: Mióta lehetnek Fehérvár helyneveink?
ől kiderült az egyik polgár, Paja feleségét, és csak két juh és fél kilogramm ólom fejében engedte szabadon az aszszonyt. Az előbb említett két ügy arra utal, hogy az önkényeskedésekből a polgármester környezete is kivette a részét, így maga a hatalom került olyan színezetbe, hogy egészében korrupt és népellenes. Úgy látszik, ennek politikai veszélyei a kormányzat figyelmét is felkeltették, így kerülhetett sor a polgármester elleni perre. A per hangulatát jól érzékeltetheti az a szöveg, amelyben a polgármesterre bosszús Zilipuilla azt vallotta, hogy egyik éjszaka átmentek egy Pizátu nevű leány házába, akinek anyját Humerellinek hívták. A leányt magukkal vitték Kussiharpe otthonába, és arra kényszerítették, hogy ,,együtt háljon” a polgármesterrel. Kussiharpe e vádat hallva így kiáltott fel: ,,Nem! Határozottan nem! Egyetlen szó sem igaz az egészből! Nem háltam vele!” Az egyik tanú, Palteja az üggyel kapcsolatban azt vallotta, hogy ő Humerellit, az anyát hívta és kísérte át Tilunaja asszonyság házába, Kussiharpe ott hált Humerellivel. A polgármester kikérte magának a vádat, és megesküdött (,,pusztuljak el!” — felkiáltással), hogy éppen az ellene valló Palteja feküdt össze Humerellivel, nem pedig ő. A peranyagot olvasva egyértelműen kiderül, hogy Nuzi polgárai frontális támadást indítottak a korrupt, a város békéjét állandó zaklatásokkal felkavaró, a durva erőszaktól sem visszariadó, idegen származású polgármester ellen, aki még a király földi javait sem kímélve gyötörte a gondjaira bízott lakosságot. Minden egyes ügyiraton átsüt a városlakók gyűlölete és megvetése a korrupt hatalommal szemben. Elképzelhető, hogy a királyi intézkedés, amely peres útra terelte a Kussiharpe elleni eljárást, talán egy forradalmi megmozdulást terelt békésebb mederbe. Az úgynevezett Kussiharpe-dossziéból csak egyetlen dolog hiányzik, az ítélet. Azonban — ismerve a kor erkölcsi felfogását — nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a végső ítélet a halál volt. GAÁL ERNŐ Egy kis névromantika a magyar történelemben a Fehérvár nevezetű helynevek kiemelkedő szerepet játszottak; elegendő itt utalni olyan ismert példákra, mint a Nándorfehérvár, Gyulafehérvár, Székesfehérvár nevek, illetőleg a hozzájuk fűződő történelmi vonatkozások. Ezeknek a korai Árpád-korban már ismert, használt elnevezéseknek a közszói elemei különösebb magyarázatot nem igényelnek, a bennük szereplő színnevek a szóban forgó erődítmények fehér színére utalnak, amely általában a mészkőből, illetőleg a mésszel építkezés velejárója, vö. a vulkanikus kőzetből vagy égetett téglából épített erődítmények szintén gyakori Vörösvár elnevezéseivel. Ez a névtípus persze nem magyar különlegesség, számos nyelvben bőven van rá példa: a német Weißenburg, Rotenburg, az olasz Castelbianco, Castelrosso, a portugál Castelo Branco, a francia Chateauroux stb. Az egyes nyelvekben egymástól függetlenül is keletkezhettek azonos szemlélet alapján, meg fordításként is átkerülhettek egyikből a másikba, sőt a névadás alapja egymást erősítve már mindkettő is lehetett. A következőkben arra a körülményre igyekszem néhány esettel kapcsolatban rámutatni, hogy ennek az elnevezéstípusnak nyelvünkben igen régi — honfoglalás előtti — előzményei lehettek, mindkét elnevezési mód viszonylatában. Nyelvi örökség Maradva a típus talán leggyakoribb fehér jelzőjénél, a fehér vár minősítő jelzős szerkezet keletkezésének, legalábbis a kései ősmagyarban nem volt elvi akadálya. A fehér melléknév alap* Részleg a szerző ״ Név és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról” című, az Akadémiai Kiadónál megjelent kötetéből. (A szerk.) A nyelvfejlődés egyik legnagyobb titka a helységelnevezések gyakorlata. Miért és hogyan kapták a honfoglalás után az itteni, részben már élő, részben életre kelt várak, városok neveiket? Kik nevezték el ezen helységeket? Történeti, földrajzi, nyelvfejlődési ismereteket és szinte detektívszerű kutatói logikát kíván egy-egy középkor magyar helységnév eredetének felfejtése. Benkő Loránd nemrég megjelent könyve több ilyen természetű nyomozás eredményét tartalmazza. A szőkébb szakközönségnek készült tanulmányok közül rövidített formában mutatjuk be az egyiket. Ebben a szerző azt kutatja, hogy vajon a magyarországi ״ Fehérvár" elnevezés mennyire vezethető vissza azokra a hasonló elnevezésű helységekre, amelyekkel a magyarok találkoztak a honfoglalás előtti vándorlásaik során, szava ugyanis feltehetően ősi örökségként, a finnugor kor óta él nyelvünkben, s képzésének archaikus volta is nyilvánvalóan ősmagyar keletkezésre, utal, vár szavunk meg biztosan honfoglalás előtti iráni jövevényszó, e szócsoport ún. középiráni rétegéből, így hát eleink — a későbbi konkrét példák tanúsága szerint is — alkalmasint ezeknek az elemeknek Mióta lehetnek Fehérvár helyneveink? 5