História 2003

2003 / 7. szám - TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! - DISPUTA - FARKAS ILDIKÓ: Nofretete

Bethlenről M­editálva azon, amit Zseliczky Béla: „Bethlen Istvánt izolál­ni kell” c. tanulmányában (História, 2003/4. szám) olvastam, két dolog jutott eszembe. Az egyik egy a Kossuth Klubban 1981-ben - a TIT rendezésében - megtartott előadás volt, amire az adott apropót, hogy ak­kor volt Bethlen István lemondásának az 50. évfordulója. Az előadást a kor­szak kiváló ismerője, L. Nagy Zsuzsa tartotta. Noha az előadást meghirdet­ték a sajtóban és előző este a tévében is felhívták rá a figyelmet, talán huszon­öten sem voltak a megjelentek. Az elő­adást Lackó Miklós vezette be. Megál­lapította, hogy a közönség soraiban ül Vass Zoltán, akinek 1944 őszén Pécsen alkalma volt találkozni Bethlennel, te­hát bizonyára van hozzáfűznivalója az előadáshoz, így is történt. Vass el­mondta, hogy valóban felkereste a szovjeteknél „honoris custodia”-ban (ezt a kifejezést használta) lévő Beth­lent. Felajánlotta neki, hogy vegyen részt a majd megalakuló demokratikus magyar kormányban. Bethlen vissza­utasította, mondván öreg, beteg, egyéb- Köszönetnyilvánítás A Rodostó Alapítvány (1014 Bp., Úri u. 53., adósz.: 18232785-1-43) tisztelettel megkö­szöni támogatóinak a 2002. évben adomá­nyozott 75 356 Ft-ot. A felajánlott összeget az alapítvány az alapí­tó okiratban meghatározott célra, konferen­ciaszervezésre fordította­­ ként is már visszavonult a politikától. Amikor Vass befejezte, megkérdeztem: mivel Bethlen kijelentette, hogy nem óhajt politizálni, miért kellett elvinni őt, és ki akarta azt: Rákosi-e, vagy az oroszok? Még ma is pontosam emlék­szem Vass válaszára: „Higgye el ne­kem, hogy nem mi akartuk, ahogy Wal­lenberget sem!” Ehhez még az tartozik, hogy távozáskor egy úr - fogalmam sincs, hogy ki volt - hozzám lépett és megköszönte nekem a kérdést. A másik dolog, ami Zseliczky Béla kitűnő tanulmánya olvastán eszembe jutott, Zsolt Bélának egy 1946-ban megjelent cikke, amiben rámutatott ar­ra, hogy amikor az emigránsok 1919 után elhagyták az országot, valóban a nagybirtokos arisztokrácia volt a han­gadó. De a háború előtt már más volt a helyzet: a náci eszmék, a fasiszta ideo­lógia sokkal inkább a munkásság és a kispolgárság körében találtak követők­re, mint a nagybirtokosok körében. Az, ami Bethlennel történt, arra mutat, hogy ha Vass és Rákosi nem is, de a mértékadó szovjet körök - legalábbis 1944 késő őszén - nem ismerték a Zsolt Béla által találóan vázolt helyze­tet. Végül egy korrekció, de más témá­hoz. Egy a Teller-interjúhoz (História, 2003/4. szám) tartozó fénykép aláírásá­ban a helyszínt Oak Bridge-nek neve­zik, holott az Oak Ridge. DEL MEDICO IMRE Támogatóink 24 História KEDVES OLVASÓNK! A História Alapítvány több éve részesül az adófizető állampolgárok személyi jövedelemadójának 1%-ából. A 2002. évi felajánlásokból 924.526 Ft érkezett számlánkra. Az összeget folyó­iratunk megjelentetésére fordítottuk. Örömmel fogadnánk, ha jövedelem­­adója 1 százalékával lapunk megjelenését továbbra is támogatná. Adószámunk: 19654243-2-41 História Alapítvány Köszönjök segítségüket! Nofretete J­oanne Fletcher angol egyiptoló­gus 2003 nyarán bejelentette, hogy Luxorban, a Királyok Völ­gyében megtalálta Nofretete királynő múmiáját. Nofretete IV. Amenhotep, más néven Ehnaton fáraó (ur. Kr. e 1352-1336) felesége volt. Híres mell­szobra az ókor legszebb asszonyát mu­tatja nekünk. (Nevének jelentése is az: „A szépség érkezése”.) Nofretete neve akkor vált fogalommá, amikor 1912- ben német régészek az amarnai ásatá­sok során megtalálták az őt ábrázoló mellszobrot, amelyet 1920-tól Berlin­ben állítottak ki. N­ofreteteről sokat is tudunk meg nagyon keveset.­ Egyes forrá­sok szerint 1381 körül születhe­tett, Tudasépának nevezték, de család­járól különböző vélemények léteznek. III. Amenhotep fáraó feleségül vette a 15 éves Tudasépát, aki akkor vette fel a Nofretete nevet. Két évvel később, a fáraó halála után, annak fia, az akkor kb. 12 éves IV. Amenhotep, a későbbi Ehnaton fáraó lett Nofretete férje. Hat lányuk született, akik közül az egyik a gyermek Tutanhamon felesége lett. Ehnaton megreformálta az egyipto­mi vallást, a sok isten tisztelete helyett bevezette az egyistenhitet, a napisten Aton kultuszát. Új fővárost épített, ez lett Teli el-Amarna. Mindebben társa, sőt társuralkodója volt Nofretete. A korabeli ábrázolásokon a fáraót realis­ta módon, idealizálás nélkül, és család­ja - Nofretete és lányai - körében jele­nítették meg, ami különbözött az egyiptomi fáraóábrázolások jellegétől. Nofretete életének története azon­ban egyszer csak homályba merül: Ehnaton uralmának 12. éve után *Vö. Vanek Zsuzsa: Nofretiti. Feleség mint társ­uralkodó? História 1987/3. szám­ (A szerk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék