Melléklet 2003
2003 / 1. szám - Berend T. Iván: Az Európai Unió a globalizált világgazdaságban
EZREDFORDULÓ • 200371 EURÓPA RAPUJflDful ettebb országok számára ez lehetővé teszi, hogy „leadjanak" termelési ágakat, s mindig a legújabb területek felé forduljanak. A követő országok pedig lehetőséget nyernek, hogy átvegyék a leadott termékek termelését, s e folyamat végtelen ismétlődési láncában mindig előbbre és előbbre léphessenek a magasabb és magasabb fejlettségű termékek előállításával. A gazdasági integráció tehát a széles piac és szabad áru-, munkaerő- és tőkeáramlás nyomán hosszabb, két-három évtizedes távon önmagában hordja a kiegyenlítődés tendenciáit. Sokan túlzottan optimistának ítélik ezt a nézetet. Az integrált közös piacon ugyanis, a szabad piac törvényeinek megfelelően, az erősebb versenytárs előnyben van és többet profitál. Hasonló hatással van az EU egyetlen érdemi ipari programja, a kutatás és fejlesztés támogatása, amiből azok a gazdag országok profitálnak a legtöbbet, ahol a K + F a legjelentősebb. Más szavakkal: miközben kiegyenlítő piaci hatások is működnek, ellentétes, a kiegyenlítődést fékező mechanizmusok is fellépnek. Az Európai Unió éppen ezért a közvetlen (direkt) beavatkozás politikájával gyorsította meg a felzárkózási folyamatokat: ez vezetett 1975-ben, majd különösen 1984-ben az úgynevezett kohéziós politika bevezetésére és kiszélesítésére, a Strukturális és Fejlesztési Alap létrehozására. Az elmaradottnak minősített régiók, vagyis azok, amelyek nem érték el az unió átlagos jövedelmi szintjének 75%-át, jelentős támogatást kaptak. E célra fordították az unió költségvetésének mintegy felét. Ezek az összegek a görög és portugál nemzeti jövedelem 3-3%-át érték el, vagyis tetemes kiegészítő fejlesztési forrásokat biztosítottak. Ha ehhez hozzászámítjuk az agrártámogatások hatalmas összegeit, az EU költségvetésének másik felét, akkor nyilvánvaló az uniós tagság rendkívül kedvező hatása. Ugyanakkor az unió keretébe tartozó elmaradottabb országokba még vastagabb sugárban ömlött be a közvetlen külföldi beruházás is: Görögország esetében kétszer, Írország esetében bizonyos időszakokban háromszor annyi befektetés érkezett, mint amennyi az Európai Uniótól jövő támogatás volt. A felzárkóztatási politika végül is hatalmas sikerré vált: míg az unió tagországai 1973 és az ezredvég között 50%-kal növelték egy főre jutó nemzeti jövedelmüket, Írország megháromszorozta azt, s az unió átlagszintjének 57%-áról 100%-ára zárkózott fel csatlakozása óta. Spanyolország és Portugália az 1980-as évek közepe óta már az unió fejlett országai átlagszintjének 70-75%-ára emelkedett, s közel van a teljes felzárkózás időpontja. Az 1990-es évtizedben Portugália és Írország mintegy 10-10% addicionális növekedést ért el az EU támogatása révén. Az EU 1986-96 közötti helyzetéről beszámoló jelentés szerint az unió tíz legszegényebb régiójának jövedelme az unió átlagjövedelmének 41%-áról annak 50%-ára emelkedett. Mindeközben azonban gyökeresen megváltozott a világ: az európai integrációt a kezdetektől motiváló tényezők kiapadtak. A II. világháború emléke elmosódóban van, az élő generációk zömének már csak ugyanolyan történelem, mint a harmincéves háború. A hidegháború, amint a kétpólusú világrendszer is, ugyancsak emlék. Nem kevesen hitték 1989-91 után, hogy az európai integrációs folyamat megtorpan, sőt esetleg visszafordul. Amikorra azonban a régi ösztönzés megszűnt, vagyis az 1980-90-es évekre, az unió elmélyítése és kiszélesítési folyamata nemhogy lelassult volna, hanem még magasabb sebességre is kapcsolt. Vajon mivel magyarázható ez? A tehetetlenségi nyomaték jól ismert fizikai, de egyben nagyon is emberi törvénye működött talán? A legkevésbé sem. A 20. század utolsó negyedében ugyanis egy meghatározóan új motiváló erő lépett működésbe: az a jelenség, amit a világgazdaság globalizálásának nevezünk. A globalizáció hatásai Mi is ez a globalizáció és mi a hatása az Európai Unióra? Csupán a legfőbb elemekre szorítkozva, mindenekelőtt a szabadkereskedelmi rendszer világméretű kiteljesedése említendő. A szélesebb értelemben vett nyugati világ külkereskedelmi forgalmának értéke az 1950. évi 0,3 trillió dollárról 1973-ra 1,7 trillióra, de a századvégre már 5,8 trillióra, közel 20-szorosára emelkedett. Az európai export értéke mindezen közben 0,1 trillióról 2,7 trillióra, huszonhétszeresére ugrott. * Vásárlóerő-paritáson, euróban. ** 2001. évi adat. Forrás: Die Erweiterung der EU. EU-Betrittskandidaten stellen sich vor. Feldbach, 2001. AZ EU-TAGJELÖLT ÁLLAMOK ADATAI Ország Terület, km2 Lakosságszám Főváros GDP (1999)* Infláció, % (2000) Munkanélküliség, % (2000) Ciprus 9 251 760 000 Nicosia 18 500 4,2 3,5 Csehország 78 866 10 300 000 Prága 13 500 4,4 8,6 Észtország 45 227 1 400 000 Tallinn 8 500 4,0 7,3 Lengyelország 312 683 38 600 000 Varsó 8 700 4,5 16,3 Lettország 64 589 2 500 000 Riga 6 600 2,7 7,8 Litvánia 65 301 3 700 000 Vilnius 6 600 1,0 12,6 Magyarország 93 000 10 200 000 Budapest 11 700 7,6** 5,3** Málta 316 379 000 Valletta 11 900 2,5 5,3 Szlovákia 49 034 5 380 000 Pozsony 10 800 12 17,9 Szlovénia 20 256 1 986 000 Ljubljana 16100 8,9 12 Tíz tagjelölt összesen 738 523 75 205 000 11 290 5,2 9,7