História 2003
2003 / 7. szám - TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! - DISPUTA - FARKAS ILDIKÓ: Nofretete
Bethlenről Meditálva azon, amit Zseliczky Béla: „Bethlen Istvánt izolálni kell” c. tanulmányában (História, 2003/4. szám) olvastam, két dolog jutott eszembe. Az egyik egy a Kossuth Klubban 1981-ben - a TIT rendezésében - megtartott előadás volt, amire az adott apropót, hogy akkor volt Bethlen István lemondásának az 50. évfordulója. Az előadást a korszak kiváló ismerője, L. Nagy Zsuzsa tartotta. Noha az előadást meghirdették a sajtóban és előző este a tévében is felhívták rá a figyelmet, talán huszonöten sem voltak a megjelentek. Az előadást Lackó Miklós vezette be. Megállapította, hogy a közönség soraiban ül Vass Zoltán, akinek 1944 őszén Pécsen alkalma volt találkozni Bethlennel, tehát bizonyára van hozzáfűznivalója az előadáshoz, így is történt. Vass elmondta, hogy valóban felkereste a szovjeteknél „honoris custodia”-ban (ezt a kifejezést használta) lévő Bethlent. Felajánlotta neki, hogy vegyen részt a majd megalakuló demokratikus magyar kormányban. Bethlen visszautasította, mondván öreg, beteg, egyéb- Köszönetnyilvánítás A Rodostó Alapítvány (1014 Bp., Úri u. 53., adósz.: 18232785-1-43) tisztelettel megköszöni támogatóinak a 2002. évben adományozott 75 356 Ft-ot. A felajánlott összeget az alapítvány az alapító okiratban meghatározott célra, konferenciaszervezésre fordította ként is már visszavonult a politikától. Amikor Vass befejezte, megkérdeztem: mivel Bethlen kijelentette, hogy nem óhajt politizálni, miért kellett elvinni őt, és ki akarta azt: Rákosi-e, vagy az oroszok? Még ma is pontosam emlékszem Vass válaszára: „Higgye el nekem, hogy nem mi akartuk, ahogy Wallenberget sem!” Ehhez még az tartozik, hogy távozáskor egy úr - fogalmam sincs, hogy ki volt - hozzám lépett és megköszönte nekem a kérdést. A másik dolog, ami Zseliczky Béla kitűnő tanulmánya olvastán eszembe jutott, Zsolt Bélának egy 1946-ban megjelent cikke, amiben rámutatott arra, hogy amikor az emigránsok 1919 után elhagyták az országot, valóban a nagybirtokos arisztokrácia volt a hangadó. De a háború előtt már más volt a helyzet: a náci eszmék, a fasiszta ideológia sokkal inkább a munkásság és a kispolgárság körében találtak követőkre, mint a nagybirtokosok körében. Az, ami Bethlennel történt, arra mutat, hogy ha Vass és Rákosi nem is, de a mértékadó szovjet körök - legalábbis 1944 késő őszén - nem ismerték a Zsolt Béla által találóan vázolt helyzetet. Végül egy korrekció, de más témához. Egy a Teller-interjúhoz (História, 2003/4. szám) tartozó fénykép aláírásában a helyszínt Oak Bridge-nek nevezik, holott az Oak Ridge. DEL MEDICO IMRE Támogatóink 24 História KEDVES OLVASÓNK! A História Alapítvány több éve részesül az adófizető állampolgárok személyi jövedelemadójának 1%-ából. A 2002. évi felajánlásokból 924.526 Ft érkezett számlánkra. Az összeget folyóiratunk megjelentetésére fordítottuk. Örömmel fogadnánk, ha jövedelemadója 1 százalékával lapunk megjelenését továbbra is támogatná. Adószámunk: 19654243-2-41 História Alapítvány Köszönjök segítségüket! Nofretete Joanne Fletcher angol egyiptológus 2003 nyarán bejelentette, hogy Luxorban, a Királyok Völgyében megtalálta Nofretete királynő múmiáját. Nofretete IV. Amenhotep, más néven Ehnaton fáraó (ur. Kr. e 1352-1336) felesége volt. Híres mellszobra az ókor legszebb asszonyát mutatja nekünk. (Nevének jelentése is az: „A szépség érkezése”.) Nofretete neve akkor vált fogalommá, amikor 1912- ben német régészek az amarnai ásatások során megtalálták az őt ábrázoló mellszobrot, amelyet 1920-tól Berlinben állítottak ki. Nofreteteről sokat is tudunk meg nagyon keveset. Egyes források szerint 1381 körül születhetett, Tudasépának nevezték, de családjáról különböző vélemények léteznek. III. Amenhotep fáraó feleségül vette a 15 éves Tudasépát, aki akkor vette fel a Nofretete nevet. Két évvel később, a fáraó halála után, annak fia, az akkor kb. 12 éves IV. Amenhotep, a későbbi Ehnaton fáraó lett Nofretete férje. Hat lányuk született, akik közül az egyik a gyermek Tutanhamon felesége lett. Ehnaton megreformálta az egyiptomi vallást, a sok isten tisztelete helyett bevezette az egyistenhitet, a napisten Aton kultuszát. Új fővárost épített, ez lett Teli el-Amarna. Mindebben társa, sőt társuralkodója volt Nofretete. A korabeli ábrázolásokon a fáraót realista módon, idealizálás nélkül, és családja - Nofretete és lányai - körében jelenítették meg, ami különbözött az egyiptomi fáraóábrázolások jellegétől. Nofretete életének története azonban egyszer csak homályba merül: Ehnaton uralmának 12. éve után *Vö. Vanek Zsuzsa: Nofretiti. Feleség mint társuralkodó? História 1987/3. szám (A szerk.)