História 2003
2003 / 7. szám - ÉLETPÁLYA - BORHI LÁSZLÓ: "Dicsőségesen alkalmatlan"
száma 88, azaz megegyezik a küküllői értékkel. Dobokával területre Békés, illetve Fejér (annak dunántúli része) állítható párhuzamba. A dobokai 168 faluval szemben Békésben csak 79, viszont Fejérben 217 település létezett. A legnagyobb kiterjedésű erdélyi megyékkel hozzávetőlegesen egyező területű Keve megyében a faluszám mindössze 34, ezzel szemben Hontban és Kis-Hontban együttesen 229, Hevesben 287, Nógrádban pedig 314. A fenti adatokból - a valószínűség bizonyos határai között - abszolút népességszámot és népsűrűséget is meg lehet állapítani. A vármegyék ekkor még döntően magyar népessége mellett a 14. század első évtizedeiben, becslés alapján, legalább 25 ezer szásszal, 25-28 ezer székellyel és 40-50 ezer románnal is számolhatunk Erdélyben. Mindent egybevéve a teljes erdélyi lélekszám - nem lehet eléggé hangoztatni: becsléssel - a 14. század elején 300 ezer körülire tehető, vagyis az ország minden ötödik embere erdélyinek számított. Ez Erdélyben 5 km2/fő népsűrűséget jelent, ami alig marad el az országos átlagként adódó 6 km2/főtől. A fenti adatokból csak nagy körültekintéssel lehet következtetéseket levonni. A legfontosabb az: a 11. század elejétől a 14. század elejéig eltelt időszakban Erdély „állta a versenyt” az ország más régióival, számottevő elmaradás a vizsgált területek egyikében sem tapasztalható. Más kérdés, hogy a fejlődés nem mindenkor egyenes vonalú pályán haladt, ennélfogva hol az egyik, hol a másik területen volt megfigyelhető bizonyos késés. Ugyanakkor egyedi erdélyi sajátosságok is kezdtek kialakulni és megerősödni. A felzárkózás, amelyet Erdély periferikus földrajzi helyzete, zord természeti viszonyai, folytonos katonai veszélyeztetettsége tettek szükségessé, mindenesetre az egész korszakban ütemesen haladt, ez részint az együtt élő erdélyi népek igyekezetének, részint a királyi hatalom közbeavatkozásának volt köszönhető. Erdély történeti pályája a 14. század elejét megelőzően teljesen párhuzamosan haladt a magyarországival. KRISTÓ GYULA ÉLETPÁLYA „Dicsőségesen alkalmatlan” Winston Spencer Churchill, 1874-1965 W inston Churchill mindenki másnál többet tett - Glatz Ferenc kifejezésével élve - a zsidó-keresztény kulturális örökségen alapuló demokratikus Európa fennmaradásáért. Nagy- Britannia mediterráni befolyásának fenntartása érdekében 1944 őszén Churchill beleegyezett abba, hogy Kelet-Közép-Európa a sztálini Szovjetunió érdekszférájába kerüljön. E két ellentétetes állítás azt sugallja, hogy mint minden politikusé, úgy Churchill megítélése is bizonyos mértékig nézőpont kérdése. Család, iskola Winston Spencer Churchill 1874-ben látta meg a napvilágot a család Oxford melletti, blenheimi kúriájában. Apja, Marlborough 7. hercege, Lord Randolph a pénzügyminiszterségig vitte, de az utókor megítélése szerint ténykedésének nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Churchill ragaszkodása hozzá annál is meglepőbb, mivel gyatra szülőnek számított, aki kevés figyelmet fordított fia nevelésére. Ezen a területen amerikai születésű édesanyja sem remekelt, aki érzelmeit inkább nem kisszámú szeretőjére tékozolta. A kor szokásaihoz híven az ifjú Winstont vagy Winnie-t, ahogyan szeretett nevelőnője becézte bentlakásos iskolába küldték, ahol megtapasztalhatta a korabeli angol nevelés embertelen szigorát, a durva testi fenyítést. Iskolája, Harrow nem tartozott a legnagyobb presztízsű intézmények közé, és ez maradandó tüskét hagyott Churchill emlékezetében. Churchill nem volt eminens tanuló, gyenge volt matematikából és latinból, de már ekkor kitűnt páratlan emlékezőképessége, a narratív történelem iránti szeretete és választékos stílusa. Katonai karrier Harrow után a sandhursti katonai akadémia következett, ahonnan a 4. huszárezredhez került, amelyet egy évvel később a brit gyarmatbirodalom ékkövének tartott Indiába vezényeltek. Itt Churchill nem elégedett meg társai könnyed életmódjával, hanem hozzáfogott műveltségbeli hiányosságainak pótlásához. Elsősorban történelmet olvasott - meghatározó élménye volt Gibbon A római birodalom hanyatlása és bukása, illetve Macauley Anglia története című munkája. Élete vége felé francia és viktoriánus angol regényeket olvasott. Türelmetlenség és személyes bátorság jellemezte. A gátlástalanságig szerette a veszedelmet. Testközelből akarta megismerni a háború élményét, ezért először Kubába utazott, majd az afgán határhoz.Az utóbbi kampányról 2003. június 24-én avatták fel Budapesten Winston Churchill mellszobrát. A portrét néhány nap múlva vörös festékkel ismeretlenek bemázolták. Képünkön Hiller István kultuszminiszter a szobor tisztítása közben 19