História 2002
2002 / 3. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - SZULOVSZKY JÁNOS: Kéményseprők és a katolikus kultusz
saját tulajdonának tekintve magával vihetett, amikor férje halála után a hatalomvágyó András herceg (az Aranybullát kibocsátó későbbi II. András, 1205-35) elől külföldre kellett szöknie kisfiával, III. László (1204-05) királlyal. A kisgyermek halála után sem vált meg a koronától, majd Palermóba kerülve is viselhette, talán még császárnévá koronázásának alkalmával is. Ezért temették el végül vele együtt a szicíliai főváros dómjában álló márványszarkofágba. Milyen szép is lenne, ha mindez igaz lenne! De mást mond a tudomány. A fenti gondolatmenet csak annak „logikus”, aki eleve hiszi, hogy a Konstancia-korona tényleg Magyarországról való. Számára ugyanis eleve adva van A TÉNY, és így bármilyen kacifántos magyarázatot el tud fogadni, ha a tény bekövetkeztét valószínűsíti. Ám a kérdés éppen az, hogy a tény maga létezik-e! Aki csak a vitrinben látja, talán észre sem veszi, hogy ez a korona nem fémtárgy, hanem selyemsapka, és csupán rá vannak varrva a fémlemezkék (a drágaköves gemmát is cérna fogja a tetején, azért dönti oldalra a súlya...). A múlt századi javítások során a régi metszeteken látható hegyesebb, süvegszerűbb formája is megváltozott. Deér József cambridge-i egyetemi tanárnak, a palermói dóm monográfusának éppúgy, mint az olasz művészettörténészeknek az a véleménye, hogy palermói görög munka a 13. század elejéről. Típusa szerint a bizánci uralkodói fejfedő (kamelaukion) egyik változata, és mivel a magyar korona is ebbe a csoportba tartozik, innen a szerkezeti és motívumhasonlóság. Az ilyen tárgyak persze nem egyetlen nemzedékre szólnak. A „nyugati” császári cím megszerzésével azonban „kimehetett a divatból” a bizánci szimbolikát megjelenítő ékszerkészlet, és talán emiatt lett e szép fejekből végül halotti korona. De Konstancia méltóságteljes, régi római szarkofágból átalakított palermói koporsója a Duna mellől érkező látogatónak kedves emlék, mert egy valaha volt magyar királyné alussza benne örök álmát. CSORBA LÁSZLÓ Kéményseprők és a katolikus kultusz Franzin Péter Pál jámbor tettei „Habár ezen emberek orcájukat tekintve egy fekete Vulcanótól miben sem különböznek, a félénk aprónép pedig meglátván őket így kiált: »Fekete rezeda, fekete rezeda«, el kell azért ismerni, hogy munkájuk igen hasznos, sőt felette szükséges” - szögezte le egyik prédikációjában a barokk Bécs jeles alakja, az Ágoston-rendi szerzetes, Abraham a’ Santa Clara (1644-1709) - családi nevén Johann Ulrich Meyerle. A hajdani híres egyházi szónok szentbeszédeinek tárgyát rendszerint a mindennapi életből merítette, s így egyes hivatásokat, mesterségeket is felhasznált erkölcsi oktatása alapjául. A kéményseprőket például ekképpen: „A világ, melynek szokása csakis a külsődlegest becsülteni, a spacecamint vagy kéményseprőt kicsibe veszi. Ördög másainak csúfolják őket kormos testi mivoltuk miatt, sőt szépen kifestett szobába is ritkán eresztik őket, annál szívesebben átengedik nekik a csúf cabinetet, azaz a kályha libát. A mindenható Isten azonban nem az arcát tekinti, hanem a lelkiismeretet, nem a testet, hanem a lelket, nem a héjat, hanem a magot, nem a kagylót, hanem a gyöngyöt, nem a hüvelyt, hanem a kardot, nem a kötést, hanem a könyvet. Ámde némely gyermekei mindent megtesznek, hogy arcuk sima, szép fehér legyen, miközben lelkiisméretük fekete, akár a holt szén, ugyan miben különbözik ez attól, amikor télidőn egy ganéj-dombot meglep a hó? Ezzel szemben egy kémény-tisztogató kormos öltönye, fekete arca rejthet fehér és szeplőtelen lelkiismeretet. (...) A kémény-tisztogatók derék és jámbor emberek, tudják, hogyan kelletik derekasan élni, úgy hogy ne csak a kéménybe hágjanak fel, hanem a mennybe is.” Kéményseprő Madonna A derék hitszónok eme példázata elhangzásával csaknem egy időben, 1690- 91-ben pestis pusztított Budán. Ekkor fogadta meg az ott nemrég letelepedett olasz kéményseprő mester, Franzin Péter Pál, hogy ha őt és családját megkíméli a fekete halál, akkor elzarándokol a Piemont tartománybeli kis falucskába, Rébe, hogy elhozza az ottani 14. századi, messze földön csodatévő hírben álló Vérehulló Szűz Mária kegyképének a másolatát. Franzin Péter Pálról a levéltári források töredékes volta miatt keveset tudunk. 1647-ben született - minden bizonnyal - Észak-Itáliában. A törökök kiűzése (1686) után az első telepesek között költözött Budára. 1696-ban már mindenesetre polgárjoggal bíró kémény- Kéményseprő Madonna. Képeslap, 1920-as évek 29