História 2007
2007 / 5-6. szám - FIGYELŐ - FARKAS ILDIKÓ: Árpád-házi Szent Erzsébet : Királylány és legendája
ifjú özvegy táról. Amikor vagyonáról is le akart mondani, Konrád (a gyóntatója, lelki vezetője) ■V megakadályozta, mondván, miből fogja a szegényeket szolgálni. Erzsébet újabb fogadalmával magára öltötte a penitenciások szürke ruháját, s megszűnt hercegnő lenni. 1228 nyarán megkezdődött a marburgi kórház építése, s a tél elején már működött. Ettől kezdve az özvegy élete a kórház szolgálatában telt, melynek rendjét Konrád szigorúan szabályozta, uruk tetemét, majd a korban szokásos eljárás szerint megtisztították csontjait, s ládába helyezve hazaszállították. A bambergi katedrálisban az éppen ott tartózkodó Erzsébet búcsút vett férje maradványaitól, majd végső helyén, a reinhardsbrunni kolostorban helyezték el ünnepélyes szertartás közepette, a fejedelmi család jelenlétében. Az ifjú özvegy 1227-28 telén elhagyta a hercegi udvart. A legendák szerint kiűzték gyermekeivel együtt, mégpedig Lajos fivérei, Konrád és Henrik, akik a kiskorú Hermann, akarták kisemmizni, illetve a menye iránt ellenszenvvel viseltető anyós, Zsófia. A kutatások azonban mást mondanak. Henrik (ekkor 23 éves, a források szerint igen vallásos) a kiskorú Hermann (Erzsébet és Lajos fia, az új tartományi gróf) gyámja volt, és mellette maradt akkor is, amikor az 16 éves lett és megszűnt a gyámság. (Hermann 19 évesen meghalt, és Henrik örökölte a tartományi grófságot.) Gyermekeivel egy ideig Eisenachban húzta meg magát - az itteni megalázó és nyomorúságos helyzetének híre csak késve jutott el anyai rokonaihoz s még később a magyar királyi udvarhoz. 1228 áprilisában anyai nagynénje, Mechtild kitzingeni apátnő Bambergbe vitte Erzsébetet. Az özvegy ügyeit végül Marburgi Konrád, Erzsébet gyóntatója intézte. Erre Lajos temetése után került sor. Elrendezték a gyermekek jövőjét: Hermann, a tartományi grófság örököse Creuzburgba került nevelésre, Zsófiát 1219-ben a brabanti herceggel jegyezték el, Gertrúd pedig az altenburgi premontrei kolostorba került. (Később vezetője lett, és halála után Boldog Gertrúdként tisztelték.) Erzsébet sógoraitól 2000 márka végkielégítést kapott, és tartózkodási helyéül Marburgot jelölték ki. Életrajza szerint az eisenachi ferences templomban Erzsébet ünnepélyesen lemondott minden földi vonzalmáról, rokonairól, akara Erzsébetnek el kellett hagynia gyermekeit, mielőtt Marburgba, a vár melletti kis lakóhelyére költözött. Elszakítania magát mindentől, ami e világhoz kötötte, hogy kiüresítve magát csak Isten szeretetével gondoljon. Ettől kezdve életét a szegények és különösen a szerencsétlen sorsú gyerekek iránti gondoskodás töltötte be. Marburgban, a kórház ellátásában nap mint nap két hűséges társnőjével együtt mosdatta, ápolta a betegeket, osztotta az alamizsnát az egyre nagyobb számban érkező koldusoknak. Ha elfogyott a pénz, gyapjút font, amit az altenburgi kolostor vásárolt meg tőle. Regina lett tehát, egyszerű fonónő, aki ugyanakkor nemcsak a megélhetéséért dolgozott, hanem szegényes jövedelmét is megosztotta szegényeivel és betegeivel. (A sógoraitól neki juttatott jövedelemmel lelki vezetője, Konrád rendelkezett, aki egyben a kórház vezetője is volt, és saját belátása szerint adott ebből a jövedelemből a kórháznak. Erzsébet Úrnőből a szegények szolgája Erzsébet búcsút vesz keresztes hadjáratba induló férjétől. Üvegablak részlete a marburgi dómban, 13. század Erzsébetnek elhozzák férje csontjait. Üvegablak részlete a marburgi dómban, 13. század