Melléklet 2003

2003 / 1. szám - Berend T. Iván: Az Európai Unió a globalizált világgazdaságban

EZREDFORDULÓ • 200371 EURÓPA RAPUJflDfu­l­ ­ettebb országok számára ez lehetővé teszi, hogy „leadja­nak" termelési ágakat, s mindig a legújabb területek felé for­duljanak. A követő országok pedig lehetőséget nyernek, hogy átvegyék a leadott termékek termelését, s e folyamat végtelen ismétlődési láncában mindig előbbre és előbbre léphessenek a magasabb és magasabb fejlettségű termékek előállításával. A gazdasági integráció tehát a széles piac és szabad áru-, munkaerő- és tőkeáramlás nyomán hosszabb, két-három évtizedes távon önmagában hordja a kiegyenlítő­dés tendenciáit. Sokan túlzottan optimistának ítélik ezt a né­zetet. Az integrált közös piacon ugyanis, a szabad piac törvé­nyeinek megfelelően, az erősebb versenytárs előnyben van és többet profitál. Hasonló hatással van az EU egyetlen érdemi ipari programja, a kutatás és fejlesztés támogatása, amiből azok a gazdag országok profitálnak a legtöbbet, ahol a K + F a legjelentősebb. Más szavakkal: miközben kiegyenlítő piaci hatások is működnek, ellentétes, a kiegyenlítődést fékező mechanizmusok is fellépnek. Az Európai Unió éppen ezért a közvetlen (direkt) beavat­kozás politikájával gyorsította meg a felzárkózási folyama­tokat: ez vezetett 1975-ben, majd különösen 1984-ben az úgynevezett kohéziós politika bevezetésére és kiszélesíté­sére, a Strukturális és Fejlesztési Alap létrehozására. Az el­maradottnak minősített régiók, vagyis azok, amelyek nem érték el az unió átlagos jövedelmi szintjének 75%-át, jelen­tős támogatást kaptak. E célra fordították az unió költségve­tésének mintegy felét. Ezek az összegek a görög és portugál nemzeti jövedelem 3-3%-át érték el, vagyis tetemes kiegé­szítő fejlesztési forrásokat biztosítottak. Ha ehhez hozzá­számítjuk az agrártámogatások hatalmas összegeit, az EU költségvetésének másik felét, akkor nyilvánvaló az uniós tagság rendkívül kedvező hatása. Ugyanakkor az unió kere­tébe tartozó elmaradottabb országokba még vastagabb su­gárban ömlött be a közvetlen külföldi beru­házás is: Görögország esetében kétszer, Ír­ország esetében bizonyos időszakokban háromszor annyi befektetés érkezett, mint amennyi az Európai Uniótól jövő támoga­tás volt. A felzárkóztatási politika végül is hatal­mas sikerré vált: míg az unió tagországai 1973 és az ezredvég között 50%-kal növel­ték egy főre jutó nemzeti jövedelmüket, Ír­ország megháromszorozta azt, s az unió át­lagszintjének 57%-áról 100%-ára zárkó­zott fel csatlakozása óta. Spanyolország és Portugália az 1980-as évek közepe óta már az unió fejlett országai átlagszintjének 70-75%-ára emelkedett, s közel van a teljes felzárkózás időpontja. Az 1990-es évtized­ben Portugália és Írország mintegy 10-10% addicionális növekedést ért el az EU támo­gatása révén. Az EU 1986-96 közötti helyzetéről beszámoló jelentés szerint az unió tíz legszegényebb régiójának jövedelme az unió átlagjövedelmének 41%-áról annak 50%-ára emelkedett. Mindeközben azonban gyökeresen megváltozott a világ: az európai integrációt a kezdetektől motiváló tényezők ki­apadtak. A II. világháború emléke elmosódóban van, az élő generációk zömének már csak ugyanolyan történelem, mint a harmincéves háború. A hidegháború, amint a kétpólusú világrendszer is, ugyancsak emlék. Nem kevesen hitték 1989-91 után, hogy az európai integrációs folyamat meg­torpan, sőt esetleg visszafordul. Amikorra azonban a régi ösztönzés megszűnt, vagyis az 1980-90-es évekre, az unió elmélyítése és kiszélesítési folyamata nemhogy lelassult volna, hanem még magasabb sebességre is kapcsolt. Vajon mivel magyarázható ez? A tehetetlenségi nyomaték jól is­mert fizikai, de egyben nagyon is emberi törvénye működött talán? A legkevésbé sem. A 20. század utolsó negyedében ugyanis egy meghatározóan új motiváló erő lépett működés­be: az a jelenség, amit a világgazdaság globalizálásának ne­vezünk. A globalizáció hatásai Mi is ez a globalizáció és mi a hatása az Európai Unióra? Csupán a legfőbb elemekre szorítkozva, mindenekelőtt a szabadkereskedelmi rendszer világméretű kiteljesedése említendő. A szélesebb értelemben vett nyugati világ külke­reskedelmi forgalmának értéke az 1950. évi 0,3 trillió dol­lárról 1973-ra 1,7 trillióra, de a századvégre már 5,8 trillió­ra, közel 20-szorosára emelkedett. Az európai export értéke mindezen közben 0,1 trillióról 2,7 trillióra, huszonhétszere­sére ugrott. * Vásárlóerő-paritáson, euróban. ** 2001. évi adat. Forrás: Die Erweiterung der EU. EU-Betrittskandidaten stellen sich vor. Feldbach, 2001. AZ EU-TAGJELÖLT ÁLLAMOK ADATAI Ország Terület, km2 Lakosság­szám Főváros GDP (1999)* Infláció, % (2000) Munka­­nélküliség, % (2000) Ciprus 9 251 760 000 Nicosia 18 500 4,2 3,5 Csehország 78 866 10 300 000 Prága 13 500 4,4 8,6 Észtország 45 227 1 400 000 Tallinn 8 500 4,0 7,3 Lengyelország 312 683 38 600 000 Varsó 8 700 4,5 16,3 Lettország 64 589 2 500 000 Riga 6 600 2,7 7,8 Litvánia 65 301 3 700 000 Vilnius 6 600 1,0 12,6 Magyarország 93 000 10 200 000 Budapest 11 700 7,6** 5,3** Málta 316 379 000 Valletta 11 900 2,5 5,3 Szlovákia 49 034 5 380 000 Pozsony 10 800 12 17,9 Szlovénia 20 256 1 986 000 Ljubljana 16100 8,9 12 Tíz tagjelölt összesen 738 523 75 205 000­ 11 290 5,2 9,7

Next