História 2005
2005 / 6-7. szám - MŰHELY - ZSOLDOS ATTILA: Magyar királynék az Árpád-korban
nak az okleveleit is - még úgy sem éri el a háromszázat, azaz a teljes anyag mindössze 3 százalékát, ha idesoroljuk azokat a királynéi intézkedéseket is, amelyek megtörténtéről biztos tudomásunk van ugyan, ám anélkül, hogy az emléküket fenntartó forrásaink oklevélbe foglalásukra kifejezetten utalnának. Kétségtelen ugyanakkor, hogy ez a forrásbázis tovább növelhető a nem királynék által kiadott oklevelekben található, a királynéi intézményre, a királynék személyére, birtokaikra, politikai szereplésükre vonatkozó utalások összegyűjtése révén. Királyné, királyi feleség Az Árpád-kori Magyarországon a király felesége maga is a királykoronázáshoz hasonló szertartás során nyerte el méltóságát. Erre enged következtetni ugyanis Szent István nagyobb legendája, mely szerint „Gizellát, akit felkentek a krizma kenetével, István ... társának hirdette a korona viselésében”. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a többi királyné státusa is hasonló volt, jóllehet magának a „királynévá avató” szertartásnak például a krónikások akkora jelentőséget nem tulajdonítottak, hogy feljegyzésre érdemesnek tartották volna. A - Sámuel és Péter királyokkal együtt - 23 Árpád-házi királynak összesen 29 feleségét tartja számon a magyar kutatás. (Ez a szám 30-ra növelhető, mivel újabban megfontolásra érdemes érvek merültek fel amellett, hogy az orosz Anasztázia valójában I. András második felesége volt.) A 30 királyné közül háromról - létezésükön kívül - semmit sem tudunk, további háromnak a származása ismert ugyan, „csupán” a nevüket nem tudjuk. (Ez utóbbiak közé Aba Sámuel feleségét azonban csak akkor sorolhatjuk, ha elfogadjuk azt az érvelést, mely Szent István nőtestvérét látja a királynéban. Ha azon állásponthoz csatlakozunk, amely szerint Szent István nőtestvére Aba Sámuel Vő. Zsoldos Attila: A Szent Korona árnyékában. História, 2001/9-10. szám (Szerk.) anyja volt s nem felesége - a kérdés megítélése a sororius kifejezés értelmezésétől függ, úgy a király felesége ismeretlen, s az előbbi csoportba kell sorolnunk.) A rendelkezésünkre álló adatok egyértelműen tanúskodnak amellett, hogy az Árpádok Magyarországán a gyermektelen özvegy királynék elűzése éppúgy nem volt szokásban, mint ahogy a királynék meggyilkolása sem. Az első királyné, Gizella például a maradás mellett döntött. Ebben nyilván közrejátszott az a körülmény is, hogy István bőkezűen gondoskodott róla. Más kérdés, hogy Péter király ellenséges magatartása miatt Gizella végül mégis távozásra kényszerült. Számos esetben nincsenek információink az özvegy királyné sorsát illetően. Azok az esetek, amikor vannak, azt mutatják, hogy a gyakorlat meglehetősen változatosan alakult. Többen a távozást választották, s idővel újra férjhez mentek, mint például Judit (Salamon egykori felesége ), Ágnes (III. István özvegye) vagy Konstancia (Imre király felesége). Hazatért Bizáncba I. Géza Synadéné néven ismert második felesége is. III. Béla özvegye, Margit királyné szintén elhagyta Magyarországot férje halála után, ám ő nem hazatért, hanem a Szentföldre zarándokolt, ahol kisvártatva meg is halt. Távozott a korszak utolsó magyar királynéja, Ágnes is: ő kolostorban élte le hátralévő éveit. A távozás vagy a maradás kérdésében a döntés vélhetően a királynét illette meg, legalábbis erre látszik utalni, hogy Imre magától értetődően ajánlotta fel a választást hitvesének. Mindössze két királynéról igazolható minden kétséget kizáróan, hogy nem önként hagyták el az országot, ám mindkét esetben különleges körülmények játszottak közre az események efféle alakulásában. Kálmán házasságtörésen kapott második feleségét, Eufémiát maga a férj küldte haza, míg egy másik orosz származású királynét, Eufrozinát a fia, III. Béla küldött - politikai okokból - száműzetésbe. Mivel Eufrozinát utóbb mégis Fehérvárott temették el, okunk van azt hinni, hogy eredeti szándéka szerint özvegyként ő is Magyarországon élte volna le hátralévő éveit. Más özvegyek új hazájukban maradtak, mint tette azt Ilona királyné (II. Béla özvegye) és a férje, IV. Béla halála után nem sokkal meghalt Mária. Sajátos típust képvisel V. István özvegye, a kun Erzsébet, neki tudniillik nem volt hová „hazamennie”, így aztán az, II. (Vak) Béla és felesége, Ilona az aradi országos gyűlésen. Miniatúra a Képes Krónikából, 14. század Az imádkozó Szent Imre herceg és felesége. Oltárkép, Ponte Mensola, 14. század