História 2007

2007 / 1. szám - ÉVFORDULÓ - E. KOVÁCS PÉTER: Az ostrom - török tanulságokkal

16 Az ostrom - török tanulságokkal A­z oszmán előőrsök július 3-án jelentek meg a Nándor­fehérvár alatti dombokon, a szultáni fősereg pedig 7-8-án fejezte be a vár körülzárását. Július 4-étől több mint két héten át a török ágyúk szakadatlanul lőtték a falakat. A törökök július 21-én délután indították meg döntő rohamu­kat, de másnap estére nemcsak a várból szorultak ki, hanem a táboruk körül folyó csatát is elvesztették. Az ostrom kimenetelét ismerve érdemes feltenni a kér­dést: miért nem tudták az oszmán hadak bevenni a várat? Egy eddig figyelmen kívül hagyott, valószínűleg a 15. század végén készült török festményen több olyan megjegyzés olvas­ható, amelyből kiderül, hogy a törökök utóbb maguk is ele­mezték taktikájukat, és fontos következtetésekre jutottak. Úgy ítélték meg, hogy a következő ostromnál tüzérséggel kell megrakni a várral szembeni Duna-szigetet (ma: Kozsara), mivel a vár onnan jól lőhető (bár a dolog nem veszélytelen, mivel a magasabban fekvő várból maga a sziget is jó cél­pontot kínál). Azt is rögzítették, hogy meg kell szállni a Zimonnyal szembeni három szigetet, palánkokat és tornyokat kell emelni rajtuk, azokba ágyúkat kell telepíteni, s így meg lehet akadályozni, hogy a védők segítséget vagy utánpótlást kapjanak. Az egyik legfontosabb felismerésük az volt, hogy tábort és tüzérséget kell elhelyezni a Száva túlpartján, Nándorfehérvár és Zimony között, mert onnan könnyen elérhetők a vár falai. Ez a megjegyzés azt a ki nem mondott beismerést is magában foglalja, hogy 1456-ban óriási bak­lövést követtek el, amikor nem vágták el a védők és a zimonyi keresztény tábor közötti összeköttetést. Ugyanennek a takti­kai elgondolásnak a része lehet, hogy egy újabb ostrom esetén a Száva torkolata felől hajókkal is támadni akarták a várat. A festmény készítői végül egy téli ostrom lehetőségével is számoltak, főleg akkor, ha a Duna és a Száva befagy, és „jéghidat” képez a vár és a folyók túlpartja között. Egészében véve az ábrázolás és a hozzá fűzött megjegy­zések arra utalnak, hogy a törökök két fő hibát fedeztek fel 1456. évi taktikájukban: 1. nem zárták körül „légmentesen” az erősséget; 2. nem támadták kellőképpen a vár Száva felőli, jóval gyengébb védművekkel rendelkező oldalát. Ezek a következtetések jól összevágnak egy szemtanú meglátásaival. A Nándorfehérvárt ostromló török seregben szolgált janicsárként az osztrovicai származású Konstantin Mihajlovics, aki utóbb a török birodalomról írott könyvével szerzett hírnevet magának. Az ő leírása szerint a vár alá érkező II. Mehmednek az volt a terve, hogy a tüzérséget a Száva folyó túlsó partjára telepíti, és a Duna vonala mellett biztonságos lövészárkokat ásat, megakadályozva ezzel a magyarokat, hogy bejussanak Nándorfehérvárba. Elgondolá­sáról azonban lebeszélték, ami súlyos hibának bizonyult. Török szempontból hatalmas balszerencsének tekinthető, hogy a döntő ostrom előtti napon, a heves ágyúzás közben egy kőgolyó halálosan megsebesítette a szultán utáni második embert, Dáji Karadzsa pasa ruméliai beglerbégét. Az is hozzájárult a törökök kudarcához, hogy II. Mehmed tervével ellentétben - aki még két hétig lövetni akarta a várat - Iszmail aga tanácsára rohamra küldték a janicsárokat, akik csak óriá­si veszteségek árán tudták a falakat megszállni, ráadásul sokukat saját tüzérségük kaszálta le. A tüzérséget is súlyos csapás érte. Az ágyúkat és a kiszolgáló eszközöket (kocsikat, taligákat stb.) összegyűjtve tartották egy hatalmas tető alatt, amely egyik éjjel kigyulladt. Minden elégett, és nem maradt más, csak a „meztelen ágyúk”, amelyeket végül a vár védői szereztek meg. E. KOVÁCS PÉTER A Topkapi Szeráj Múzeum levéltárában egy 200x90 cm-es, oszmán nyelvű (arab betűs) feliratokkal ellátott színes vízfestményt őriznek, amelyen a török csapatok ostromolta Nándorfehérvár (2), valamint Zimony (3) és Zsarnó (Havala) (1) vára látható. A feliratok elárulják, hogy a kép lényegében Nándorfehérvár elfoglalásának terve, amelyet az 1456. évi ostrom tanulságait levonva rajzoltak. A török sereget nagyrészt a nevezetes ostrom alatti felállásban, a várakat pedig akkori állapotukban mutatja. A festményt eleddig egyszer, 1940-ben publikálták rendkívül rossz minőségben, ezért itt azt az eredeti alapján készült egyszerűsített vázlatot közöljük, amelyet Fevzi Kurtoglu adott közre az oszmán hadi ábrázolásokról szóló könyvének függelékében (Türk süel alanunda harita ve krokilere verilen deger ve Ali Macar Reis atlasi, Istanbul, 1935)

Next