História 2007

2007 / 5-6. szám - FIGYELŐ - FARKAS ILDIKÓ: Árpád-házi Szent Erzsébet : Királylány és legendája

véreit. Gertrúd meggyilkolása azonban némi bizonytalanságot váltott ki a türingiai udvarban, hiszen a merénylet erkölcsi és politikai okai és következ­ményei kedvezőtlen színben tüntették fel a magyar királyi udvart. Ráadásul néhány év múlva, 1216-ban meghalt az ifjú Hermann gróf is, aki számára Erzsébetet eljegyezték. Mivel a lánykérés az idősebb Her­mann gróf örökösére vonatkozott, így a jegyesség ifjú Hermann halála után automatikusan a következő fiúra, La­josra szállt, az örökséggel együtt. Ami­kor azonban 1217-ben maga a tarto­mányi gróf is elhunyt, felmerült egy politikailag és anyagilag kedvezőbb házasság gondolata az új tartományi gróf, az ifjú Lajos számára. Erre még­sem került sor. Egyes vélemények szerint azért, mert Tü­ringia már nem tudta volna visszafizetni az Erzsébettel kapott hozományt, vagy mert tartottak a még mindig a pápa támogatását élvező magyar királytól. Vagy - amint a legendák írják - mert az ifjú Lajos gróf érzelmi okokból Erzsébet mellett döntött. Engedelmes, hűséges, boldog feleség 1221-ben, tíz évvel Wartburgba érke­zése után, Erzsébet a fiatal türingiai fejedelem, Lajos felesége lett. 14 éves volt ekkor, éppen elérte azt a kort, amelyet a kánonjog a házasságkötés alsó határaként megszabott. Új fejezet kezdődött életében, úrnő lett férje oldalán. Az életrajzok és a legendák - valamennyi utólag, szentté avatása után keletkezett írások­­ egy­behangzóan az ideális hercegnő képét rajzolják róla, aki megfelelt mind a világi követelményeknek, mind az egyházi ideálnak. Erzsébet életrajzai, legendái színes epizódokkal, csodákkal illusztrálják boldog házasságának rövid szakaszát. Tartalmazzák mindazokat az erényeket, amelyeket a kor elvárt a keresztény uralkodónőtől, az ideális feleségtől. Jó anya volt, aki örököst adott a dinasztiának. 1222-ben szülte első gyermekét, aki apai nagyapja után a Hermann nevet kapta (II. Hermann néven lett később tartományi gróf). 1224-ben született Zsófia, aki felnőve II. Henrik brabanti herceg felesége lett, majd 1227-ben Gertrúd, akiből apáca, az altenburgi zárda főnöknője vált. Erzsébet engedelmes és hűséges fele­ség volt, aki mindenben kikérte férje beleegyezését, és hűséges maradt ön­megtartóztató özvegységében is, ellen­állt nagybátyja házasítási terveinek. Erzsébet szerette férjét, az ifjú házaso­kat szerelem egyesítette. A korban kivételesen boldog volt házasságuk. Erzsébet elkísérte férjét rövidebb uta­zásaira, részt vett az udvari ünnepsége­ken, ha férje hosszabb ideig volt távol, aggódó türelmetlenséggel várta vissza és határtalan örömmel fogadta. Erzsé­bet életében a szerelem is erénnyé magasztosult. Férje iránti engedelmes­ségének és szeretetének jele volt, hogy amikor gyóntatójának engedelmessé­get fogadott, egyetlen kikötést tett, hogy az nem sérti a férj jogait. Vallásos, jótékony uralkodónő Az uralkodónő keresztény (egyházi) ideálját testesítette meg Erzsébet vallá­sossága. Szerzetesi erények ékesítet­ték: a türelem, a szegénység, az aláza­tosság. Élete szép példája a gőgnélkü­liségnek, a lélek alázatosságának. A templomban letette fejéről a hercegnői koronát, mert méltatlannak tartotta annak viselését ott, ahol Krisztuson töviskorona van. Sokat imádkozott, el­mélyült áhítattal, nemcsak ünnepeken, hanem minden nap, éjjel is, miként a szerzetesek. Lajos nem haragudott ezért, mint ahogy felesége jótékonykodása miatt sem. Erzsébet férje beleegyezésével alapított Wartburgban kórházat és elhagyott gyermekek számára men­­helyet. Nemcsak alamizsnát adott a koldusoknak, hanem betegeket ápolt, személyesen mosta, kötözte sebeiket, szülő asszonyokat látogatott, zarándo­kok lábát mosta. Szolgálóival együtt szőtt, font vásznakat a szegényeknek. Mindenkor segélyezte a szegényeket, számlálatlanul, nemcsak a fölöslegből, hanem a sajátjából is. 1225-ben Türin­­giában nagy éhínség pusztított. Mivel Lajos Itáliában tartózkodott, Erzsébet gondoskodott az ínség sújtotta lakos­ságról. Gabonát osztatott, kenyeret süttetett, és amikor elfogytak a tartalé­kok, eladatta ékszereit, hogy azok árá­ból élelmet vásároljanak az éhezők­nek. Segíteni akarása oly nagymérvű volt, hogy intendánsa panaszt tett ha­zatérő férjének, amiért a hercegnő megnyittatta és kiüríttette a fejedelmi raktárakat, amelyek az udvar ellátására szolgáltak. Lajos azonban mindenben jóváhagyta felesége intézkedéseit. Megengedte Erzsébetnek, hogy tetszé­se szerint bánjon jövedelmével és azt a szegények javára felhasználhassa. „Halott minden öröm, boldogság” 1227-ben Lajos türingiai tartománygróf II. Frigyes császár hívására keresztes hadjáratra készült. Hadat toborzott, pénzt gyűjtött, és seregével megindult Dél-Itáliába. Nem tért vissza, a Szent­földre sem jutott el, az indulás előtt Otrantóban megbetegedett és meghalt. 27 éves volt, ifjúsága és dicsősége teljé­ben. A tökéletes lovagi eszményt teste­sítette meg, amit megkoronázott, hogy halála keresztes vitézként érte. Vazal­lusai eltemették, majd Wartburg várá­ba vitték a szomorú hírt. Az egyik le­írás szerint Erzsébet, amikor anyósa, Zsófia közölte vele férje halálát, így kiáltott fel: „Halott, halott immár szá­momra ezentúl minden öröm, a világ minden boldogsága”, és sírva kiáltozva, őrültként rohangált a teremben, kör­nyezete nem tudta megnyugtatni. A Szentföldről visszatérőben, a követ­kező év elején Lajos hívei exhumálták Erzsébet értékes kelengyével érkezik leendő férje udvarába. Táblakép a lübecki Szentlélek Kórházban, 13. század

Next