História 2006
2006 / 2. szám - FIGYELŐ - PÁLOSFALVI TAMÁS: Borbála és a Cilleiek
alakulása folytán azonban a német királyi címet előbb elérte. 1410-ben megválasztott német király, 1433-ban császár lett, a cseh koronát csak Vencel halála után, 1420-ban sikerült megszereznie. Zsigmond nem hagyta kihasználatlanul a méltóságából adódó előnyöket. 1410 után hozzáfogott régi terve, az Európát 1378 óta megosztó egyházszakadás megszüntetésének megvalósításához; e célból a Bodeni-tó partján fekvő Konstanzba zsinatot hívott össze. Az 1414- ben megnyitott zsinat négy éven át ülésezett, legfőbb eredményeként 1417. november 11-én, V. Márton pápa megválasztásával véget ért az egyházszakadás. Európa vallási térképén azonban hamarosan új törésvonal jelent meg: a zsinaton 1415. július 6-án halálra ítélt és még aznap megégetett cseh prédikátor, Husz János kivégzése szakadást idézett elő az egyházban, és forradalmi változásokat hozott Csehországban. A cseh királlyá koronázott Zsigmond fegyverrel nem tudott győzelmet aratni a husziták ellen, végül tárgyalásokat kezdett a mérsékelt kelyhesekkel. Miután 1433-ban megszületett a kelyhesek és a katolikus egyház közti egyezség, a táborita hadsereget is sikerült legyőzni. A magyarországi Zsigmond-kép A magyar nemesi közvélemény meglehetősen negatív képet őrzött Zsigmond személyéről. A Horváti felkelésben való részvételéért kivégzett Hédervári Kont és társai - a „harminckét vitéz” - sorsáról szóló népének bekerült Thuróczy János krónikájába is. Kont szolgájának, Csókának szavai jól tükrözik az idegen király iránti ellenszenvet: „Egyesek azt állítják, hogy ezek a nemesek harmincegyen voltak. Kivégzésük után azonban Kont István Csóka nevű kardhordozója feltartóztathatatlan könynyekben tört ki, és állandóan zokogott. A király látta, és azt mondta: »Fékezd, fiam a könnyeidet, hagyd abba a sírást, íme én, a te urad, többet adhatok neked, mint az, akit lefejeztek.« A fiú állítólag azt felelte neki: »Sohasem szolgállak téged, te cseh disznó.« A király parancsára ugyanazt a büntetést kellett elszenvednie, mint urának, így lett teljes a mondott szám. ” A 16. században nemesi udvarházakban énekelték a Zsigmond bárójáról, pokoljáró Tari Lőrincről szóló, Tinódi Lantos Sebestyén által megőrzött históriás éneket, amely szerint három dolgot nem tudott a magyarországi közvélemény megbemégsem ez okozta elsősorban. Hadainak ugyanis a korszak két legveszélyesebb ellenfelével kellett szembeszállni: a terjeszkedő oszmán birodalommal és a Csehországot kezükben tartó huszitákkal. Többször megvádolták gyávasággal is, noha nagyszámú személyesen vezetett hadjárata azt bizonyítja, hogy nem tért ki a harc elől. Az ország védelmét pedig sikerült biztosítania: a déli határok védelmére új végvárrendszert emeltetett, a huszitákat pedig a tárgyalóasztalnál győzte le. Magánélete valóban okot adhatott a kritikára. Kalandjairól számos történet járta az európai udvarokban. Aeneas Sylvius Piccolomini (a későbbi II. Pius pápa) még az öreg uralkodóról is azt jegyezte fel, hogy „Zsigmond, magas kom dacára, bujaságra hajló volt, szívesen gyönyörködött a nőkkel való társalkodásban s örvendett az asszonyi hízelgéseknek; nem is volt neki semmi sem kedvesebb, mint előkelő nők látása”. A Heltai Gáspár által lejegyzett híres hazai történet - Zsigmond és a szép Morzsinainé románca - szerint az ismeretlenségből felemelkedő Hunyadi János Zsigmond törvénytelen gyermeke lett volna. Európai tekintélyét azonban a pletykák sem árnyékolták be. Mint német király, majd császár, a kontinens első uralkodójának számított, s tevékenysége, viselkedése méltó volt rangjához. Híres volt diplomáciai tehetségéről, amelyet kihasználva rendszeresen közvetített egymással szembenálló felek között, például a harcban álló francia és angol uralkodó, vagy Lengyelország és a Német Lovagrend viszályában. Legnagyobb világpolitikai sikere azonban az egyházszakadás megszünte A Zsigmond alapította Sárkányrend jelvénye, 1429 körül Staatliche Museen zu Berlin csatáni királyának kicsapongó magánéletét, katonai tehetségének hiányát és a szepesi városok elzálogosítását. Zsigmond valóban nem volt jó hadvezér, sikertelenségét azonban Mária királynő kettős felségpecsétje, előoldalán az Anjouk és az ország címerével 1380 körül Drzavni Archiv u Dubrovniku Zsigmond a korabeli európai diplomácia legkiemelkedőbb szereplője Zsigmond és Félelemnélküli János a budai vár előtt, 1395. Illusztráció Sébastien Mamerot krónikájából, 15. század