História 2005
2005 / 9. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - DEÁKY ZITA - KRÁSZ LILLA: A várandós nő
A terhes nő megváltozott állapota kihatott a szűkebb család és a közösség mindennapi és ünnepi életére. Az új élethelyzet az anyát és a gyermeket védő hagyományok által megszabott óvó-védő magatartási szabályokat, családi és közösségi elvárásokat juttatott érvényre, amelyek csak a terhesség időszakára voltak érvényben. A gyermek egészsége és jövőbeni pozitív tulajdonságai érdekében a terhesség a nő számára bizonyos értelemben testi, szellemi és cselekvési szabadságának korlátozásával járt. Társadalmi elvárás volt, hogy a terhes nő mindent megtegyen, hogy születendő gyermeke a család és a közösség jóravaló és hasznos tagja legyen. A terhességi tilalmak valójában a gyermeket védték. Évezredeken keresztül hittek abban, hogy mindazt, amit az anya érzékel, azt érzékeli a magzat is, mindaz, ami az anyára hat, hat a méhben fejlődő gyermekre is. A rácsudálkozás, a megnézés hatását a magzatra az ókortól a 19. század elejéig- közepéig vallották az orvosok is, illetve vitatkoztak róla. Zsoldos János 1802-ben bizotsítása a terhesek nyugalmának és az egészséges újszülöttek érdekében javasolta: „a terheseknek Szomorít Játékokra, Halotti Temetésekre, Ispotályokba menni nem kell. Tsuda állatokat, irtóztató híreket, nyavalya-törőket, tsonkákat tőlök elrejtsenek, s titkolhattak. ” A 19. században az orvosok nagyobbik része többnyire már nem a rácsudálkozás közvetlen hatásában hitt, hanem a közvetett hatásában. Ezért tiltották a várandós asszonyt minden olyan látványtól és élménytől, amely lelkiállapotának, érzelmi-idegi egyensúlyának megbillenését okozhatta. Már Apáczai Csere János (1625- 59) Magyar Encyclopaedia c. művében is találkozunk a terhes nő lelki egyensúlyának megtartására vonatkozó szabállyal. Az elmefelindulás, az ijedtség, a rácsodálkozás káros hatásai ellen az állapotos asszonyoknak azt javasolja, hogy „mindjárást szép dolgoknak vagy a tükörben magának nézésére fordítsa szemeit”. A kortársak által „Európa tanítómestereként” számon tartott holland orvos, Herman Boerhaave tapasztalataira hivatkozva a rácsodálkozásnak azt a nemét tartotta a terhes nőre nézve veszedelmesnek, amelyiknek „mindenkor erős megrettenésen, megirtózáson vagy’ kívánáson kell kezdődni". Egy sor vándortörténetekből ismert esetet említett. Ha a terhes asszony fővételtől megirtózik, fej nélküli gyermeket szül, hatujjú koldust látván neki is hatujjú fia születik, ha felbontott hajú embert lát, bél nélkül hozza világra magzatát. Fontos volt, hogy a terhes asszony kerülje azokat a helyeket és alkalmakat, ahol számára szokatlan, rémisztő dolgokat láthat, például a vásárokban ne bámulja meg a torzakat, ne nézzen beteg, rendellenes embereket és állatokat, ne menjen kivégzésre. Ha akarata és elővigyázatossága ellenére mégsem tudta elkerülni az ilyen hatásokat, alkalmaznia kellett a bajt elhárító eljárásokat. Hatásosnak tartották, ha az asszony rögtön erőteljesen rágondol terhes állapotára, vagy elköpködi az ijedést, rácsodálkozást kiváltó személyt, állatot meg tárgyat, vagy ujját gyorsan szoknyája derekába vagy övébe dugja. Általában úgy tartották, hogy az ártalom különösen akkor veszélyes, ha a terhes asszony tényleg megijed. Erre az esetre hasznos volt az imádkozás, a szenesvíz készítése vagy a megöntés. A szép, egészséges gyermekért Az állapotos nőre vonatkozó tilalmak és óvó-védő viselkedési szabályok egy része a születendő gyermek egészséges fejlődése mellett a minél kedvezőbb külső megjelenés, pozitív tulajdonságok biztosítását szolgálta. A születendő gyermekhez kapcsolódó szépségideál az egészséges gyermek képével azonos. A pirospozsgás, pufók, sima bőrű, sűrű, göndör hajú újszülött az antikvitásból örökölt gyermek-archetípus képe. Már a lakodalmi szokások körében is találunk a gyermek jövőjét befolyásoló gyakorlatot. A menyasszonyt vánkosra ültették, hogy leendő gyermeke kövér legyen, vagy az esküvőn jól megnézte a neki tetsző gyermeket, hogy neki is olyan szülessen. A terhes asszonyra vonatkozó tabuk egy része is ennek a vágyképnek az elérését szolgálta. Tilos volt halottat nézni, temetésre menni, mert úgy tartották, hogy ettől az újszülöttnek sárgasága lesz, sápadt lesz, vagy meg is halhat. Túl sok hagymás ételt, hüvelyest ne fogyasszon az anya, mert gyermeke pattanásos bőrű lesz, vagy kiütéses betegségekbe esik. Tököt, uborkát ne vigyen a kötényében, mert kopasz lesz a gyermeke. Ennek ellenkezőjeként, a várandós asszony hajas kukoricát lopott, hogy szép, dús hajú legyen majd a leánya, ugyanezért más kenderéből lopott, hogy annak a mosóvizében mossa meg kezét, lábát. Az állapotos asszonyt ugyanakkor eltiltották egyes tevékenységektől - mint a káposzta, uborka és paprika savanyításától, a kovászkeveréstől, esetenként a gyümölcs szüretelésétől ismert a terhes állapotot bizonyos szempontból hasonlóan tisztátalannak tartották, mint a menstruációt. Minden korban az asszonyok, társadalmi rendtől és rangtól függetlenül, igyekeztek felkészülni a könnyű, szó- Állapotos asszonyok - templomi képen. Mária és Erzsébet találkozása A csegöldi szárnyas oltár részlete, 15. század