História 2006
2006 / 2. szám - FIGYELŐ - PÁLOSFALVI TAMÁS: Borbála és a Cilleiek
. Borbála és a Cilleiek Zsigmond király második feleségét, Borbálát és családját, a stájer eredetű Cillei (ma Celje, Szlovénia) grófi dinasztiát példátlanul rossz hírnév övezi mindazon országokban, amelyek történelmében a család tagjai valamikor jelentős politikai szerepet játszottak. E rossz hírnévben sokáig osztoztak magával Zsigmond királlyal is, míg azonban a császár-király életművének átértékelése már az 1980-as években megkezdődött. Borbála és rokonai negatív megítélése talán az egy Szlovéniát leszámítva, amely a Cilleiek igazi örökösének tekinti magát - továbbra is él. Ha e helyzet okát keressük, vissza kell nyúlnunk a 15. század második feléig, amikor a Cilleiekkel szembeni előítélet kialakult és kiirthatatlan gyökeret eresztett. Az ellenszenv kiváltója a dinasztia utolsó tagja, Cillei Ulrik volt, aki az 1450-es években hatalmas birtokaira támaszkodva egyenrangú félként küzdött Hunyadi Jánossal és III. Frigyes római császárral a Magyarország, illetve Ausztria fölötti befolyásért, végső soron pedig a Zsigmond örökségét képező közép-európai államkonglomerátum irányításáért. A küzdelem nagyrészt politikai síkon folyt, mivel azonban Cillei halála (1456) egyben a család kihalását és a Cillei-birodalom felbomlását is jelentette, a történet Cillei-központú bemutatására már nem kerülhetett sor, így a dinasztia emlékezetét olyan történetírók alakították, akik a vetélytársak és örökösök, a Hunyadiak és a Habsburgok szolgálatában forgatták tollukat. Tőlük vették át a negatívumokat a kialakuló nemzeti történetírások első képviselői, hogy aztán a hagyomány töretlenül éljen tovább egészen napjainkig, mégpedig nemcsak a historiográfiában, hanem az irodalomban és a képzőművészetben is. fal vette kezdetét. A nikápolyi vereség (1396) után jelentős részben az ő katonai és pénzügyi segítségének volt köszönhető, hogy Zsigmond képes volt stabilizálni belpolitikai helyzetét Magyarországon. A király nem is mutatkozott hálátlannak: tíz zagoriai (Varasd megye) és négy szlavóniai várat adományozott Hermann grófnak, amelyek birtokában egyszerre az ország leghatalmasabb urai közé emelkedett. Zsigmond egészen a haláláig elhalmozta kegyeivel a Cilléi családot, arra azonban gondosan ügyelt, nehogy túlságosan megerősödve veszélyt jelentsenek hatalmára és Magyarország integritására. 1435-től Zsigmond viszonya a Cilleiekhez érdekes kettősséget mutat. Egyrészt, hűen a Luxemburgok hagyományos Habsburg-ellenes politikájához, támogatta a Cillei-territórium kiemelését a Habsburgok fennhatósága alól. Zsigmond 1436 novemberében Prágában emelte a Cillei grófokat birodalmi fejedelmekké. Másrészt viszont világossá tette, hogy Szlavóniában nem szándékozik örökletessé tenni a Cilleiek hatalmát. Mi több, 1433-tól kezdve új kedvencének, a raguzai származású Tallóci Matkónak (és fivéreinek) csinált helyet a tartományban, aki 1435-ben meg is kapta a szlavón, majd röviddel utóbb a horvát báni méltóságot. A későbbi fejlemények azt mutatják, hogy a Cilleiek nehezen viselték a szlavóniai hatalomvesztést, de 1440-ig nem állt módjukban fellépni a helyzet megváltoztatása érdekében. Zsigmond és Borbála Zsigmond és Cillei Hermann szoros kapcsolatát a gróf leányának, Borbálának a királlyal kötött eljegyzése (1401), majd házassága (1405) pecsételte meg. Jóllehet a házasság politikai jellegéhez nem fér kétség, Zsigmond szempontjából nem tekinthető a frigy egyértelműen mésalliancenak. Bár Borbála „csupán” grófi házból származott, láttuk, hogy nagyapja I. Lajos király sógora volt, másodfokú unokatestvére, Cillés Anna pedig Jagelló Ulászló lengyel király (második) felesége lett. Említésre méltó, hogy Borbálát nem a királynéi, hanem a Szent Koronával koronázták meg Székesfehérvárott. A királyné általában Budán időzött, ahol férje távollétében részt vett az ország kormányzásában. 1414-ben Aachenben Zsigmonddal együtt koronázták német királynévá, majd elkísérte férjét és apját a konstanzi zsinatra, és csak 1415 végén tért vissza Magyarországra. 1408-ban Borbála mellett Cilléi Hermann és a fia, Frigyes is tagja lett Zsigmond frissen alapított Sárkányrendjének. 1419-ben jelentős változás következett be Borbála helyzetében. Zsigmond elvette A Cilleiek fölemelkedése A dél-stájerországi eredetű Cillei család, amelyet IV. (Bajor) Lajos császár 1341- ben emelt grófi rangra, nem II. Hermann és Borbála révén lépett be a magyar történelembe. Már I. Hermann gróf és a fivére, Ulrik részt vettek I. Lajos magyar király (1342-82) balkáni hadjárataiban. Mi több, Hermann gróf Kotromanic Katalinnal kötött házassága révén Lajos király sógora lett, és utóbbi közvetítette Ulrik fiának, Vilmosnak házasságát III. Kázmér lengyel király egyik leányával. A Cilleiek Mária királynő uralkodása idején szerezték első magyarországi birtokukat, a Zágráb megyei Szamobor uradalmát. A család igazi emelkedése és rohamos gazdagodása azonban II. Hermann grófCillei Borbála. Illusztrált lap a Bellifortis-töredékből, 1405 Mária, az első és Borbála, a második feleség Zsigmond oldalán. Fametszet, Mainz, 1492