História 2001
2001 / 7. szám - JELENIDŐBEN - NIEDERHAUSER EMIL: A Romanov utódlás : Az utolsó orosz dinasztia sorsa
egy Saint-Malo közelében lévő faluból bejelentette, hogy vállalja a trón őrzését, 1924-ben pedig felvette az orosz császári címet. A húszas évek során a jogigény szempontjából megerősödött Kirill helyzete. 1928-ban Koppenhágában ugyanis meghalt Marija Fjodorovna özvegy császárné, III. Sándor özvegye (eredetileg Dagmar dán hercegnő), II. Miklós édesanyja, akinek a véleményével számolni kellett. 1929-ben pedig meghalt Miklós nagyherceg is, aki I. Miklós unokája volt. Vele eltűnt az a családtag, aki a rátermettség okán konkurense lehetett volna Kirillnek. A császári cím felvétele olykor bonyodalmakat okozott. 1934-ben Kirill az angol királyi család egyik családi ünnepén mint rokon és mint orosz császár jelent meg - de ugyanakkor részt vett az ünnepségen Majszkij is, a londoni szovjet nagykövet. 1938-ban Kirill Párizsban meghalt, gangrénában. Coburgban temették el, hiszen felesége az itteni családhoz is tartozott. Vlagyimir nagyherceg Kirill halála után természetes volt, hogy fia lesz az utódja, aki nagy atyja után a Vlagyimir nevet kapta. Az ő otthona is a franciaországi, normandiai ház volt. 1937-ben viszont Londonba ment és a közgazdasági egyetemet végezte el. Elvette az egykori grúz királyi család egyik leányutódát, Leonyidát. (1948-ban Svájcban ortodox egyházi szertartás szerint is feleségül vette a grúz királylányt.) Vlagyimir már óvatosabb volt atyjánál, nem vette fel a császári címet, csak a nagyhercegit használta, amely addig általában a család minden tagját megillette. Hogy ettől függetlenül őt kell a Romanov-ház fejének tekinteni, azt ekkorra már senki sem vitatta. 1939-ben Stanfordban dolgozott egy gyárban, a háború alatt azonban a normandiai birtokon lakott, tehát német megszállás alatt. 1943-ban felajánlotta a németeknek, hogy meglátogatja a kezükbe került orosz hadifoglyokat, ami esetleg a német politika számára kedvező lehetett. Jersey szigetére akart menni, de csak azt engedélyezték a németek, hogy saját házában lásson vendégül néhány oroszt. A háború befejezése után egy időre Spanyolországba költözött. 1954-től a család megint a normandiai Saint-Briacba tért vissza állandó tartózkodási helyként. 1967-68 során az Egyesült Államokban élt. Amikor 1988-ban megünnepelték az orosz kereszténység millenniumát, a külföldi ünnepségeken részt vett. Az oroszországi rendszerváltozás után, 1991-ben A. A. Szobcsak akkori szentpétervári polgármester meglátogatta otthonában, és még az év novemberében Vlagyimir családjával ellátogatott Moszkvába. Ettől kezdve már megkönnyebbedtek a hazai kapcsolatok. Amikor 1992-ben Vlagyimir meghalt, már természetes volt, hogy Szentpétervárott a Péter-Pál-erőd templomában temették el, mint I. Péter óta mind a szentpétervári császárokat. 1995-ben már Coburgban eltemetett atyját, Kirillt is ide hozták át. Mária és Georgij Vlagyimir halála után egyetlen leánya, az 1953-ban született Mária lett a család feje. Oxfordban végezte az egyetemet, és 1976-ban házasságot kötött az 1943-ban született Franz Wilhelm Viktor Christopher Stephan porosz királyi herceggel. A herceg fel is vette az orto- II. Miklós cár családja körében Kirill „császár” franciaországi emigrációban „őrizte” a trónt 18