História 2006
2006 / 6-7. szám - PALASIK MÁRIA: Új nőideál
40 800 hallgató 27,7 százaléka nő volt. A diplomás nők száma az 1949. évihez képest megduplázódott. 1958-ban a mérnökök 6, az orvosok több mint 20, a gyógyszerészek és a tanárok majdnem 50%-a nő volt. Bár a vezető beosztásokban áttörés nem történt, „mutatóba” megjelentek a közigazgatásban, a vállalatok irányításában, a különféle intézményekben a női vezetők. A politikai közéletben is feltűntek a nők, az új szerepük elfogadottá vált, bár a számokat tekintve nem történt áttörés. 1948-56 között két női miniszter működött: Ratkó Anna egészségügyi és Nagy Józsefné könnyűipari miniszter. Az MDP vezető szervének, a Központi Vezetőségnek 1948-56 között 13 női tagja volt, 1956-ban a 90 KV-tag közül 6 volt nő. A Titkárságban és a Politikai Bizottságban azonban egyetlen nő sem volt. Az 1953- 58-as parlamenti ciklusban 298 képviselőből 62 nőt regisztráltak. Az új-régi hétköznapok Míg a női szerep új elvárással bővült: a „termelés frontján” helytálló asszonyéval, addig a háztartási munka női jellege egyáltalán nem változott. A női munkavállalás miatt a családok többségének az élete gyökeresen megváltozott. Gondot okozott a gyermekek ellátása, felügyelete, mivel a korosztály töredékét tudták csak befogadni a gyermekjóléti intézmények. Még 1956-ban is ezer bölcsődés korú gyermekre csupán 45 férőhely jutott. Az óvodákban már jobb volt a helyzet: a 167 800 óvodás korú 130 833 óvodai férőhelyen osztozott. Azonban az általános iskolások csupán 5%-a számára volt biztosítva a napközi otthon. A dolgozó nőnek 12 hét szülési szabadság járt, abból 4 hetet ajánlott volt a szülés előtt igénybe venni. A kisgyermekes anyáknak a gyermek 9 hónapos koráig szoptatási időt kellett biztosítani: a kisebb gyermekek esetében naponta kétszer, a nagyobbaknál egyszer. A gyermek betegsége esetén a gyermek egyéves koráig járt a táppénz az anyának, ezért sokan kénytelenek voltak feladni munkahelyeiket, és átmenetileg újra háztartásbelikké válni. A vidéki munkaképes korú lakosság gyakran otthonától távol tudott elhelyezkedni. Gyakori volt, hogy a családok szétszakítva éltek: a feleség és a férj külön-külön munkásszálláson, míg a gyermek a nagyszülőknél élt valahol vidéken. De széles körben elterjedt volt az albérlet, az ágybérlet, valamint az átmeneti megoldásnak szánt társbérlet. Nehézséget jelentett a család mindennapi ellátásához szükséges élelmiszerek beszerzése: az üzletek nyitva tartása nem igazodott a munkaidőhöz. Ugyan a jegyrendszer már megszűnt, de még mindig szűkös volt az áruellátás, gond még a kenyér, a zsír, a cukor, az olaj, a hús beszerzése. De gyakran hiányzott a rávaló is: a családok nagy többségének nem voltak tartalékai, egyik napról a másikra éltek. Persze nem csak az élelmiszerekből volt hiány, másból sincs áruválaszték: nincs elég gyermekruha, pelenka, cipő. Általában nincs konfekció - de a maihoz képest korszerűtlenek az anyagok is, amiből a ruházat készült. Nagy kincset jelentett a kosztért házhoz járó varrónő, aki ameddig lehetett, toldozta-foltozta a ruhadarabokat, és sokszor a szülők használt felsőruházatából varázsolt „új” ruhát a gyerekeknek. Nincsenek korszerű mosó- és tisztítószerek sem. Még nem elérhető a mosógép, ez a generáció még teknőben mosott. Nemhogy mosógép nem volt, de az átlagos háztartás számára nélkülözhetetlen mosófazék is hiánycikk volt. Kevesek kiváltsága volt a Patyo- A termelésben élen járó szövőnőt csasztuskabrigád köszönti, 1953. április Az ideológia és a gazdaság átformálta a nők többségének az életmódját. Üzemi kozmetika, 1949 MNM Történeti Fényképtár, Escher Károly felvétele