História 2007
2007 / 1. szám - ÉVFORDULÓ - PÁLOSFALVI TAMÁS: Kettős hatalom és török veszély Magyarországon : A Magyar Királyság, 1440-1456
1454. októberben, az oszmán hadműveleti szezon végén, kicsiben megismételte a diadalmas hosszú hadjáratot: miután Krusevác mellett szétszórta a Szerbia védelmére hátrahagyott oszmán csapatokat, Pirot és Vidin fölégetésével bizonyította, hogy Magyarország képes hatékony visszacsapásra. A siker az évtizeddel korábbihoz hasonló lelkesedést szült. Az októberben Frankfurtban tartott birodalmi gyűlés végre kézzelfogható segítséget ajánlott, és Funyadi, aki még decemberben is Nándorfehérváron tartózkodott, Péterváradra hirdetett országgyűlést. A Péterváradra tervezett országgyűlés végül 1455 elején Budán ült össze, és a jelenlévők megesküdtek, hogy valamennyien személyesen vesznek részt a tervezett oszmánellenes hadjáratban. A hadjárat költségeire adót vetettek ki. Ezután Hunyadi vezetésével küldöttség ment Bécsújhelyre, ahol a király, Podjebrád György cseh kormányzó, valamint a pápai követ jelenlétében tanácskoztak a török kérdésről. Kézzelfogható eredmény nem született, és a gyűlés V. Miklós pápa halálának hírére fel is oszlott. Időközben azonban a király is mozgolódni kezdett. Már 1455 januárjában, Boroszlóból megtiltotta Hunyadi budai várnagyainak, hogy a harmincadjövedelmekhez hozzányúljanak, majd márciusban, immár Bécsből, ismét felhívta a figyelmüket, hogy a harmincadokat az udvar költségeire tartja fenn. Hunyadi és Cilléi vetélkedése, 1455-56 Ráadásul az ifjú király, miután jó szándékú, de csekély hatalommal rendelkező tanácsosai révén hiába próbálkozott hatalma kiterjesztésével, most ismét nagybátyja, Ciliéi Ulrik befolyását használta ki. László képviseletében Ciliéi 1455. április végén Magyarországra jött, hogy Hunyadival tárgyaljon, de nem tudjuk, hogy bármiféle megbeszélésre sor került-e. Cikéit Csehország nem érdekelte, így várható volt, hogy a király árnyékában, Hunyadi rovására, Magyarországon igyekszik majd megerősíteni befolyását. A veszély láttán a Győrben összegyűlő magyar országnagyok egy forma szerint a király és az ország javát szem előtt tartó, valójában hatalmukat főképpen a királlyal szemben konzerválni hivatott szövetséget kötöttek, és arra meg is esküdtek. A szövegét elküldték V. Lászlónak és Ciliéinek. A királyi válasz nem ismert, Ciliéi viszont hajlott a kompromisszumra, ami a Hunyadival kötött barátsági és házassági szerződésben realizálódott. (Hunyadi János nagyobbik fia, László, majd később ezt megváltoztatva, Mátyás feleségül vette volna Erzsébetet, Ciliéi Ulrik leányát.) Hunyadi visszahívta László fiát a Ciliéi érdekszférájának tekintett dalmáthorvát bánságból, Ciliéi pedig egyelőre nem erőltette V. László Magyarországra települését. (A király, aki még június végén is Pozsonyba készült, a következő év elejéig Bécsben maradt.) A megegyezés átmenetileg elhárította ugyan a legsúlyosabb konfliktusforrásokat, ugyanakkor lehetetlenné tette az V. László jogara alá tartozó országok egységes kormányzatát és erőforrásaiknak az oszmánok ellen való HATALMI CSOPORTOK 1440-1456