História 2000

2000 / 2. szám - NŐK A TÖRTÉNELEMBEN - SIPOS PÉTER: A kormányzó hitvese

ifjabb Miklós pedig lovasbaleset követ­keztében beszédhibássá vált. A Horthy család életútja a vidékies Póla után két birodalmi fővárosban foly­tatódott. 1908-1909-ben Horthy a kons­tantinápolyi kikötőben horgonyzó oszt­rák-magyar ún. állomáshajó, a Taurus cirkáló parancsnoka lett. A Boszporus partján béreltek villát, és élénk, fogadá­sokkal, táncestélyekkel, kerti ünnepsé­gekkel, sportversenyekkel tarkított, ese­ménydús társadalmi életet éltek. A fess, szórakoztatóan anekdotázó, kifogásta­lan modorú, kitűnően lovagló és tenisze­ző tengerésztisztet, dekoratív, mosoly­gós és remekül táncoló feleségével nép­szerű és minden eseményre meghívan­dó házaspárként tartották számon a nemzetközi diplomáciai közösségben. Majd öt esztendőre Bécs követke­zett. Horthy 1909 novemberétől 1914 jú­niusáig Ferenc József egyik szárnysegéd­jeként az udvarban teljesített szolgála­tot. Horthyék a császárvárosban szoktak rá a rendszeres színház-, opera- és hang­verseny-látogatásra, gyakorta megfor­dultak a múzeumokban is. Az itt töltött éveket az is emlékezetessé tette, misze­rint „tengerésztiszt számára egészen ki­vételes az olyan állapot, hogy ilyen huza­mosan és ennyire kellemes körülmé­nyek között élvezhesse családi életét. Négy gyermekünk mellett nevelőnőt tar­tottunk, s a magyar tanterv szerint az Augusztíneum kiváló papjai tanították őket” - emlékezett vissza Horthy a bécsi fél évtizedre. Ezt élete „legszebb, leg­gondatlanabb időszakáénak nevezte, s minden bizonnyal ugyanígy vélekedett felesége is. A háború A háborús éveket Horthyné a gyermekei­vel ismét Pólában élte át. Férjét, akit mind fontosabb hadi beosztásokba vezé­nyeltek, csak ritkán láthatta. Különösen azután, hogy Horthy Miklós sorhajóka­pitányt, a Novara cirkáló parancsnokát hajójával a Cattarói-öbölbe rendelték, hogy az ottani bázisról fusson ki harci vállalkozásokra a Dél-Adrián. 1917. má­jus közepén Horthyné végre Cattaróba utazhatott látogatóba. Ide éppen egy nappal azelőtt érkezett, hogy Horthy egy cirkálóraj élén veszélyes akcióra in­dult az Otrantói-szorost elrekesztő an­tantzár ellen. A Novara parancsnoka a győzelmes ütközetben súlyosan megse­besült. Aggódó felesége már a kórházha­jón várt rá. „A viszontlátás örömében fájdalmaim csekélyebbnek tűntek, és boldog voltam, hogy mindjárt a legjobb, legügyesebb és legszeretetteljesebb ápo­lónő kezébe kerültem” - örökítette meg Horthy a nehéz órák legmaradandóbb élményét. A gyógykezelés és lábadozás hosszú hónapjait Horthyné és gondo­zottja Badenben, Bécsben és Kendere­sen töltötte. A gyógyulás után Horthy visszatért Pólába, neje a gyermekeivel otthon ma­radt, hiszen 1917-1918 fordulóján már érzékelhető volt, bizony igencsak fel­­bolydult, zűrzavaros idők következnek. Horthyné csak a férje híradásaiból, visszatérő ismerősök elbeszéléseiből, esetleg a sajtóból értesült a távoli Adri­án zajló fejleményekről, így Horthy Mik­lós flotta-főparancsnoki és ellentenger­­nagyi kinevezéséről 1918 tavaszán. Majd bekövetkezett az összeomlás, ami­vel együtt járt a hajóhad átadása a dél­szláv Nemzeti Tanács képviselőinek 1918. október 31-én. Horthy még a kiha­józás előtt, ugyanezen a napon megkap­ta IV. Károlytól az altengernagyi rendfo­kozatot. November elsején végleg elhagyta Pólát. A feleségével Bécsben találko­zott, innen együtt utaztak Budapestre, s tovább Kenderesre. Obsitos admirális Horthy, miként minden magasabb rend­fokozatú tiszt, nyugállományba került. Úgy tűnt, hogy élettere a családi gazda­ság lesz. Feltehető, hogy feleségének ez nem is lett volna ellenére. Amennyiben sorsuk így alakul, s Horthy Miklós mint nyugalmazott altengernagy és földbirto­kos éli tovább az életét nejével az olda­lán az alföldi községben, akkor megis­merkedésük és házasságuk históriája semmiféle történeti jelentőséggel nem bír, teljességgel érdektelen az utókor számára. Hiszen megannyi hasonló fá­­tum akadt a Monarchia romjai alatt. Az eddig elmondottakat azonban éppen az teszi érdekessé és megörökítendővé, ami ezután történt Horthy Miklóssal, és az ő további pályafutásától elválasztha­tatlanul, Horthy Miklósnéval. Horthy Miklóst 1919. június elején Szegedre hívta gróf Károlyi Gyula, az el­lenforradalmi kormány miniszterelnöke a hadügyminiszteri tisztség betöltésére. A Purgly családba benősült, immár obsi­tos admirális az üzenetre, némi habozás után elindult, és üggyel-bajjal eljutott Szegedre. Útja innen Siófokra vezetett 1919 augusztusában, novemberben pe­dig Budapestre. Mígnem 1920. március 1-jén a nemzetgyűlés ideiglenes államfő­ként megválasztotta az ország kormány­zójának. Neki a „Főméltóságú Úr”, fele­ségének a „Főméltóságú Asszony” cím dukált. Sipőcz Jenő főpolgármester, Horthyné, Sipőczné Farkas Edit a Szociális Misszió-társulat elnöknője, a missziótársulat gyűjtőnapján az Apponyi téri sátornál, 1935. június

Next