História 2000

2000 / 1. szám - AZ ÁLLAMALAPÍTÁS KORA - KRISTÓ GYULA: Az első magyar királynék

Házassági politika All. századi magyar királynék már az új, keresztény életeszmény hordozói és megvalósítói voltak. A dolog természe­téből adódóan minden magyar király fe­lesége idegen országból jött. Ezt az elvet már többnyire a pogány magyar fejedel­mek is érvényesítették. Taksony felesé­ge „kun” (mindenképpen keleti, kazár, volgai bolgár vagy besenyő) nő volt. Gé­za is egy tőle ténylegesen független (te­hát ilyen értelemben idegen) fejedelem, a Kárpát-medence keleti felében hatal­mat gyakorló Gyula leányát, Saroltot vette nőül. Ennek az elvnek az volt az alapja, hogy a fejedelem, illetve a király nem keveredhetett alattvalóival, csak magához illő párt választhatott, ilyent pedig kizárólag külországban találha­tott. Ennek révén az uralkodó házassága egyszersmind a mindenkori aktuális poli­tika része lett. Taksony keleti orientáció­ját nyomatékosította keletről hozott fe­lesége. Géza törekvését, hogy a formá­lissá vált nagyfejedelmi hatalmat a Kár­pát-medence mind nagyobb részén ér­vényesítse, juttatta kifejezésre Sarolttal kötött frigye. Még hangsúlyosabb ez a királyság korában. Az uralmában erő­teljesen a németekre támaszkodó Péter­nek bajor hercegnő volt a felesége. And­rás és Béla száműzetésük színhelyéről, Orosz-, illetve Lengyelországból hozták nejüket. Salamon jutott a 11. századi magyar királyok közül a legrangosabb feleséghez, a német-római császár leá­nyát kapta nőül, ami összefügg az 1050-es években folyt német-magyar háborúk lezárásával. I. Géza második felesége onnan való, ahonnan koronáját kapta, Bizáncból, s a két mozzanat, a bi­zánci koronaküldés és a bizánci házas­ság ugyanazt a célt szolgálta. A bizán­ci-magyar kapcsolatok szorosra fonásá­nak záloga volt mindkettő, amelyből ki­kandikált a Magyarországot bizánci hű­béressé tenni akaró diszkrét szándék. Ugyancsak politikai szövetség motiválta László második házasságát, aki a né­met-római császárral szemben állva a német ellenkirály leányát vette fele­ségül. A dinasztia fennmaradásának szolgálatában A királynék all. századi Magyarorszá­gon - István feleségét, Gizellát és Sala­mon feleségét, Juditot leszámítva - nem játszottak számottevő politikai szerepet. Ez is tükröződhet abban, hogy többük­nek sem a nevét, sem a származását nem ismerjük. Nincs semmi hiteles informá­ciónk Péter és László első feleségéről, továbbá a nevén kívül semmit nem tu­dunk I. Géza állítólagos első nejéről. A királynék az udvari élet intim szférájába szorultak vissza, fő feladatuk kétségtele­nül a dinasztia fennmaradásának bizto­sítása, gyermekek (főleg fiúk) szülése és felnevelése volt. A nagyobbik István-le­­genda kendőzetlen őszinteséggel írta meg: István azért vett feleséget, hogy „megossza az uralkodást, és főleg ne maradjon utód nélkül”. A királynék többsége feladatának maradéktalanul eleget tett. Gizella legalább két fiút (Ot­tó és Imre nevűeket), továbbá számos leányt hozott a világra. Aba Sámuelnek (aki még jóval trónra lépte előtt István király húgát vette feleségül, szintén poli­tikai célzatú házasság eredményekép­pen) ugyancsak több, név szerint isme­retlen fia volt. Andrást két fiúval (Sala­monnal és Dáviddal), valamint egy le­ánnyal ajándékozta meg orosz felesége. Bélától lengyel nejének hét gyermeke, három fiú (Géza, László, Lampert) és négy leány született. Géza és első felesé­ge házasságát szintén bőséges gyermek­­áldás kísérte, a legalább hat gyermek között volt Kálmán és Álmos. Ugyanak­kor László, bár két felesége volt, csak egy-egy leányt nemzett. Gyermektelen maradt viszont Péter két és Salamon egy házassága. A gyermektelenséget a kö­zépkori felfogás Isten büntetésének te­kintette. A magyar krónika szerint Sala­monnak és testvérének, Dávidnak isteni rendelés miatt nem születtek gyerme­kei, mert apjuk, András hatalomvágyból megengedte, hogy a pogányok megöljék Gellért püspököt és sok keresztényt. A dinasztia életében a fiúk fontossá­gát a két, utóbb szentté avatott király, István és László trónutódlása mutatja. Bár Istvánnak két fia is volt, de azok még életében meghaltak, így István a keresztény alkalmassági elv alapján arra kényszerült, hogy nőági örökösödést ve­zessen be. Nem ez idézte elő a halála utáni válságos évtizedeket, de bizonyos mértékig ebben e körülménynek is sze­repe volt. László sem hagyott hátra ma­ga után fiú utódokat, s ez hozzájárult az I. Géza fiai, Kálmán és Álmos közti test­vérharcokhoz. A gyermekáldás szűkös­sége, a korai elhalálozások idézték elő, hogy az I. István utáni magyar királyok nem István, hanem az általa megvakt­ Gizella királyné arcképe a koronázási palástról István és Gizella eljegyzése, 17. századi festmény 11

Next