Melléklet 2003
2003 / 3. szám - Berend T. Iván: A jóléti állam: válság és kiutak
FIGYELŐ Két tényezőt szokás emlegetni a jóléti államok válságának okaként. Egyrészt a gyilkos világgazdasági versenyt, ami a globalizált, szabadkereskedelmi világban minden országot versenyre kényszerít, és a nagy szociális terhek csökkentését követeli meg a versenyképesség érdekében. Másrészt a demográfiai folyamatok változásait emelik ki. A születési ráták lezuhanását az egyszerű népességi reprodukció alá, valamint az átlagéletkor jelentős meghosszabbodását, mintegy 76-78 évre emelkedését, ami egyszerre növelte meg az idős, inaktív korosztályok létszámát és lényegesen csökkentette az aktív népesség arányát. Ez egyre elviselhetetlenebb anyagi terheket ró a társadalomra, aminek az nem képes eleget tenni. Ha a demográfiai trendek nem változnak, a következő húsz év során a nyugdíjkiadások megkétszereződnek. A jelentős számú bevándorló ugyancsak megnövelte a szociális kiadásokat, hiszen a bevándorlók tömege nagyban erősíti a társadalomból való kitaszítottság tendenciáját is: az 1980-as évek közepén Nyugat-Európában mintegy ötvenmillió ember élt a nemzeti átlagkereset felét sem elérő jövedelmi szinten. A társadalomból való kihullás különösen megdöbbentő adatai jellemzik a piaci viszonyok közé illeszkedő volt szocialista országokat. Új jóléti állam születése Hogy megvizsgálhassuk a jóléti állam megkérdőjelezésének okait, mindenekelőtt tekintsünk vissza a jóléti állam születésére és jellemzőire! A gyökerek a 19. század végére nyúlnak vissza. A szociáldemokrácia elleni harcban ugyanis Bismarcknak, a német „vaskancellárnak" hamar fel kellett ismernie, hogy a betiltás fegyvere a visszájára fordult, és fokozatosan a legnagyobb párttá tette a szociáldemokráciát. Ekkor úgy akarta kifogni a szelet ellenzéke vitorláiból, hogy Berend T. Iván tanulmánya megjelent a História 2003/7. számában, és angolul az Európa Intézet Begegnungen sorozatának „Europa, Ungarn - heute und morgen" c. kötetében (Bp., 2003), átvette szociális programját és nekilátott megvalósításának, így került sor 1883-ban a világ első kötelező betegbiztosítási programjának bevezetésére. 1884-ben követte ezt a kötelező ipari balesetbiztosítás meghonosítása, majd 1889-ben a nyugdíj és rokkantsági nyugdíj intézményeinek bevezetése. Mindez nem állampolgári jogon járt, csak a szocialisták tömegbázisát célozta meg, az ipari munkásokra vonatkozott. Az intézkedések nemzetközi hatása felmérhetetlennek bizonyult. A svéd király már 1884-ben bizottságot hívott életre a német rendszer tanulmányozására, amit a következő évben Dánia is követett. A skandináv országokban 1891 és 1913 között azután mindenhol meghonosodott a betegség- és balesetbiztosítás, valamint a nyugdíj intézménye. E demokráciákban elsősorban a középosztály és a parasztság érdekei és politikai képviselete játszották a fő szerepet, s ezért a jóléti intézmények az egész társadalomra kiterjedtek. A jóléti állam kibontakozásának igazi korszaka azonban a nagy világgazdasági válság és a második világháború éveivel jött el. A nagy válság nemcsak a nyomor és munkanélküliség addig ismeretlen mélységeit nyitotta meg, hanem versenyre kényszerítette a fejlett nyugati demokráciákat a jobb- és baloldali populizmusok szélsőségeivel. Az Egyesült Államokban, ahol a jóléti intézmények addig ismeretlenek voltak, Roosevelt elnök ekkor jelentette ki: „a demokráciának be kell bizonyítania, hogy kormányai felelősséget vállalnak népeik szociális biztonságáért". Ennek jegyében vezette be az ún. „social security" intézményét. Az első, valóban komplex jóléti állam azonban Svédországban jött létre az 1932-ben kormányra került szociáldemokrácia vezetése alatt. Íj jóléti törvényalkotás A világháború még nagyobb nyomatékot adott a társadalmi szolidaritás elvének. John Steinbeck amerikai író, aki a háború alatt haditudósítóként Európában tartózkodott, S BEREND T. IVÁN is JÓLÉTI HUMUHUSÁG ÉS KIUTAK „A második világháború után egész Nyugat-Európában kiépült jóléti állam és a szegényes, de a maguk eszköztárával nagyvonalú államszocialista jóléti intézmények mára, mint sokan állítják, válságba jutottak. Napjaink nemzetközi irodalmából tucatjával lehet idézni a jóléti állam halálharangját kongató álláspontokat. - írja Berend T. Iván. Következő három cikkünkben a szerzők a jóléti államok ideájának és állítólagos válságának legfontosabb jellemzőit veszik sorra gazdaságtörténeti, gazdaságpolitikai nézőpontból. EZREDFORDULÓ • 200373