História 2006
2006 / 2. szám - FIGYELŐ - PÁLOSFALVI TAMÁS: Borbála és a Cilleiek
tőle szlavóniai jószágait, feloszlatta nagyúri udvartartását, és - mint Eberhard Windeckétől tudjuk - néhány hónapra (1419. április-december) száműzte Váradra. A rövid távollét oka kétségkívül Borbála ismert félrelépése volt, kétséges azonban, hogy a szlavóniai birtokok elcserélését is ugyanezen okkal magyarázhatjuk-e. Maga Borbála a déli területek török fenyegetettségét hozta fel a váltás indokaként, de elképzelhető, hogy a királyné eltávolítása a Cilleiek túlzott hatalomkoncentrációját volt hivatva ellensúlyozni. (Ennek az sem mond ellent, hogy Zsigmond 1422 legvégén visszahelyezte Cilléi Hermannt a szlavón bánság élére, mert a tisztséghez ekkor már nem tartoztak hivatali birtokok.) 1420 után Zsigmond és Borbála kapcsolata a rövid elhidegülés dacára is harmonikusnak tűnik. A király az országon belül és külföldön is rengeteget utazott, és 1430-ig Borbálát is rendszeresen az oldalán találjuk, így 1420-ban a gyászos emlékű csehországi hadjáraton, 1421 szeptemberében egyetlen gyermekük, Erzsébet és Albert osztrák herceg pozsonyi esküvőjén, 1422 tavaszán Morvaországban, 1427-ben Erdélyben. 1429 elején a királyné Zsigmond társaságában találkozik Ulászló lengyel királlyal a volhíniai Luckban, majd március végétől Pozsonyban van, a huszitákkal folytatott tárgyalásokon. 1430-tól, amikor Zsigmond ismét évekre külföldre utazott, Borbála már nincs a férje oldalán, de sem a távollét, sem Zsigmond feltételezett gáláns kalandjai nem ártottak a házaspár közötti szeretetnek. A birtokigazgató királyné Borbála királyné férjétől szlavóniai birtokokat kapott, melyeket 1409-től az ő emberei igazgattak, de maga Borbála csak az első években, 1407-13 között töltött jelentősebb időt a tartományban. 1423-tól 1430-ig Borbála a kezdettől kezén lévő birtokok (pl. Óbuda, Kecskemét, a Csepel-sziget) mellett hatalmas területek igazgatását kapta meg élethossziglan Zsigmondtól. Övé lett Trencsén megye hét, Zólyom megye öt, Liptó megye három várral, a felvidéki bányavárosok többsége, Heves, Gömör, Nógrád és Hont megyei uradalmakkal egyetemben. Birtokait olyan fontos uradalmak zálogba vételével gyarapította, mint például Diósgyőr, amely egyik kedvenc tartózkodási helye lett az 1430-as években. Uradalmait magyar köznemesi és külföldi familiárisai útján önállóan és - mint birtokigazgatással kapcsolatos oklevelei mellett férjének adott kölcsönei is mutatják - eredményesen kormányozta. Óbudán, amelyet eredetileg székhelyének szánt, valamint váraiban, így például Véglesen, komoly építkezéseket folytatott, amelyeknek napjainkra csak elszórt nyomai maradtak. 1430-35 között Borbála felső-magyarországi birtokain tartózkodott, nagyjából a Diósgyőr és Zólyom közötti régióban. Itteni jelenlétét a birtokait évente fenyegető huszita betörések egyenesen megkövetelték, és a királyné mindent meg is tett az országrész védelmének érdekében. Innen csak akkor utazott Budára, illetve Óbudára, amikor a Zsigmond által kinevezett vikáriusokkal személyesen kívánt tárgyalni az ország ügyeiről. Borbála részvétele az ország mindennapi kormányzásában mindenesetre sokkal korlátozottabbnak tűnik, mint 1419 előtt. Hogy ebben a hatalmas birtokai igazgatásával járó temérdek munka következményét, vagy Zsigmond akaratát kell-e látnunk, egyelőre nem eldönthető. Zsigmond és Borbála kapcsolata az após, II. Hermann halála után, a király utolsó hónapjaiban vált feszültté. A királyné kezdettől nem kedvelte vejét, Albert osztrák herceget, és 1437 utolsó hónapjaiban sikertelen kísérletet tett trónöröklésének megakadályozására. 1438 folyamán ismét Albert ellen fordult; ekkor megfosztották magyarországi birtokaitól, és előbb Lengyelországba, majd Csehországba menekült. Itt fejezte be hosszú életét 1451-ben. Kedvezőtlen utóélet Amit Zsigmond és Borbála kapcsolatáról elfogulatlan forrásokból tudunk, egyáltalán nem támasztja alá a királynéról élő hagyományosan elítélő képet. Borbála vallásosságáról keveset tudunk, de a nála kimutatható Mária-kultusz éppenséggel nem „ateizmusáról” árulkodik. Apja, Herrmann gróf kolostoralapításai, és testvére, Frigyes ragaszkodása elhalt szeretőjének emlékéhez ugyancsak arra intenek, hogy a Ciliéi családról a korábbiaknál sokkal árnyaltabb kép felrajzolása lenne indokolt. Egy ilyen munka végeredménye már most megjósolható: a Ciliéi család hibáival és erényeivel együtt semmiben nem különbözött a többi, velük egy szinten álló családtól, csak utóélete alakult lényegesen kedvezőtlenebbül. Kályhacsempe a Cillei-címerrel és a Sárkányrend jelvényével, 15. század PÁLOSFALVI TAMÁS Ajánló irodalom Borbálának nincs modern életrajza. Legújabban: Thomas Krzenck: Barbara von Cillei - eine „deutsche Messalina”? Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde 13 (1991) 45-67. Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: Küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) Századok, 2000/1. CILLEI-BIRTOKOK MAGYARORSZÁGON 1439-ben Oroszlán