História 2005

2005 / 10. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - F. DÓZSA KATALIN: Szőrmekabát, prémsapka, csizma

hermelin vagy más hasonló állat ge­rezdje. Ezek feladata elsősorban azon­ban nem a melegítés volt, mint az a nevükből: „bolhaprém” is kiderül. A 16-17. századi magyar női vise­letben divatos félhosszú vállgallért, a subicát is gyakran szőrmével bélelték. Ez a viseletdarab a 16. századi német, majd spanyol reneszánsz emlékeként élt tovább még a 17. században is. A spanyol divat a hosszú, egyenes szabá­sú, földig érő, elöl nyitott kabátot is kedvelte, amit szintén prémmel szegtek és béleltek. műszőrmék meggyőzik viselőiket az állatáldozatok felesleges voltáról. Télikabát A mai „télikabát” formája a 18. század második felében terjedt el, és tulajdon­képpen a brit időjárásnak köszönhető. A vadászat közben, a ködös, nedves hajnalokon szükség volt egy meleg öltözékre, amire a legmegfelelőbb a polgárok által addig megvetett vastag szövetből készült kabát volt, nagy, fel­hajtható gallérral, duplagombolással, majdnem földig érő hosszal. Ezt, az eredetileg riding coat-nak, azaz lovag­lókabátnak hívott darabot a franciák, akik 1780 körül mindenért bolondul­tak, ami angol volt, redingote-nak nevezték el, és mindkét nem szívesen viselte. Azóta is kedvelt maradt, leg­utoljára az elmúlt években jelent meg divatújdonságként a kifutókon. A tweed A másik angol találmány, mint­egy száz évvel később, a vastag, durva, szúrós tweedöltöny, amely a lassan szitáló eső ellen is meg­védi viselőjét. Angol úriember a lóversenypályán, vadászaton hordja, fűtetlen helyen, mert a melegben még ő sem viselné el. Az eredeti, 20. század eleji tweed­szövet köszönő viszonyban sincs a napjainkban ismét divatos (női ruha) anyaggal, amiről azt írja a net-divattudósító: „A tweed ré­gen vastag, szúrós gyapjúszövet volt. Manapság sokat lágyult, mintha a második bőrünk lenne. Persze minden bélelt, hogy a vá­rosi hétköznapokban is kényel­mes legyen.” Szőrme, prém a 20. században A szőrmekabát és prémdíszítés az 1910-es évektől vált igazán divatos és elegáns viseletté, sőt a női érték kifejezőjévé. Első nép­szerű viselője az 1910-es évek istenített francia revüsztárja, Mistinguette volt, de azóta jó néhány filmsztár is hivalkodott prémkabátjával. Napjainkban újra divat a valódi szőrme, an­nak ellenére, hogy néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, az állatvédő aktivisták figyelemfelkeltő rek­lámjai - meztelen, vagy éppen fordítva, a hirdetésben eleven állatokká váló bundákat viselő topmodellek -, no meg az egyre szebb és izgalmasabb szépségű Selyemruha, vattára tűzdelt atlasz alsó­szoknyával, 18. század közepe A magyar viselet szőrmézése a 20. századig fennmaradt. Gróf Bánffy Dénes dísz­magyarban, szőrmével bélelt mentében. M. v. Meytens festménye, 1760 körül Magyar bundatípusok. Színezett rézmetszet, 1816 Az elegáns férfi téli ruhatárának része volt a vállgalléros köpeny. Festmény, 1892 .

Next