História 2008

2008 / 3. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - BURUCS KORNÉLIA: Mosás, vasalás a mindennapokban, 1945-1990 : "Nyugdíjba ment a teknő, az üst, a mosófazék"

Mosás, vasalás a mindennapokban, 1945-1990 „Nyugdíjba ment a teknő, az ősz, a mosófazék” A háztartási munka gépesítése a női egyenjogúság folyamatának egyik fontos hajtóerejévé vált. Ehhez persze megfelelő technikai­infrastrukturális háttér kellett. A töme­ges gépesítés első feltétele: az elektro­motorok méretének csökkentése, a „gépbe építés” technológiájának meg­oldása (szigetelt „gépházak” stb.) még a 20. század első évtizedeiben megtör­tént. A század közepétől további fel­tételként jelentkezett a háztartások infrastruktúrájának általános fejleszté­se (először a villany, majd a víz beveze­tése a lakásokba, ill. a szennyvízelveze­tés). S megjelent a társadalmi igény is - mindenekelőtt a polgári középosztály megerősödésének köszönhetően - a házimunkák könnyítése iránt. A mosás gépesítése az első fafűté­­ses, hengeres alakjukkal hordót vagy éppen mosóüstöt idéző, „kézi meghaj­tású” szerkezetektől a programozható automata gépekig hosszú múltra tekint vissza. Ahogy a fogyasztási cikkek tömeges (ipari méretű) előállításakor gépesítették az egyes munkafolyamato­kat, úgy a mosás különböző fázisait is fokozatosan mechanizálták: a szennyes ruha dörzsölését, meleg lúgban való forgatását, a facsarást stb. Az igazi áttörést az elektromos meghajtású mo­sógép, a „Thor” megjelenése jelentette (1908, USA). Gyors elterjedését azon­ban gátolta a sok áramütéses baleset, de amikor megoldották az elektromo­tor jó szigetelését (1930), megindulha­tott hódító útjára a modern mosógép. Mosónők - mosó­nők Magyarországon Magyarországon a mosógéphasználat­nak 1945-ig nem volt hagyománya. En­nek hátterében egyrészt a hazai techni­kai kultúra általános elmaradottsága állt. (Mind a gyártásé - a mosógép az egyik legbonyolultabb háztartási gép -, mind a használaté.) Másrészt az, hogy a korai mosógépek - a vízmelegítős automaták megjelenéséig - csak rész­ben gépesítették a mosás folyamatát, a kézi erőt egészen az 1960-as évekig nél­külözhetetlenné tették. Harmadrészt a gép használata társadalmi igényként sem jelentkezett - még a módosabb közép- vagy nagypolgárság körében sem -, hiszen 1945 előtt e munkára volt elég háztartási alkalmazott (cseléd) és bejáró mosónő. 1945, s különösen 1948 után azon­ban Magyarországon - a szovjet tábor többi országához hasonlóan - megvál­tozott a háztartás társadalmi „közege”. A személyi kizsákmányolás megszünte­tését hirdető rendszerben a cselédek, mosónők rétege rövid idő alatt eltűnt. A rájuk alapozódó háztartási munkák viszont a­­ korabeli szóhasználattal­­A História 2008/1. számá­ban jelent meg a magyar háztartások 1945 utáni vil­lamosításának és a háztar­tási kisgépek megjelenésének történetét összefoglaló cikk. A háztartások gépellátásá­nak modernizációját bemu­tató sorozatunk m­ásodik írá­sában szerzőnk a mosás és a vasalás gépesítését tekinti át röviden: „dolgozó nők” vállára nehezedtek. (A munkás- és parasztasszonyok addig is maguk tartották tisztán a család ruha­neműjét.) Még egy 1963. évi belkereskedelmi minisztériumi felmérés szerint is a megkérdezett háziasszonyok többsége a mosást-vasalást jelölte meg a leg­fárasztóbb és legidőigényesebb munká­nak. S valóban, a mosás a családok száz­ezreinél még 1945 után jó másfél évtize­dig a századfordulóhoz hasonlóan zaj­lott. A nagymosás előtti napon előké­szítették a helyenként még házilag ké­szített szappant vagy a boltban vásárolt tisztítószereket, a szennyest pedig anyaguk, színük és rendeltetésük (ágy­nemű, asztalnemű, fehérnemű, munka­ruha stb.) szerint csoportosítva be­áztatták. Másnap, ahol volt külön mosókonyha (a városi többlakásos há­zakban a 19. század második fele óta épültek ilyenek), begyújtottak a vízme­legítő üst alá, többnyire fával, hogy ne kormoljon, hamuzzon nagyon. (A munkáscsaládoknál a fahordás s a fű­tés a férfiak vagy a gyermekek feladata volt.) Miután felforrt a víz, az asszo­nyok 5-15 literes mosófazekakkal tele­hordták a fa- vagy bádogteknőket, s ezek fölött görnyedve, a szódás­­szappanos meleg vizet többször cserél­ve, a kezet csípő lúgban átgyúrták, a sulykolófán vagy a hullámos horgany­­lemezen (rumpli) dörzsölték a ruhát, minden darabot külön átszappanoztak, majd a fehér textíliákat szóda és szappanreszelékes vízzel üstben is ki­főzve fertőtlenítették. A mosott ruha­neműt 2-3-szor öblítették, majd fehérí­tették, keményítették s jól kifacsarva a szabadban, vagy a padláson megszárít­ották. (A városi háztartások egy részé­ben - miután korábban mosónőre bíz- Mosónők mint munkavállalók. Képeslap, 1900 körül

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék