História 2007

2007 / 1. szám - ÉVFORDULÓ - KUBINYI ANDRÁS: A nándorfehérvári diadal : Kérdések és következtetések

elestek, és nem tudja, mit tegyen a vár­ral, ami a rombolások következtében mezővé vált. A már Újlakon tartózko­dó Carvajal bíboros legátus is azt írta július 29-én, hogy Hunyadi nem tudta üldözni az ellenséget, mert nem ren­delkezett lovassággal, a keresztesek pedig gyalogosak voltak. A lovasság hiánya ugyan nem állt fenn, hiszen részük volt a győzelemben, valószínű azonban, hogy létszámuk nem volt ele­gendő az üldözéshez. (Más vélemény szerint Hunyadi és Kapisztrán felosz­latták a sereget, így megakadályozandó a zendülést, amit a távol maradó fő­urak elleni elégedetlenség váltott volna ki.) Az kétségtelen, hogy a számos halott miatt rövidesen pestisjárvány is kitört, amelyben augusztus 11-én maga Hunyadi is meghalt. Ostromlók és védők létszáma A nándorfehérvári diadallal kapcsolat­ban felmerülő kérdések közül az első az egymással szemben álló csapatok lét­száma. A török sereg nagyságának becs­lésére nem vállalkozom. A források hihetetlenül magas létszámot adnak meg, míg a modernebb szakirodalom­ban Held József 60 ezer lovassal és 20 ezer gyalogossal, E. Kovács Péter összesen 60-70 ezer katonával számol. Várőrség. A magyar erők létszámát illetően egyedül a nándorfehérvári vár őrségére következtethetünk későbbi adatokból. 1495-ben II. Ulászló király (1490-1516) megállapodott a nándor­fehérvári bánokkal. Ezeknek 200 könnyű lovast kellett tartani, valamint a kémeket fizetni. Ugyanakkor a nán­dorfehérvári udvarbírónak 500 gyalo­gost, valamint 32 őrt kellett felfogadni, hogy állandóan Nándorfehérvárban és Zimonyban tartózkodjanak. Az udvar­bíró köteles volt tüzéreket, kovácsokat, ácsokat, kőműveseket és más kézmű­veseket is alkalmazni. Itt a király nem adja meg a létszámot, mert az udvar­bíró feladata velük a fizetésről meg­állapodni. Végül ez utóbbi is köteles kémeket felfogadni. Ez a forrás tehát - beleszámítva Zimonyt is - Nándor­fehérváron 732 főnyi katonasággal, valamint meghatározatlan számú tüzérrel és kézművessel számol, tehát kb. 750-800 fővel. A kincstartó számadáskönyvben fennmaradt szerződések azonban csak a bánok és az udvarbíró által tartandó csapatok létszámát tartalmazzák, tehát nem a teljes várőrséget. Erre néhány fennmaradt költségvetés jellegű fel­jegyzésből következtethetünk. A királyi kincstartó 1504. évi költségvetése 400 gyalogost, 35 pribéket (őr), 300 hu­szárt, valamint még a déli végvárakhoz szolgáló és adómentességet élvező 520 huszárt, továbbá 1000 naszádost, ösz­­szesen 2255 harcost sorol fel. Ezen és későbbi források alapján úgy tűnik, hogy - tisztjeiket és altiszt­jeiket nem számítva - állandóan 400 gyalogos és 1000 naszádos tartozott az őrséghez. Az országos kincstartók 1511-12-re tehető költségvetéséből azonban megtudjuk, hogy a naszádo­sok fele nem Nándorfehérvárhoz, hanem Szalánkeménhez tartozott. Ez volt a helyzet­ 1456-ban is, a vízi blokád áttörését a két irányból érkező magyar hajók érték el. Beszámítva a csak ritkán említett őröket, az ismeretlen létszámú tüzéreket és kézműveseket, a vár őrsége felkerekítve sem lehetett több 1800-2000 főnél. Számolnunk kell azonban a nándorfehérvári városi pol­gársággal is, amely részt vett városa védelmében. Ők azonban nem lehettek többen néhány száznál, így a két vár­nagy, Szilágyi Mihály és Geszti János parancsnoksága alatt legvalószínűbben kétezer fegyveres állhatott. Hunyadi serege. Problematikus Hunyadi seregének nagysága is. Számol­nunk kell a főkapitány saját csapatai­val, viszont arra is gondolnunk kell, hogy nem hagyhatta őrizet nélkül az ugyancsak reá bízott Temesvárt és Szörényvárt, valamint Erdélyt. Ezért, noha vitán felül ő rendelkezett az országban a legnagyobb harcedzett fegyveres erővel, ennek csak egy részét vethette be Nándorfehérvárnál. Hunyadi seregének létszáma keve­sebb lehetett, mint azt régebben felté­telezték. Arra van adat, hogy még az ostrom alatt 5 ezer magyar-cseh-len­­gyel zsoldost küldött a várba, azt vi­szont nem tudjuk, hogy ebben mennyi a túlzás. A legtöbb harcost azonban a július 14-i vízi csata után vitte be saját vezénylete alatt Nándorfehérvárra. Kérdés, hogy hajóhada mennyi katona szállítására volt képes. Nem tudjuk azonban, hogy hány hajóból állt a dunai flotta, s nem ismerjük a hajók űrtartalmát sem. Ráadásul a naszádo­sok - akár később, a Jagelló-korban - kétfelé voltak választva: egyik felük Szalánkeménnél, a másik Nándorfe­hérváron állomásozott. A szállításban elsősorban az előbbiek vehettek részt. Gondolnunk kell arra is, hogy nemcsak katonákat, hanem lovakat, lőszert, élelmiszert, takarmányt is nekik kellett Nem tudjuk, hány hajóból állt és mekkora befogadóképességű volt a kétfelé osztott dunai hajóhad. Török gálya. Kéziratillusztráció részlete, 1630 körül • Magyar folyami naszád. Metszet részlete, 16. század 17

Next