História 2007
2007 / 5-6. szám - FIGYELŐ - FARKAS ILDIKÓ: Árpád-házi Szent Erzsébet : Királylány és legendája
véreit. Gertrúd meggyilkolása azonban némi bizonytalanságot váltott ki a türingiai udvarban, hiszen a merénylet erkölcsi és politikai okai és következményei kedvezőtlen színben tüntették fel a magyar királyi udvart. Ráadásul néhány év múlva, 1216-ban meghalt az ifjú Hermann gróf is, aki számára Erzsébetet eljegyezték. Mivel a lánykérés az idősebb Hermann gróf örökösére vonatkozott, így a jegyesség ifjú Hermann halála után automatikusan a következő fiúra, Lajosra szállt, az örökséggel együtt. Amikor azonban 1217-ben maga a tartományi gróf is elhunyt, felmerült egy politikailag és anyagilag kedvezőbb házasság gondolata az új tartományi gróf, az ifjú Lajos számára. Erre mégsem került sor. Egyes vélemények szerint azért, mert Türingia már nem tudta volna visszafizetni az Erzsébettel kapott hozományt, vagy mert tartottak a még mindig a pápa támogatását élvező magyar királytól. Vagy - amint a legendák írják - mert az ifjú Lajos gróf érzelmi okokból Erzsébet mellett döntött. Engedelmes, hűséges, boldog feleség 1221-ben, tíz évvel Wartburgba érkezése után, Erzsébet a fiatal türingiai fejedelem, Lajos felesége lett. 14 éves volt ekkor, éppen elérte azt a kort, amelyet a kánonjog a házasságkötés alsó határaként megszabott. Új fejezet kezdődött életében, úrnő lett férje oldalán. Az életrajzok és a legendák - valamennyi utólag, szentté avatása után keletkezett írások egybehangzóan az ideális hercegnő képét rajzolják róla, aki megfelelt mind a világi követelményeknek, mind az egyházi ideálnak. Erzsébet életrajzai, legendái színes epizódokkal, csodákkal illusztrálják boldog házasságának rövid szakaszát. Tartalmazzák mindazokat az erényeket, amelyeket a kor elvárt a keresztény uralkodónőtől, az ideális feleségtől. Jó anya volt, aki örököst adott a dinasztiának. 1222-ben szülte első gyermekét, aki apai nagyapja után a Hermann nevet kapta (II. Hermann néven lett később tartományi gróf). 1224-ben született Zsófia, aki felnőve II. Henrik brabanti herceg felesége lett, majd 1227-ben Gertrúd, akiből apáca, az altenburgi zárda főnöknője vált. Erzsébet engedelmes és hűséges feleség volt, aki mindenben kikérte férje beleegyezését, és hűséges maradt önmegtartóztató özvegységében is, ellenállt nagybátyja házasítási terveinek. Erzsébet szerette férjét, az ifjú házasokat szerelem egyesítette. A korban kivételesen boldog volt házasságuk. Erzsébet elkísérte férjét rövidebb utazásaira, részt vett az udvari ünnepségeken, ha férje hosszabb ideig volt távol, aggódó türelmetlenséggel várta vissza és határtalan örömmel fogadta. Erzsébet életében a szerelem is erénnyé magasztosult. Férje iránti engedelmességének és szeretetének jele volt, hogy amikor gyóntatójának engedelmességet fogadott, egyetlen kikötést tett, hogy az nem sérti a férj jogait. Vallásos, jótékony uralkodónő Az uralkodónő keresztény (egyházi) ideálját testesítette meg Erzsébet vallásossága. Szerzetesi erények ékesítették: a türelem, a szegénység, az alázatosság. Élete szép példája a gőgnélküliségnek, a lélek alázatosságának. A templomban letette fejéről a hercegnői koronát, mert méltatlannak tartotta annak viselését ott, ahol Krisztuson töviskorona van. Sokat imádkozott, elmélyült áhítattal, nemcsak ünnepeken, hanem minden nap, éjjel is, miként a szerzetesek. Lajos nem haragudott ezért, mint ahogy felesége jótékonykodása miatt sem. Erzsébet férje beleegyezésével alapított Wartburgban kórházat és elhagyott gyermekek számára menhelyet. Nemcsak alamizsnát adott a koldusoknak, hanem betegeket ápolt, személyesen mosta, kötözte sebeiket, szülő asszonyokat látogatott, zarándokok lábát mosta. Szolgálóival együtt szőtt, font vásznakat a szegényeknek. Mindenkor segélyezte a szegényeket, számlálatlanul, nemcsak a fölöslegből, hanem a sajátjából is. 1225-ben Türingiában nagy éhínség pusztított. Mivel Lajos Itáliában tartózkodott, Erzsébet gondoskodott az ínség sújtotta lakosságról. Gabonát osztatott, kenyeret süttetett, és amikor elfogytak a tartalékok, eladatta ékszereit, hogy azok árából élelmet vásároljanak az éhezőknek. Segíteni akarása oly nagymérvű volt, hogy intendánsa panaszt tett hazatérő férjének, amiért a hercegnő megnyittatta és kiüríttette a fejedelmi raktárakat, amelyek az udvar ellátására szolgáltak. Lajos azonban mindenben jóváhagyta felesége intézkedéseit. Megengedte Erzsébetnek, hogy tetszése szerint bánjon jövedelmével és azt a szegények javára felhasználhassa. „Halott minden öröm, boldogság” 1227-ben Lajos türingiai tartománygróf II. Frigyes császár hívására keresztes hadjáratra készült. Hadat toborzott, pénzt gyűjtött, és seregével megindult Dél-Itáliába. Nem tért vissza, a Szentföldre sem jutott el, az indulás előtt Otrantóban megbetegedett és meghalt. 27 éves volt, ifjúsága és dicsősége teljében. A tökéletes lovagi eszményt testesítette meg, amit megkoronázott, hogy halála keresztes vitézként érte. Vazallusai eltemették, majd Wartburg várába vitték a szomorú hírt. Az egyik leírás szerint Erzsébet, amikor anyósa, Zsófia közölte vele férje halálát, így kiáltott fel: „Halott, halott immár számomra ezentúl minden öröm, a világ minden boldogsága”, és sírva kiáltozva, őrültként rohangált a teremben, környezete nem tudta megnyugtatni. A Szentföldről visszatérőben, a következő év elején Lajos hívei exhumálták Erzsébet értékes kelengyével érkezik leendő férje udvarába. Táblakép a lübecki Szentlélek Kórházban, 13. század