História 2000
2000 / 5-6. sz - NŐK A TÖRTÉNELEMBEN - BALOGH MARGIT: A "keresztény" feminizmus
gű cikkek sorozatát publikálta a nők érdekképviseletéről és választójogáról. Emlékezetes a Magyar Nő 1918. november 23-i vezércikke, amelyben a királyi párt búcsúztatta. Üdvözölte a Nemzeti Tanácsnak az általános és titkos választójogról hozott döntését, mert az a nőket is választójoghoz juttatta. Ország-világ előtt vállalta és népszerűsítette a keresztény feminizmust, mellyel elhatárolódott a radikális liberális feminizmustól, de elhatárolódott a konzervatív, a nőket csupán családanya-szerepben elfogadó nézetektől is. A Slachta által képviselt feminizmus családközpontú volt, de a családi kötelességek mellett jogokról is szólt. Tanulhassanak a nők is! - követelte, de míg a radikálisok minden kenyérkereső pálya megnyitása mellett voltak, addig Slachta a női mivoltnak megfelelő pályák megnyitását követelte. A radikálisok altruizmust, a keresztény feministák krisztianizmust akartak. Mindez ma már avíttnak tűnhet, de akkor, a századforduló után néhány esztendővel egyáltalán nem volt az! Slachta a társadalom legnagyobb feszítő erejének a szociális problémákat tartotta. Osztotta Farkas Edith véleményét: nem néhány jóakaratú úrhölgy jótékonykodásával lehet a szociális kérdésekhez nyúlni, hanem a szervezett szociálpolitika keretei közé kell állítani a szociális gondozást. „...nemcsak a nyomor és szenvedés enyhítésére kell gondolnunk [...], hanem a szegénység, nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk.” A társadalom egészében jelen kell lenni, ott, ahol a bajok születnek a megelőző és „megszentelő szeretettel”. Társadalmi környezettanulmányokat készített, tüntetéseket szervezett, napilapokban cikkezett. Modern, a mai értelemben is korszerű, adott esetben „rámenős” stílusban küzdött. Prohászka püspök épp a szokatlan módszerei miatt vélekedett így: „Szeretem ezt a finom, gyengéd, zseniális leányt, igazi finom lélek, csak nagyon radikális és az alacsonyabb néposztályok életmódját és szokásait könnyen fölveszi, pl. roppant igénytelen, mindennel beéri, földön is elalszik stb.” Slachtát a közjó iránti hatalmas vágy motiválta leginkább arra, hogy közéleti-társadalmi szereplést vállaljon. 1918-tól a Keresztényszociális Néppárt tagja. 1918. október 28-tól a párt „női tagozata”, az általa szervezett Keresztény Női Tábor élén állt és a nőket kívánta megszervezni keresztény, nemzeti, legitimista és szociális alapon az országos és helyi szintű politikai tevékenységre. Az első női képviselő ilyen közéleti múlttal nem meglepő, hogy 1920. február 26-án a kormányra került Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) a főváros I. kerületében tartandó pótválasztáson a párt hivatalos képviselőjelöltjeként indította. A március 25-én tartott voksoláson Slachta Margit 5471 érvényes szavazatot szerzett, fölényesen maga mögé utasítva férfi vetélytársait: a korábban népegészségügyi miniszter (1919. VIII-IX.), Csilléry András 3642 szavazatot kapott, míg a két másik jelölt az ezret sem érte el. Slachta Margit személyében Magyarország első női képviselőit foglalhatta el a „honanyai széket” a nemzetgyűlésben. Parlamenti szűzbeszédét 1920. április 23-án tartotta. A Népszava másnapi tudósítása szerint „A szocialista nőktől tanult igazságokkal tarkított beszédét a férfi képviselők derülten, tréfálkozva, fölényeskedve fogadták”. Beszélt a gyermekhalandóságról, az anyavédelemről. Javasolta, hogy módosítsák a munkásnőkre vonatkozó törvényeket, alkalmazzanak női iparfelügyelőket, biztosítsák az anyaság védelmét, s adjanak az ipari munkásságnak évente kétheti szabadságot. Kérte a szoptatás rovására elterjedt dajkaság eltörlését (pontosabban korlátozását), így szorítván rá a tehetősebb hölgyeket is gyermekük anyatejes táplálására. Sürgette az erkölcsrendészet revízióját s az iskolák reformját. Tévedtek, akik azt hitték, szavát is alig lehet hallani majd a nemzetgyűlésben. Az 1920. március 25-étől 1922. február 16-áig tartó képviselői ideje alatt összesen 28 beszédet tartott, melyekben 67 nagyobb témakört fejtett ki. Felszólalásaiban központi téma a nőkérdés, a nők helyzete, a szociális helyzet, az általános választójog. Képviselőtársai csakhamar észrevették, hogy Slachta nővéren nem lehet gúnyosan vagy fölényesen mosolyogni. Beszédeiből, indítványaiból, állásfoglalásaiból egy művelt, mélyen szociálisan érző nő alakja rajzolódott ki. Az 1920-22-es nemzetgyűlés alkotta meg a hírhedtté vált „bottörvényt” (1920. évi XXVI. tc. a vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről), amit később Slachta Margit nevéhez kötöttek. A nemzetgyűlés néhány hónap eltéréssel két törvényt tárgyalt, s ebből a második - melynek Slachta sem a tárgyalásán, sem a szavazásán nem vett részt (szabadságon volt) - az említett bottörvény, amely e büntetésnemet az eszközül szolgáló mogyorófabot méretét leíró részletességig szabályozza. A csúsztatásra az adott lehetőséget, hogy az elsőként tárgyalt, az árdrágító visszaélésekről szóló 1920:XV. tc. is tartalmazza egy mondatban a botbüntetés ideiglenes lehetőségét, s maga Slachta is kemény szavakkal érvelt mellette abból a meggyőződésből, hogy a szegény családokat védi. Slachta Margit javasolta a botbüntetés kiterjesztését a nőkre is, különben „arra a meglepő eredményre fogunk jutni, hogy az összes láncolásokat és árdrágításokat nem a férfi, hanem a nő csinálja”. A női egyenjogúságot nemcsak az előnyöknél, a hátrányoknál is érvényesíteni kell! Hitte, hogy akkor igazságos, ha nem tesz kivételt. Egy furcsa, végeredményben elhibázott és téves közelítés volt ez az egyenjogúsításhoz. Az árdrágítókkal szembeni botbüntetést a baloldali lapok sem kifogásolták, az csupán akkor került elítélőleg a címoldalakra, amikor úgy vélték, hogy az 1920:XXVI. törvénycikk éle a baloldali szervezkedés ellen irányul. Az áthallást felerősíthette, hogy e törvényjavaslatát ugyanakkor kezdte tárgyalni a nemzetgyűlés, amikor Tomcsányi Vilmos Pál Slachta Margit a parlamentben 57