História 2004
2004 / 5. szám - FIGYELŐ: A PASSIÓ - HAHN ISTVÁN: Keresztények, zsidók az ókori Rómában
megfeleltek, a társadalmi társulások, collegiumok közé sorolták, és ezeket - a később használatossá lett jogi kifejezéssel - a religio licitoi rangjára emelték. Közéjük tartozott a zsidó vallás is. Tilalom alá estek az újonnan bevezetett, titkosan gyakorolt vallások (így már Kr. e. 188-ban a Bacchus-misztériumok, a bacchanáliák), azok, amelyek hívei tömegesen vettek részt felkelésekben, lázadásokban, azután például Caesar óta a gall druidák vallása és az erkölcstelen cselekményekkel vádoltak (így Tiberius korában az Iziszkultusz hívei). Az eddig elmondottak részben érthetővé teszik a korai kereszténység elleni lépéseket: fiatal, népi hagyományokhoz nem kötődő, erőteljes misszióval rendelkező vallás volt, politikailag gyanús mozzanatokkal, így a császárkultusz tagadásával terhelten. A fent ismertetett elvek indokolják a zsidó vallás iránti nagyobb fokú engedékenységet. Ugyanakkor a zsidó nép politikai ellenállása, ill. fegyveres felkelései a római uralommal szemben, kísérletei a zsidó vallás terjesztésére, emellett a zsidó rituálé néhány sajátos, a nem zsidókkal való érintkezést megnehezítő mozzanata (étkezési előírások, szombati munkaszünet stb.) és a zsidók elzárkózása a szintkretizmus („valláskeveredés”) minden tendenciájával szemben meg is kérdőjelezték a rómaiak szemében az engedékenység jogosságát. De ezek is, azok is az egységesnek tartott ethnosz Iudaión (zsidó nép) tagjainak számítottak. Az ethnosz Iudaión, a natio Judaea körébe tartozást tehát két körülmény szabta meg: a származás és az életmód. A két kritérium azonban elválhatott egymástól. A származás szerinti zsidók túlnyomó többsége ragaszkodott a „Judaikosz biosz”, a zsidó életmód előírásaihoz. A két csoportnak a zsidósághoz való tartozása mégsem volt egyértelmű. Azokat, akik bár nem voltak zsidó származásúak, e vallás alapvető hitelveit és a rítusok egy részét - pl. az egyistenhitet és az emberi alakban való istenábrázolás elutasítását, esetleg a szombati munkaszünetet elfogadták, összefoglaló névvel „istenfélők”-nek nevezték. Az időszámításunk első évtizedéig meglehetősen intenzív zsidó vallási propaganda elsősorban ilyen „szimpatizánsokat” nyert meg. Akadtak olyanok is, akik a teljes rituálét, ideértve a körülmetélést (circumcisio) és az étkezési megszorításokat is magukévá tették - ők a prostélütor (prozeliták), Jövevények” csoportját alkották. A skála másik szélén helyezkednek el azok, akik zsidó származásuk ellenére életmódjukban hellenizálódtak vagy rómaiakká váltak, többé-kevésbé elszakadtak népüktől, szélsőséges esetben megtagadták eredeti közösségüket. A görög-római közegbe való beilleszkedés és hasonulás, az asszimiláció a diaszpórán belül legáltalánosabban nyelvi téren jelentkezett. A júdeai, szíriai és mezopotámiai zsidóság beszélt nyelve az arameus volt, az ettől nyugatra fekvő diaszpórában azonban leginkább a görög. (A Rómában feltárt zsidó katakombák sírfeliratainak kb. 70%-a görög, 25%-a latin és csak 4-5%-a héber. S ez utóbbiak is csupán néhány sztereotip formulára szorítkoznak. A nevek kb. kétharmada idegen, görög vagy latin hangzású, csak egyharmada bibliai eredetű héber név.) A diaszpórában élő zsidóság elsősorban nyelvi téren asszimilálódott. Görög feliratú sírkő a római zsidó diaszpórából Sokan ennél is tovább léptek. Már Arisztotelész ismert olyan zsidót, aki „nemcsak nyelvében, hanem lelkében is görög volt”. Szélsőséges példák is vannak, egészen a teljes hittagadásig. Polgárjog, szervezet és életmód A klasszikus kor görög polisza egyszerre és egymástól elválaszthatatlanul állami és vallási szervezet, a poliszhoz tartozás együtt járt a vallás rítusaiban, ünnepeiben való részvétellel, az áldozatok bemutatásával. Ez a felfogás öröklődött egyre halványulóbb hagyományként a hellenizmus poliszaira is, így a pogány kultuszokat elutasító zsidók számára elvileg lehetetlenné, gyakorlatilag mindenesetre problematikussá tette a teljes értékű polgárjog megszerzését e városokban. A nem görög beköltözöttek mindvégig többé-kevésbé megtűrt ide- Zsidó nép és zsidó vallás A zsidók a rómaiak szóhasználatában olyan népet, származási közösséget alkottak, amelynek megvolt a maga kizárólagos vallása is. A zsidó népnek más népektől megkülönböztető jellegzetességét vallása által motivált életmódja határozza meg, nem pedig politikai hovatartozása vagy nyelve. Polgárjogi szempontból megkülönböztették a Héródész uralma idején annak királyságában, fiai fejedelemségeiben vagy Iudea provinciában élőket a szétszórtságban, a diaszpórában élőktől. Dionüszosz-kultusz beavatási szertartása. Pompei falfreskó részlete, Kr. e. 1. század 30 Imádkozó ifjú. Hellénisztikus bronzszobor