História 2006
2006 / 6-7. szám - PALASIK MÁRIA: Új nőideál
Új attideál A nők a proletárdiktatúrában A második világháborút követő tíz évben alapvetően megváltozott a magyar nőtársadalom helyzete. Mindjárt a háború végével elindult egy, a nők politikai és polgárjogi egyenlőségét eredményező folyamat: egyenlő választójogot kaptak, az addig elzárt felsőfokú tanintézmények és pályák többségét megnyitották előttük, a házasságon kívül született gyermekek jogállását rendezték. Az új nőideálnak a termelésben és a házi munkában egyszerre helytálló nőt tekintették. Általános volt az elvárás, hogy a nő kapcsolódjon be a társadalmi munkába, vegyen részt a politikai közéletben is. A dolgozó nő 1956-ban Magyarország 9 861 000 lakosának 51,7 százaléka nő volt. Minden ezer férfira 1070 nő jutott, körülbelül harminccal több, mint a háború előtt. A népesség családi állapotát vizsgálva azt mondhatjuk, hogy a nők házasodási kedve nagyobb volt, mint a férfiaké. Az elvált nők száma viszont éppen a kétszeresét tette ki az elvált férfiak számának (82, illetve 41 ezer). Az özvegyek között a nők aránya majdnem ötször nagyobb, mint a férfiaké (590 000, 121 000). Ebben a nagy különbségben elsősorban a második világháború veszteségei mutatkoznak meg, de a férfiak átlagéletkora is alacsonyabb (64,7 év) volt, mint a nőké (68,7 év). 1956-ban 12 748 gyermek született házasságon kívül. 1956. június 3-án minisztertanácsi határozattal (10147/ 1956) „eltörölték” az 1952-ben bevezetett abortusz tilalmát. A terhességmegszakítást ettől fogva engedélyezték az anya betegsége, illetve más, méltánylást érdemlő személyi vagy családi körülmény fennállása esetén. 1956 volt az első év, amikor jelentősen csökkent az illegálisan végzett abortuszok száma: az 1952. évi 103 300-ról 15 900-ra mérséklődött, a nyilvántartott művi vetélések száma viszont 43 700-ról 123 600- ra nőtt. Ettől kezdve a magzatelhajtás csak akkor volt büntetendő, ha nem legálisan végezték. A határozat más szempontból is mérföldkő a nők életében: a megelőzésre is gondolva elrendelte a fogamzásgátló szerek gyártását és alacsony áron történő forgalomba hozatalát is. 1956-ra jelentősen átalakult a foglalkoztatottság. 1941-ben a keresők 27,2, míg 1956-ban 31,5%-a volt nő, vagyis 1 150 000-ről 1 417 000-re növekedett a munkavállaló nők száma. A munkaképes korú nőknek közel a fele folytatott kereső foglalkozást (47,3%). Gyakorlatilag az ötvenes évek elejétől lett tipikusnak tekinthető és elfogadott a kétkeresős családmodell. Azonban a gazdasági ágakat tekintve számottevő változás történt: csökkent a mezőgazdaságban és nőtt az iparban és a kereskedelemben foglalkoztatott nők száma. Bár a Sztálin halála után bekövetkezett enyhülés következményeként gyakorlatilag leállították a nők munkába állásával kapcsolatos erőltetett propagandát, a női foglalkoztatásról nem mondhattak le. Az 1956 májusában hozott 2076/1956. (V. 31.) számú kormányhatározat célul tűzte ki, hogy az év hátralévő hónapjaiban további nyolc-tízezer nőt állítsanak munkába. Kifejezetten a megyei városok tanácsait kérték, hogy gondoskodjanak a helyi női munkaerő elhelyezéséről. Kimondták, hogy azokról a munkahelyekről, amelyeket nők és csökkent munkaképességűek is el tudnak látni, a férfiakat fokozatosan irányítsák más munkakörbe. A vidékről bejáró nőket pedig saját lakóhelyükön foglalkoztassák. A női átlagkeresetek elmaradtak a férfiakéi mögött: az átlagos lemaradás 30 százalékos. A munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete 1235 Ft volt 1956-ban, ebből a férfiaké 1500, a nőké pedig 1050 Ft körül mozgott. Jelentősen javult a szakképzett nők aránya. Egyre többen szereztek betanított munkás és szakmunkás képesítést. Megnőtt az át- és a szakképző tanfolyamokra, valamint az esti iskolákba beiratkozottak száma. Az 1956/57-es tanévben a középiskolákba beiratkozott 172 800 tanulónak már valamivel több mint a fele leány volt, az egyetemekre és főiskolákra beiratkozott 1956-ban a munkaképes korú nőknek közel a fele folytatott kereső foglalkozást. A kiemelt ipari nagyberuházás, a sztálinvárosi vasmű építésében nők ezrei vettek részt 39