História 2005

2005 / 6-7. szám - MŰHELY - ZSOLDOS ATTILA: Magyar királynék az Árpád-korban

nak az okleveleit is - még úgy sem éri el a háromszázat, azaz a teljes anyag mindössze 3 százalékát, ha idesoroljuk azokat a királynéi intéz­kedéseket is, amelyek megtörténtéről biztos tudomásunk van ugyan, ám anélkül, hogy az emléküket fenntartó forrásaink oklevélbe foglalásukra ki­fejezetten utalnának. Kétségtelen ugyanakkor, hogy ez a forrásbázis tovább növelhető a nem királynék által kiadott oklevelekben található, a királynéi intézményre, a királynék személyére, birtokaikra, politikai szereplésükre vonatkozó utalások összegyűjtése révén. Királyné, királyi feleség Az Árpád-kori Magyarországon a ki­rály felesége maga is a királykoroná­záshoz hasonló szertartás során nyerte el méltóságát.­ Erre enged következ­tetni ugyanis Szent István nagyobb le­gendája, mely szerint „Gizellát, akit felkentek a krizma kenetével, István ... társának hirdette a korona viselésé­ben”. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a többi királyné státusa is hasonló volt, jóllehet magának a „királynévá avató” szertartásnak például a krónikások akkora jelentőséget nem tulajdonítottak, hogy feljegy­zésre érdemesnek tartották volna. A - Sámuel és Péter királyok­kal együtt - 23 Árpád-házi király­nak összesen 29 feleségét tartja számon a magyar kutatás. (Ez a szám 30-ra növelhető, mivel újab­ban megfontolásra érdemes érvek merültek fel amellett, hogy az orosz Anasztázia valójában I. András második felesége volt.) A 30 királyné közül háromról - léte­zésükön kívül - semmit sem tu­dunk, további háromnak a szár­mazása ismert ugyan, „csupán” a nevüket nem tudjuk. (Ez utóbbiak közé Aba Sámuel feleségét azon­ban csak akkor sorolhatjuk, ha el­fogadjuk azt az érvelést, mely Szent István nőtestvérét látja a ki­rálynéban. Ha azon állásponthoz csatlakozunk, amely szerint Szent István nőtestvére Aba Sámuel Vő. Zsoldos Attila: A Szent Korona árnyé­kában. História, 2001/9-10. szám­ (Szerk.) anyja volt s nem felesége - a kérdés megítélése a sororius kifejezés értelme­zésétől függ­­, úgy a király felesége is­meretlen, s az előbbi csoportba kell so­rolnunk.) A rendelkezésünkre álló adatok egyértelműen tanúskodnak amellett, hogy az Árpádok Magyarországán a gyermektelen özvegy királynék elűzése éppúgy nem volt szokásban, mint ahogy a királynék meggyilkolása sem. Az első királyné, Gizella például a maradás mellett döntött. Ebben nyil­ván közrejátszott az a körülmény is, hogy István bőkezűen gondoskodott róla. Más kérdés, hogy Péter király ellenséges magatartása miatt Gizella végül mégis távozásra kényszerült. Számos esetben nincsenek infor­mációink az özvegy királyné sorsát illetően. Azok az esetek, amikor van­nak, azt mutatják, hogy a gyakorlat meglehetősen változatosan alakult. Többen a távozást választották, s idővel újra férjhez mentek, mint például Judit (Salamon egykori fele­sége ), Ágnes (III. István özvegye) vagy Konstancia (Imre király felesé­ge). Hazatért Bizáncba I. Géza Sy­­nadéné néven ismert második felesé­ge is. III. Béla özvegye, Margit ki­rályné szintén elhagyta Magyarorszá­got férje halála után, ám ő nem haza­tért, hanem a Szentföldre zarándokolt, ahol kisvártatva meg is halt. Távozott a korszak utolsó magyar királynéja, Ág­nes is: ő kolostorban élte le hátralévő éveit. A távozás vagy a maradás kérdésé­ben a döntés vélhetően a királynét il­lette meg, legalábbis erre látszik utalni, hogy Imre magától értetődően ajánlotta fel a választást hitvesé­nek. Mindössze két királynéról igazolható minden kétséget kizá­róan, hogy nem önként hagyták el az országot, ám mindkét esetben különleges körülmények játszottak közre az események efféle alakulá­sában. Kálmán házasságtörésen kapott második feleségét, Eufémi­­át maga a férj küldte haza, míg egy másik orosz származású királynét, Eufrozinát a fia, III. Béla küldött - politikai okokból - száműzetés­be. Mivel Eufrozinát utóbb mégis Fehérvárott temették el, okunk van azt hinni, hogy eredeti szándé­ka szerint özvegyként ő is Magyar­­országon élte volna le hátralévő éveit. Más özvegyek új hazájukban maradtak, mint tette azt Ilona ki­rályné (II. Béla özvegye) és a férje, IV. Béla halála után nem sokkal meghalt Mária. Sajátos típust kép­visel V. István özvegye, a kun Erzsébet, neki tudniillik nem volt hová „hazamennie”, így aztán az, II. (Vak) Béla és felesége, Ilona az aradi országos gyűlésen. Miniatúra a Képes Krónikából, 14. század Az imádkozó Szent Imre herceg és felesége. Oltárkép, Ponte Mensola, 14. század

Next