História 2006
2006 / 8-9. szám - KOVÁCS ISTVÁN: Lengyelország, 1956
vezetők és párttagok temetéséről”. Közli Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András temetésének idejét: október 6., du. 15 órakor, a Kerepesi temetőben. A kegyelet előtte 12—15 óra között róható le. október 4. Nagy Imre, miután az előző hetekben Gerő Ernővel, Kádár Jánossal tárgyalt, a létrejött kompromisszum alapján levélben kéri párttagsága visszaállítását. október 5. A Minisztertanács a személyi kultusz egyes maradványainak felszámolása érdekében 1099/1956. sz. határozatával a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek nevét Csepel Vas- és Fémművekre változtatja. Változik a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem, a Rákosi Mátyás Tanulmányi Érdemérem, a Rákosi Mátyás Egyetemi és Főiskolai Ösztöndíj és a Rákosi Mátyás Tanulmányi Verseny elnevezése is. A dolgozók életszínvonalának emelése érdekében a Minisztertanács 1098/1956. számú határozata értelmében 1956-ban és a következő években nem bocsátanak ki államkölcsönt. A békekölcsön-kötvények visszafizetését 1974. december 31-ig le kell zárni. — A „szocialista törvényesség megsértése miatt” letartóztattak több volt államvédelmi tisztet, köztük Farkas Vladimírt (Farkas Mihály fiát). — A Legfelsőbb Bíróság rehabitálja az 1948-ban törvénytelenül elítélt és bebörtönzött Ordass Lajos evangélikus püspököt. október 6. A budapesti Kerepesi temetőben több százezer ember részvételével eltemetik az 1949-ben kivégzett Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást. Búcsúbeszédet mond Apró Antal, Münnich Ferenc, a párt és a kormány képviselői, valamint Szász Béla, a Rajk-per egyik életben maradt vádlottja. A temetés után több száz egyetemi hallgató tüntet a Batthyány-örökmécsesnél „Nem állunk meg félúton, sztálinizmus pusztuljon!” jelszóval. október 8. Megindul a Hétfői Hírlap, a Hazafias Népfront lapja. Főszerkesztője Boldizsár Iván. Az első számban Gimes Miklós nyílt tárgyalást sürget Rákosi Mátyás és Farkas Mihály ügyében. október 9. A Magyar Televízió este kísérleti műsort sugároz. október 10. A kormány leveszi napirendről az ország területigazgatási átszervezésének terveit. A részletesen kidolgozott racionalizálási tervnek ugyanis nagy helyi ellenzéke van, amelyet a bizonytalan politikai helyzetben a párt- és állami vezetők nem kívántak fokozni. — A Petőfi Kör vitája: A műszaki fejlesztés és a fiatal műszaki értelmiségprobfolytatás a 18. oldalon, Lengyelország, 1956 Minden különösebb híradás nélkül 1954. december 13-án kiengedték börtönéből Wladyslaw Gomulkát, akit 1948-ban jobboldali, nacionalista elhajlás vádjával távolítottak el a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) Központi Bizottságának főtitkári székéből, majd 1951- ben bebörtönözték. Gomulka szabadon engedésével Lengyelországban is kezdetét vette a Sztálin halála utáni megkésett olvadás. Ám még 1955-ben is sor került koncepciós perekre, s az 1953 őszén letartóztatott Stefan Wyszynski bíboros-prímást továbbra is szigorú házi őrizetben tartották. 1956 tavaszán a LEMP lélektanilag és ideológiailag váratlanul kényelmes helyzetbe került, mert vezetője, Boleslaw Bierut - akit a sztálini terrorért a legnagyobb felelősség terhelt - az SZKP XX. kongresszusán Moszkvában 1956. március 12-én váratlanul elhalálozott. (A testvérpártok szokásos „betegségében”, náthában elhunytat azok is mártírnak tekintették, akik moszkovita múltja és hazai rémtettei miatt gyűlölték őt, mivel elterjedt, hogy „a lengyel nemzeti érdekek következetes védelmezése miatt méreginjekcióval végeztek vele a ruszkik”.) Varsói temetését, amelyen Hruscsov is részt vett, összekötötték az új első titkár, Edward Ochab megválasztásával. Politikai erjedés a Hruscsov-beszéd után Ochab szerencsés választásnak bizonyult, mert személyét a pártelitnek mind a liberális, mind a dogmatikus szárnya elfogadta. Hogy helyzetét erősítse, a szocialista táborban példátlan lépésre szánta el magát: március 21-én elrendelte, hogy Hruscsovnak az SZKP XX. kongresszusa zárt ülésén A személyi kultuszról és annak következményeiről elmondott titkos beszédét 3000 példányban küldjék szét az országban, hogy tartalmát a pártszervezetek is megismerhessék. Ezzel az új első titkár egyértelműen a „liberálisok” pártjára állt. A referátum végül jóval nagyobb példányszámban látott napvilágot, s kézről kézre terjedt. (Állítólag az Egyesült Államok varsói nagykövetsége egy ilyen zugpéldányt juttatott ki, hogy a nyugati világ fordításban megismerhesse, mit mondott Hruscsov a bizalmas történelmi ülésen.) A brosúra tartalmát nyílt párttaggyűléseken vitatták meg. Egy varsói kerületi aktívaülésen elhangzott kérdés vádnak is beillett: „Tagjai kell, hogy legyünk egy olyan pártnak, amely ennyi hibát elkövetett?” Tabutémák is terítékre kerültek: elhangzottak a lengyel katonatisztek katyni lemészárlására és az 1939. évi Molotov-Ribbentrop-paktum megkötésére vonatkozó kérdések. A keresetre, az életszínvonal süllyedésére, a közellátás helyzetére, a szovjet „szénvásárlásra”, a szovjet tanácsadók szerepére és a szovjet hadsereg lengyelországi jelenlétére vonatkozó kérdéseket akár követelésekként is lehetett értelmezni. A sajtóban tényfeltáró cikkek jelentek meg, a kulturális életben is pezsgés indult meg, a nagy tekintélyű Lengyel Írók Szövetsége éléről eltávolították a sztálinista vezetőket. A Honi Hadsereg katonáinak rehabilitálását jelentette, hogy Andrzej Wajda Csatorna címmel filmet forgatott a varsói felkelésről, s Roman Bratny Kolumbuszok címmel regényt jelentetett meg az addig fasisztának, Hitler-bérencnek tartott, a londoni emigráns kormány által irányított világháborús honi ellenállókról. Hallatták hangjukat a különböző értelmiségi körök: filozófusok, közgazdászok is. Az utóbbiak a lengyel közgazdászok június 7-9. között tartott II. kongresszusán megkérdőjelezték a szocialista gazdaság fejlesztésében a nehézipar vezető szerepét, és a szocialista piacgazdaság bevezetéséhez több modellt is bemutattak. Volt mit meg 15