História 2005
2005 / 9. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - DEÁKY ZITA - KRÁSZ LILLA: A várandós nő
rencsés szülésre. Már a terhesség ideje alatt Egész Európában ismert hiedelem volt, hogy szárítókötél, vagy bármilyen kötél, esetleg korlát alatt nem szabad átbújni, varrócérnát nem szabad a nyakba rakni, varrótűt nem szabad keresztben az ingbe tűzni, mert a gyermek nyakára tekeredik a köldökzsinór, vagy keresztbe fordul a szülés idején. Száraz ruhát ne vigyen ki a házból, mert szárazon, magzatvíz nélkül fog szülni. Ne vegye fel fordítva a kötényét, mert a gyerek is fordítva fog születni. A legfontosabb volt azonban az istenfélő magatartás, az ima, a böjtök megtartása, gyónás, szentek közbenjárásának kérése, fogadalomtétel. A reformátusok Istenhez fohászkodtak, a katolikusok Szent Annához és Szűz Máriához. Búcsúba is eljártak a várandós asszonyok. A születendő gyermek neme és tulajdonságai Fiú lesz, vagy lány? - ez a kérdés ősidők óta nagyon fontos volt, különösen az első terhességnél. Mint Európában általában, Magyarországon is társadalmi rendtől és rangtól függetlenül egyértelműen elsőszülöttnek a fiú utódot tartották kívánatosabbnak és értékesebbnek. A magyarországi szóhasználatban a gyerek szó csak a fiút jelölte, ezzel is kifejezve az értékviszonyokat. Különösen elsőszülöttnél az öröklés, a család folytonosságának, a név fennmaradásának biztosítása miatt vágytak fiúgyermekre, másrészt vagyoni szempontból is fontos tényező volt, hogy a lányt kiházasították, tehát elvitt a vagyonból, és nem hozott. Évezredek óta nagyon sokféle jelből próbáltak jósolni a születendő gyermek nemére. Az ókorban a medicina a nedvkórtan alapelveit alkalmazva próbált összefüggéseket találni a terhes nő testalkata, temperamentuma, hasának alakja és a születendő gyermek neme között. Úgy tartották, ha az asszony magas, nyúlánk testalkatú, tüzes természetű, nedveiben a hideg és nedves dominál, terhét jobb oldalt magasan hordja, fiút szül. Ha viszont alkatára nézve deréktól lefelé szélesebb, felsőteste soványabb, kissé lomha és melankóliára hajlamos, testnedveit tekintve meleg és száraz alkatú, terhét bal oldalt alacsonyan hordja, lányt szül. Szülés szempontjából nehezebb vajúdásra számíthat a fiúnál, mert a gyermeknek hosszabb utat kell megtennie, ami az anya számára sok fájdalommal jár. Májfoltokból, lábdagadásból lányra, sok rosszullétből - a mai napig - fiúra következtetnek. Ezek az antik ismeretek a kora újkori Európában széles körben ismertté váltak. A magyarországi népi hiedelmek körében számos, fiúgyermek születésének „biztosítására” vonatkozó előjelet, jóslást és előírást találunk. A lakodalomban elterjedt szokás volt, hogy a vőlegényes házhoz érkezvén a menyasszonynak egy kisfiút ültettek az ölébe, hogy elsőnek fiút szüljön. Ha a menyasszony és a vőlegény tűt szúrt a mellényébe, illetve a szoknyája hasítékába, fiú fogant, ha a férfi valamilyen ruhadarabját az ágyba, valamelyik szerszámát, fejszét, tarisznyát pedig az ágy alá helyezte, az is eredményes lehetett. Fontos szerepet tulajdonítottak a nászéjszakán a férj és feleség viselkedésének. A férjnek kellett előbb az ágyba feküdnie, és össze kellett szorítania a száját. Az asszonyt pedig arra figyelmeztették, hogy ne felejtse nyitva a száját, mert akkor lánya születik, és bal oldalára forduljon, ha fiút szeretne. A további születendő gyermekek nemét is igyekeztek mágikus úton befolyásolni. A Dunántúl több vidékén a szülőnő méhlepényét körte- vagy almafa alá földelték el, attól függően, hogy fiút vagy kislányt kívántak következő gyermeknek. A körte a fiú, az alma a leánygyermeket jelképezte. A nemre való jóslásban évszázadok hiedelmei, tapasztalatai és az orvostudományból a mindennapokba átkerülő ismeretek sűrűsödtek. Számos racionális elemet is őriztek, például akkor, amikor a rokonságban gyakoribb nemű gyermekeket tartották számon, és abból következtettek az ifjú pár születendő gyermekeinek nemére. A terhes nőr életmódja A köznépi gyakorlatban. Európában a terhes nő egészségével nem foglalkoztak. Csak ha beteg volt, akkor enyhítettek panaszain vagy gyógyították. Orvosi körökben először a 18. században kezdtek el Európa-szerte tudomás A várandós Mária Leopoldina főhercegnő. Lorenzo Lippi festménye, 17. század A szerencsés szülést a várandós nő imádkozással, a szentek közbenjárását kérve próbálta biztosítani. Színezett rajz, 19. század